~9~
Zayn szemszögéből
Nem kellett volna olyan mogorvának lennem. Felmegyek és bocsánatot kérek tőle így lesz a legjobb.
Már ott álltam a szobája előtt és csak annyit hallottam hogy sír, ezt is jól megcsináltam.
Bekopogtam majd csoszogás és ajtót nyitott.
-Mit akarsz?-kérdezte szipogva, könnyeit törölgetve.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni amiért olyan goromba voltam.-mondtam fél mosollyal.
-Semmi gond, az én hibám nem kellet volna kiabálnom veled.-mondta szomorúan.
-Nem a te hibád, csak nem akartalak elengedni...-mondtam lehajtott fejjel a földet bámulva, mintha olyan érdekes lenne.
-Gyere be.-mondta kedvesen majd bement és leült az ágyára. Bementem én is majd mellé ültem.
-Miért nem akarsz elengedni?-kérdezte végig a szemembe nézve.
-Csak mert félek hogy bajod esik.-mondtam amit gondoltam.
-Hmm...te is eljöhetnél velem és akkor legalább megismerhetnéd anyámat.-mondta mosollyal a száján.
-Apám nem örülne neki. Azt mondta az esküvő napjáig nem találkozhatok vele.-mondtam fapofával.
-És ha nem tudná meg? Tőlem nem fogja megtudni.-mondta hatalmas vigyorral.
-Hát legyen.-mondtam a végén elmosolyodva.
-Köszönöm!!!-mondta majd a nyakamba ugrott. Szorosan megöleltem majd bementem a szobámba és készültem lefeküdni.
×××
Már majdnem aludtam mikor egy ajtó nyitódást hallottam,nagyon megijedtem úgyhogy inkább alvást tettettem. Halk léptek az ágyam felé majd valaki befekszik mellém.
-Khmm...-köszörültem meg torkomat majd miután éreztem hogy a mellettem lévő valaki megilyedt megfordultam és egy szempárral találtam szemben magam.
-A....azt hittem alszol, nem akartalak felébreszteni. Én vagyok az Hannah.-mondta halkan.
-Semmi baj, már majdnem aludtam, de az a kérdés hogy mit keresel itt?-kuncogtam fel.
-Nem tudtam aludni és gondoltam átjövök és itt majd talán tudok.-nevetett fel.
-Ohh értelek, felőlem itt maradhatsz... csak elég fura hogy még csak egy csók volt köztünk de te már itt alszol.-mondtam teljesen őszintén.
-Ó tényleg ez esetben.-majd fel könyökölt mellém és adott egy halvány puszit a számra. Teljesen lesokkolódtam.
-Én nem így....-de még alig fejeztem be a mondandómba vágott.
-Most már kettő is volt, szóval. Joéjt Zayn.-majd megfordult és álomba szenderült.
-Jó éjt Hannah...-mosolyogtam majd átkaroltam derekát és én is elaludtam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro