11
Mikor felkeltem már más ruhában voltam.Szememmel Harryt kerestem de öt sehol sem láttam.
Lassan felálltam majd a megszáradt ruhámat vettem fel.
Kiléptem a kabinból és csak mentem,kijáratot kerestem igazából.
Mikor felértem a fedélzetre igen sok katona szeme szegeződött rám.Ez tulajdonképpen ijesztő...felnőtt férfiak én meg egy fiatal lány...egyedül.
-Elnézést nem látta Harryt?-kérdem az egyik fiútól.
-Milyen Harry?
-Styles.
-Gyere.-húz maga után.Kicsit feszengve megyek utána.A hajó orránál egy iroda féleségbe hoz.
-Styles itt van?
-Harry!-kiabál az úr.Harry éppen egy pár papírral a kezében jön ki egy szobából.
-Ez a lány téged keresett.
-Ismerem,elmehetsz.-néz a fiúra.-Mi a baj angyalom?-jön közelebb.
-Csak féltem nélküled.-ölelem át.Hajamba puszil én meg arcára nézek.
-Baj van...
-Mi?
-A hajó De Panne-ba megy.
-Mi?De az Dunkirk közelében van!
-Igen...nekünk meg haza kell menni.
-Most mi lesz??-potyognak könnyeim.
-Onnan vonattal eljutunk az egyik állomásra ahol van egy hajós aki elvisz téged haza.
-Mi az,hogy engem???-kezdek zokogni miközben kibújok karjai közül.
-Katherine maradnom kell...velük...
-Nem!Harry nem maradhatsz itt!Azt hittem,hogy fontosabb vagyok neked...
-Az vagy ezért vitetlek mielőbb haza...sajnálom szerelmem de ha azt akarod,hogy ne halj meg akkor muszáj lesz nélkülem haza menned.
-Utállak!!!Hazudtál nekem!!-szaladok ki a helyiségből.
Kár,hogy ez volt az utolsó mondatom hozzá...
Kérlek komizz!❤️😍❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro