Szaladtam mikor valaki azt üvöltötte,hogy torpedó.
Ijedtemben hátra néztem de olyan hirtelen történt minden,hogy már csak a robbanást éreztem és a hajó megbillenését.
Mindenki vagy menekült vagy bele ugrott a vízbe.
Beljebb mentem és szememmel James bácsit és Harryt kerestem.
Mikor egy kéz megragadott és magával húzott.
-Én vagyok ne aggódj.-suttogta Fionn.
Felvettük a mentő mellényt és kimásztunk a hajoból-mivel az már az oldalán volt-.Csak néztem ahogy egy pár mentő hajó jön felénk.
-Szállj be Kat.
-Te is jössz?-bólintott így nyugodt szívvel másztam be.
Körbe néztem a kis csónakban de Harry nem volt a katonák között.
-Fionn hol van Harry?
-Fogalmam sincs Kat.-ingatta a fejét szomorúan.
Sírva ültem le miközben valahol azt éreztem,hogy már nem él.
Fionn hiába vigasztalt de nem ment neki.Nem tudtam hol vannak a bácsikám és a testvéreim...és ami a legrosszabb,hogy nem tudtam hol van az akit mindennél jobban szeretek.
Mikor partra értünk már reggel volt.Egy csomó holttestet sodort ki a víz.
-Gyere Kat,induljunk el innen.-húz maga után Fionn.
-Hol van Harry?-kezdek újból sírni.
-Kat nem tudom,készülj fel arra,hogy...-mélyen a szemembe nézett de láttam rajta,hogy habozik.-Lehet a állomáson vár ránk.Nincs baja Kat.Viszont...annyit mondok,hogy rám bízott azt mondta vigyázzak rád!-Fionn magához ölelt miközben én keservesen sírtam.
-Fionn...
-Igen?
-Beszéltél Harryvel még a torpedó előtt?
-I-igen...-suttogta halkan.
-Mit mondott?
-Futtában kaptam el éppen utánad szaladt,csak annyit mondott,hogy nem akar elveszíteni.
Ez fájt a legjobban....hogy azt mondtam;Utállak!Pedig ez nem így van...sosem volt így.
Kérlek komizz!❤️❤️❤️