~50~
Amilyen lassan telt a suli, olyan unalmasan is. De hála istennek már vége.
-Szóval, hova is lesz az út? -kérdezte Steph ahogy kiléptünk az iskola kapuján.
-A Starbucks-ra gondoltam. -mondtam mosolyogva.
-Az nem drága egy kicsit? -kerdezte felvont szemöldökkel.
-Hát, reggel hoztam 5$-t, de Zayn a kezembe nyomott még tizet szóval abból a pénzből simán kitelik. -mondtam magabiztosan.
-Na várj, most akkor ki is az a Zayn? -kérdezte komoly arccal.
-Hát Zayn-nek adott oda anyám. -mondtam egyszerűen.
-De te nekem csak Harry-ről meséltél mondta majd ebben a pillanatban megálltam. Nem is néztem meg hogy mit írt és tényleg eddig neki csak Harry-ről meséltem, szinte mindent.
-Basszus. -mondtam majd elröhögtem magam.
-Most ezen mi olyan vicves? -odaadott anyád egy ismeretlen faszinak és még csak el se mesélted. -mondta miközben idegesen nézett rám.
-Pedig már lassan másfél hónapja vele vagyok. -nevettem mégjobban.
-Hogy mi?? -esett le az álla- Na jó, szivi, nagyon sok mindent kell még elmesélned. -nevetett fel.
-Hát az biztos. Komolyan csak Harry-ről meséltem?? -néztem rá idióta mosollyal az arcomon.
-Igen, kb mintha szerelmes lennél bele. -nevetett fel.
-Igazából nem is tudom. -?mondtam ki őszintén.
-Na jó, ez most komoly? -nézett rám hatalmas mosollyal.
-Most miért? -kérdeztem erőltetett mosollyal.
-Csajszi, teljesen letaglózol. Mintha semmit sem tudnék rólad az utóbbi időben. -nevetett fel.
-Végülis, így is van. -nevettem én is. Aztán oda értünk a kávézóhoz-hoz. Bementünk és leültünk az egyik kisebb boxba. Majd nem sokkal később egy húszas éveiben járó férfi lépett oda hozzánk hogy felvegye a rendelést.
-Sziasztok, mit adhatok a hölgyeknek? -kérdezte kedvesen ránk mosolyogva.
-Nekem egy nespresso lesz. -mosolygott Steph. Majd oda hajolt hozzám és a fülembe súgta- Na meg a telefonszáma is. -mondta kuncogva és szerintem a csávó is meghallhatta mivel elmosolyodott és felírt valamit a cetlire. Gondolom nem csak a nespressot.
-Nekem pedig egy capuchino lesz. -mondtam mosolyogva.
-Máris hozom. -mondta kedvesen mosolyogva majd rákacsintott Steph-re és elment.
-Oh anyám, ez a faszi, rendesen melegem lett. -mondta majd erre a kijelentésre mind a ketten nevetni kezdtünk.
-Szerintem nem csak a rendelést írta fel. -nevettem tovább.
-Remélem is. -mevetett- Na de, akkor mesélj csak! -váltott át hirtelen komolyra. Majd az előbbi srác meghozta a rendelést. Steph elvette a poharat majd nagy mosolyra húzta a száját.
-Köszönjük. -mosolyogtam a fiúra majd elment és Steph felém fordította a poharát amire egy név és egy telefon szám volt felírva.
-Dennis. -olvastam fel nevetve- Valahogy sejtem mi lesz az első dolgod miután haza értél. -mondtam mosolyogva.
×××
Már kb fél órája meséltem neki miközben hatalmasra nyílt szájjal figyelte a történetem, mire a végére értem kb a padlót verte az állkapcsa.
-Csajszi, vázolom a szitut és javíts ki ha tévedek. -mondta miközben felmutatta a mutató ujját.
-Oké. -bólogattam egyetértően.
-Szóval, anyud odaadott egy vad idegennek, aki ráadásul férfi és Zayn-nek hívják. Ő fülig szerelmes beléd kb az első pillanattól, de te megismertél egy másik srácot, Harry-t. Aki Zayn eggyik volt legjobb barátja. Talizgattatok, és most úgy érzed hogy bele szerettél. Ráadásul... -nem tudta befejezni mert befogtam a száját. Ugyanis észre vettem valakit. Majd elővettem a telefonom és írtam az előttem ülő barátnőmnek.
15:55
Figyelnek minket!
15:55
Miből gondolod?
15:56
A srác aki a másik boxban ül,
Zayn eggyik testőre,
azthiszem.
15:56
Hogy mi? Miért akarna
megfigyeltetni téged?
15:57
Foggalmam sincs.
De oda megyek.
Írtam meg majd felálltam a helymről és oda mentem az úrhoz.
-Mégis mit keres itt? -kérdeztem miközben leültem elé.
-Mr. Malik küldött. -mondta komoly arckifejezéssel.
-És mégis milyen céllal? -kérdeztem idegesen rá nézve.
-Megfigyelés. Nem mondhatom meg milyen szempontból. -ült előttem egyenes testartással. Mint mikor feleltet a tanár, vagy nem is tudom.
-Kérlek, nem lesz belőle gondod. -néztem rá kérlelő ám mégis kemény arccal.
-Mr. Malik utasítása szerint nem adhatok ki semmilyen információt. -mondta ugyan úgy mint az előbb.
-Na jó, tök mindegy, most lett elegem. -mondtam idegesen nevetve majd felálltam és Steph-hez sétáltam majd elvettem a táskám és idegesen az asztalra tettem az öt dollárom. Steph hamar levette a dolgot és ő is oda tette a pénzét. Majd kiviharoztunk az étteremből és egészen hazáig meg sem álltam. Elköszöntem Steph-től majd halkan benyitottam a házba,és mennyire jól tettem. Ugyanis meghallottam ahogy Zayn beszél valakivel.
Nem tudom.
-
Azt mondta egy baratnőjével van.
-
Oda küldtem nemrég egy emberem hogy nézze meg.
-
Igen.
-
Nem, még nem ért haza.
-
Nem fogom kihallgatni.
-
Majd Johnatan beszámol róla hogy mi volt.
-
Nyugi apa, minden oké.
-
Nem hiszem hogy Harry-vel találkozott volna.
-
Mondta a szavakat szinte percenként. Majd megfogtam és becsaptam az ajtót és felnevettem.
-Hülye huzat. -mondtam hamisan nevetve. Majd csak ennyit hallottam.
Oké, megjött, leteszlek szia.
Mondta Zajn majd hozzám sétált, hatalmass mosollyal a száján.
-Hamar jöttél. -nézett az orájára. Majd én is megnéztem a telefonom. 16:17.
-Hát igen, adódott egy kis probléma. -néztem rá ideges tekintettel.
-Miféle probléma? -kérdezte felhúzott szemöldökkel. Majd elő vettem a tíz dollárt amit odaadott.
-Az a probléma hogy nem bízol meg bennem. Inkább oda küldesz egy embert hogy figyeljen meg. Nem kell a szánalmas pénzed. Add oda annak a Johnatan-nak, úgy is megérdemli ha ilyen jól végzi a munkáját. -mosolyogtam rá mérgesen majd oda nyomtam a pénzt és felmentem a szobámba. Vagyis mentem volna ha Zayn a kezem után nem nyúl. Azután a kezem után amelyiket valamelyik nap erősen megmarkolta. Mire felszisszentem. Ő pedig ránézett a kezemen lévő lilás-zöldes foltra és elvette a kezét. Én pedig ezt kihasználva felsiettem a szobámba és bezártam az ajtót. Elegem van.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro