~55~
És ekkor verejtékezve és zihálva ébredtem fel. Csak egy rossz álom.
Majd körül néztem a szobában, senki sem volt ott rajtam kívül. Semmi baj Hannah, csak egy álom. Nyugtattam magam. Kikeltem az ágyból és a mosdóba vettem az irányt. Nem jött meg. Nyeltem egyet majd megpróbáltam nem a legrosszabbra gondolni. Majd kicsit sem nyugodtan lementem a konyhába. Farkas éhes voltam. Zayn sehol sem volt. Végre lehet egy nyugodt reggelem.
Bementem a konyhába és elvettem a müzlit és a tejet a pultról. Kimentem az ebédlőbe és megreggeliztem. 10 perc múlva már elpakoltam magam után majd úgy döntöttem felmegyek a szobámba rajzolni. De mikor megfordultam, egy meztelen, izmos felső testnek ütköztem. Zayn.
-Nem akarsz felvenni valamit? -kérdeztem bunkó módon míg végig néztem rajta. Egy szál alsónadrágban volt.
-De téged szívesen felveszlek. -kacsintott perverz mosollyal az arcán. Én pedig felnevettem.
-Nem kell, köszi. -mondtam miközben kikerültem.
-Miért? -kérdezte miközben a hűtőhöz ment- Nem szeretnél új pózokat kipróbálni? -kérdezte nevetve míg a hűtőben kotorászott. Erre pedig megfordultam és bemutattam neki amíg háttal állt nekem.
-Veled? -kérdeztem fintorogva, bár ő ezt nem látta- Inkább kihagynám. -mondtam nevetve miközben kiértem a konyhából, ő pedig becsapta a hűtő ajtót.
-Igazad van, miért is velem próbálnád? -kérdezte én pedig hátra fordultam- Talán mással már megvolt. -jelentette ki miközben hátra fordult.
-Ekkora kurvának nézel talán? - kérdeztem össze préselt szájjal. Mire megvonta a vállát én pedig felmentem a szobámba idegesen.
Egyszerűen kiborít a viselkedése. Azt mondja kurva vagyok miközben ő ki tudja hány lánnyal volt már míg együtt vagyunk. Bár nem akarok már vele lenni. Miközben ezen gondolkodtam hallottam hogy valaki kopog az ajtón.
-Szabad. -kiáltottam el magam mire belépett Alice az egyik konyhás lány.
-Nem akarom zavarni a kisasszonyt. -mondta szégyenlősen, a fejét lehajtva.
-Nem zavarsz, mondd csak. -mosolyogtam rá.
-Ugye mondta a kisasszony hogyha tud akkor segít nekünk a konyhában. -mondta mosolyogva.
-Persze, persze. Esetleg tudok valamiben segíteni? -mondtam csillogó szemekkel, ugyanis tényleg szerettem volna segíteni.
-Hát el kéne menni bevásárolni. De én is magával megyek. -mondta hirtelen.
-Persze, gyorsan össze kapom magam és már lent is leszek. 10 perc. -mondtam mosolyogva, majd Alice bólogatott és kiment.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro