8
Mosolyogva néz rám a gyönyörű leány.Mosolya olyan nekem akár a drog.
-Harry...-néz a szemembe.
-Igen?-simítok végig arcán.
-Azt hiszem többet érzek önért...-harap ajkaiba mire elmosolyodom.Újabb csókot adok ajkaira,de felénk közeledő hangokat hallok így elvállok a lánytól.
-Á,Harry.Képzeld új hírek jöttek.Ki jönnél velem?-ezek a hírek rosszak lehetnek,ha nem hallhatja Kat.
Kat
Harry mosolyogva rám kacsintott majd kiment.
Szerelmes vagyok belé de nem tudom,hogy elmondhatom-e neki.
-Kat elmentünk.-jönnek le a lépcsőn Fionnék.
-Rendben,hová?
-Nem kislánynak való hely.
-Harry is megy?-kérdem.
-Nem tudom.-rán vállat majd ők is elmennek.
Lassan kisétálok a teraszra és onnan nézem ahogy a bácsikám és Harry beszélget.
Nem sokáig ugyanis a bácsikám elindul balra Harry meg a ház felé közeledik.
-Hova ment a bácsikám?-kérdem mikor megáll előttem.
-Elment a többiekre figyelni,nehogy baromságot csináljanak.
-És csak így rád bízott?-kérdem kuncogva.
-Bízik bennem,hogy nem teszek veled semmi olyat.-komolyodik el.-De bízhat mert nem fogok.-ölel magához.-Te vagy az én kicsikém.-nevet fel mire én is.
-De a koromhoz képest érett vagyok.-bigyesztem le ajkaim.
-Háááát....-vigyorodik el.-Nagyábból.-ad egy puszit az arcomra.Bemegyünk a házba és a kanapére ülve hallgatom,ahogy az eddigi kalandjairól beszél.Sok helyen járt már katonaként és állítása szerint sehol sem egyformák az emberek.
-És eddig melyik volt a ledvenc helyed?
-Eddig ez tetszett a legjobban,itt ismertelek meg.-simogtja a hajam.
-Harry...-hajtom le a fejem.
-Mondd csak.
-É-én.....
-Te?
-Semmi.-indulok meg a szobámba.
-Várj!-állít meg az ajtóban.-Mi a baj kincsem?
-Semmi csak vigyáz hiszen nemsokára jöhetnek a többiek.
-Semmi baj nem lesz.
-Fáradt vagyok lefekszek aludni.
-Rendben.
-Jó éjt.-adok puszit az arcára majd bevonulok és bezárom a szoba ajtómat.Nem merem megmondani,hogy szerelmes vagyok belé,hiszen ő katona és nem fog senki kedvéért sem lemondani erről.
Megértem fontos neki a hazája ahogy nekem is de így nem élhetünk olyan életet amilyet szeretnénk....nekem meg ahogy letelik a háború az iskolában lesz a helyem és elfelejtem ezt az egészet.
Kérlek komizz!❤️❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro