~53~
Harry szemszögéből
Zayn rám írt hogy kicsit előbb menjek. Franc se tudja miért. De délre ott voltam a ház előtt és becsengettem. Nem sokkal később ajtót nyitott, én pedig bementem a kapun és elé álltam.
-Jó újra látni. -mosolygott rám hamisan.
-Mikor legutóbb itt voltam nem ez volt a véleményed. -húztam fel a szemöldököm. Majd betessékelt a házba.
-Azóta már nagyon sok minden változott. -kacsintott egyet majd az ebédlőbe mentünk és én leültem az asztalhoz, ő pedig előttem foglalt helyet.
-Szóval, miről akartál beszélni? -kérdeztem a lényegre térve.
-A barátságunkról. -mondta komoly arccal.
-Hogy miről? -nevettem fel.
-Komolyan mondom. -mondta végig fapofával.
-Mégis mi ösztönzött arra higy beszélgess velem erről? -kérdeztem meglepődve.
-Az hogy magamba néztem. Rájöttem hogy nem hallgattalak meg. Nem beszéltük meg a dolgokat. -mondta és közben úgy látszott hogy komolyan gondolja.
-És én mit tehetnék hogy mindezt megoldjuk? Már ha tényleg megszeretnéd oldani.
-Azt hogy szállj le Hannah-ról. -monda mire nekem kigúvvadt a szemem.
-Hogy kiről? -kérdeztem még mindig meglepettem.
-Hannah-ról. -mondta idegesen.
-Mondták már hogy nem illik olyan személyről beszélni aki nincs ott? Meg amúgy is, mi közöm nekem Hannah-hoz? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ugyan már, ne tedd itt a szentet. -mondta idegesen nevetve.
-Ezt meg hogy érted? Alig ismerem Hannah-t. -mondtam idegesen mert belül tudtam hogy ez nem így van, szinte minden porcikáját ismerem.
-Ha alig ismered akkor miért vártad meg valamelyik nap az iskolája előtt? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Az akkor volt mikor pofon vágott. Bocsánatot akartam kérni tőle a lisztes esetért és megbeszélni a dolgokat. Csakhogy nem volt hajlandó és mikor hozzá akartam érni hogy nyugodjon le akkor pofon vágott és elment. Ennyi az egész. Ettől még nem ismerem. -mondtam hamisan mosolyogva.
-Oh értem, azért szégyen hogyha egy lány megüt. -mosolygott irritálóan rám.
-Inkább egy lány üssön meg engem, mint sem hogy én üssek meg egy lányt. -mondtam ugyanolyan mosollyan majd felálltam a helyemről.
-Ezt meg mégis hogy érted? -kérdezte ideges szemekkel. Mire én az ajtó felé vettem az irányt és pont akkor lépett be Hannah, csomagokkal a kezében. Vissza fordultam Zayn-hez.
-Így értem. -mutattam Hannah-nak a kezére majd kimentem és kozben Hannah fülébe súgtam- Majd írj. -és elhagytam a házat.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro