Reggel egy óriási puffanásra ébredtem és arra,hogy valaki dörömböl az ajtón.
-Mi az?-nyitom ki.Harry rémült arcával találtam szembe magam.
-Azonnal öltözz Kate!El kell hagynunk Calaist.
-Harry mi történt??
-Már pár Német katona itt van szépségem,öltözz muszáj,hogy megóvjalak!-ölel magához szorosan.-Siess!
Azonnal öltözni kezdek és elsősegély dobozkával indulok ki.
-Katherine gyere indulnunk kell!!-kiabál a bácsikám én meg szaldok.De a kedvenc plüssöm fennt maradat.Nézz gyereknek de anyutól kaptam aki már nincs velem.-Mindjárt megyek!-kiabálok.
Vissza szaladok a szobámba és kutatni kezdek.Zajt hallok így gyorsabban kezdem keresni.
-Harry megyek csak keresek valamit!
-Schönheit...-lassan fordulok meg.Egy Német katona vigyorogva néz engem.Motyog még valamit és egyre közeledik felém...
-Eresszen el!!!-kiabálom neki.De hiába mert magának háttal fordít,sírni kezdek mire meghallom Harry hangját,aztán egy lövés.
-Kat most azonnal gyere!!-fogja meg a kezem és a kiindulunk a házból.
Látom ahogy más katonák lányokat fognak el és gyilkolnak...
Könnyeim újra útat törnek.A hajóhoz érve Harry beemel majd amilyen gyorsan csak lehet elindulunk.
-Ne sírj szépségem.-ölel szorosan magához.
-Harry nem akarom,hogy ez legyen.-bújok el mellkasában.
-Nemsokára vége lesz.-csókolja le könnyeimet.-De nem kell félned,az életem árán is megvédenélek.Annyira ki akarom neki mondani,hogy szeretem...de nem tudom,hogy szabad.
A bácsikám és senki sem figyel de nem merem kimondani neki.
-H-harry....
-Hm?
-Harry gyere egy kicsit!-szól neki James bácsi.
-Megyek,mindjárt jövök.-mosolyog.
Bólintok.
-Kat jól vagy?
-Persze Fionn,te?
-Jól vagyok,csak vége lehetne ennek már.
-Szerintem is...-sóhajtok.
-Mit szerettél volna szépségem?-ül le mellém Harry.
-Lényegtelen...-suttogom pedig igen jelentős lett volna...bárcsak elmondtam volna időben.
Kérlek komizz!!😍