Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6

Harry

A napok túl gyorsan teltek míg felépültem.Legalábbis nekem ez tűnt fel....de lehet csak az álmaim miatt.Vissza kell menem....érzem....onnan visznek minket Doverba!
És már egy hét telt el tehetetlenül.
Katherinet persze valami elfoglaltság miatt ritkán látom a házba.Titkon érzem,hogy a bácsikája nem engedi a közelünkbe,megértem,ha lenne egy ilyen szép unoka húgom én sem engedném senki közelében sem.
-James!-indulok ki hozzá a mólóra.
-Tessék?
-Dunkirkba vissza kell vinnie!Doverbe viszik onnan a katonákat!
-Harry ez hülyeség!-legyint.-Megölnek titeket!
-Nem!Tudom,hogy mondták ezt,ezen kivűl katonákat láttam Dunkirkba indulni.-magyarázom.
Sóhajt majd bólint.
-Felhívást is nyújtottak,hogy hajósok segítsenek!
-És maga segít?
-Természetesen.-bólint.
-Katherinet nem látom mostanában....-kezdem.-Hol van?
-Beállt segíteni!Van egy pár sérült gyermek akiket véletlenszerű támadás ért.
Biccentek majd vissza indulok a házba.Nagy meglepetésemre Kat is itt van.Mosolyogva lépek a pakolgató lány mellé aki nem sejti,hogy itt vagyok.
-Szia!-mosolygok mire megijed.
-Jaj Harry úgy megijesztettél!-kezd kuncogni.
-Jól vannak a gyerekek?-kérdem.
-Jobban lesznek...-hajtja le a fejét.
-És....segíteni fogsz még nekik?
-Nem,sajnos oda nem kell már a segítségem!-húzza formás ajkait oldalra.
-Értem....nos mi Dunkirkba megyünk ahonnan Doverba visznek minket!-vallom be neki.
-Doverba?Arra lakok....-kuncog.
-Mi?
-Igen!Ide csak azért jöttünk mert éppen meglátogattuk a családot...aztán itt maradtunk mert a háború mindenkit fogva tart....de szeretnék haza menni!
-Most igazán mondanám,hogy gyere velünk...de túlságosan félnék mikor lesz baj és te mikor tűnsz el hirtelen...nem akarom kockáztatni az életed!Ahoz te túl fiatal vagy...-suttogom arcán végig simítva.
Nem tudom mi van velem de egy másodperc alatt estem ajkainak,éppenséggel ijedtébe nem tudta nagyon mit csináljon így nem csókolt vissza.
Elváltam méz édes ajkaitól,kábultan bámul szemembe és egyértelműen látom,hogy most kérdéseket fogalmaz meg fejében....de persze én egyikre se tudnék neki választ adni hiszen ő egy gyerek én meg felnőtt vagyok....és tudtommal ezt nekem nem lett volna szabad akármennyire is kívánom őt.....
Kérlek komizz!🌜🌛🌺🌺

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro