~52~
Mikor reggel felkeltem, fájt a hasam. De valami rettentő módon. Egyből a mosdó felé vettem az irányt. Nagy meglepetés ért, ugyanis hozzám sokkal hamarabb jött a Mikulás. Annyira boldog voltam hogy meg tudtam volna folytani valakit. De végül elintéztem amit el kell ilyen esetben és lementem reggelizni.
Zayn is lennt volt és újságot olvasott ezért nem látta hogy lementem. Bementem a konyhába és rájöttem hogy nagyon nem vagyok éhes. Mint mindig ilyenkor. Szóval úgy döntöttem felmegyek a szobámba rajzolni. De mikor megfordultam, egy meztelen, izmos felső testnek ütköztem. Zayn.
-Nem akarsz felvenni valamit? -kérdeztem bunkó módon míg végig néztem rajta. Egy szál alsónadrágban volt. Ezt hogy nem vettem észre mikor jöttem le?
-Van rajtam alsó, de amúgy neked is jó reggelt. -mosolygott hunyorogva.
-Egyáltalán nem jó. -mondtam miközben kikerültem.
-A karod. -mondta miközben a hűtőhöz ment- Tegyél rá alapozót! -parancsolt rám. Erre a kijelentésére megfordultam és bemutattam neki amíg háttal állt nekem.
-A te műved, viseld el. -mondtam fintorogva- Vagy majd máskor tanuld meg fékezni magad. -mondtam miközben kiértem a konyhából, ő pedig becsapta a hűtő ajtót- Pontosan erről beszélek. -préseltem össze a szám és felmentem a szobámba.
Egyszerűen kiborít a viselkedése. Nem szereti ha nincs igaza. Vagyis ha túl őszinték vele az emberek. Miközben ezen gondolkodtam hallottam hogy valaki kopog az ajtón.
-Szabad. -kiáltottam el magam mire belépett Alice az egyik konyhás lány.
-Nem akarom zavarni a kisasszonyt. -mondta szégyenlősen, a fejét lehajtva.
-Nem zavarsz, mondd csak. -mosolyogtam rá.
-Ugye mondta a kisasszony hogyha tud akkor segít nekünk a konyhában. -mondta mosolyogva.
-Persze, persze. Esetleg tudok valamiben segíteni? -mondtam csillogó szemekkel, ugyanis tényleg szerettem volna segíteni.
-Hát el kéne menni bevásárolni. De én is magával megyek. -mondta hirtelen.
-Persze, gyorsan össze kapom magam és már lent is leszek. 10 perc. -mondtam mosolyogva, majd Alice bólogatott és kiment. Ahogy mondtam 10 perc alatt ossze kaptam magam és 11:30-ra lennt is voltam. Alice elém állt mosolyogva majd az ajtóhoz sétáltunk és én felvettem a cipőm.
-Mentek is? -kérdezte meg Zayn a hátam mögött.
-Jah. -válaszoltam egyszerűen majd kiléptem az ajtón, mellettem Aliz-al.
De hogy értette hogy megyünk is? Ez lenne a kis terve hogy nem leszek itthon míg Harry itt lesz? Tök mindegy, úgyis keresztbe húzom a számításait.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro