Hannah szemszögéből:

Reggel kb olyan 7 óra körül keltem fel, tegnap nagyon aranyosak voltak Zayn szülei. Kezdem megkedvelni ezt a családot, főleg Zayn-t, aranyos és kedves, sajnos még nem ismerem eléggé így csak nagyon keveset tudok róla mondani, de ez is meg teszi. Ki tápászkodtam az ágyból, ami nem mellesleg egy francia ágy, ki gondolta volna, de amúgy ez a szoba nagyon szép, egy hatalmas toló ajtós szekrény, tört fehér falak, rajtuk kis 3D-s virágos fekete matricákkal, szürke laminált padló, saját fürdő szoba emellé. Szebbet nem is álmodhatnék, de vajon mi lehet anyával? Ma minden képpen felhívom. Le mentem, de semmi hang sehonnan, gondoltam még mindenki alszik, ezért be mentem a konyhába de Zayn már ott kutakodott a hűtőszekrényben egy szál alsó nadrágban, így jól látható volt a háta és izmos lábai, elpirultam. Aztán meg fordult, be csuka a hűtő ajtót és kiegyenesedett, bal kezében egy doboz vaj, jobb kezében pedig egy üveg szeder lekvár volt. Muszáj volt elnevetnem magam. Majd mikor meg látott meglepődött. Izmos felső testét csak ekkor véltem felfedezni, erős karjaival együtt.

-Olyan vagy mint egy kis rozsomák.- állapítottam meg.
-Igen, te meg mint egy tökéletes betörő.-nevette el magát.
-Ezt meg mégis hogy érted? - nevettem vele én is.
-Azt se hallottam hogy le jösz a lépcsőn, úgy osontál mögém.-mosolygott a végén-tökéletes.-nézett szemeimbe. Amitől el is pirultam.
-Tehát ide gyakran betörnek?-mosolyogtam vissza rá, majd az ebédlőbe vettem az irányt, miközben elő vettem egy kenőkést és a szeletelt kenyeret. El sem hinnétek hogy 3 nap alatt mennyire kiismertem magam ebben a házban, valahogy mindig hamar hozzá szokok az új környezethez.
-Áhh, eddig egyszer sem volt betörés.-beszélt hozzám miközben követett engem az ebédlőbe, majd leültünk az asztalhoz. És ő elkezdte megkenni a kenyereket.
-Bizonyára, jól végzik a munkájukat az őrök.-mosolyogtam rá. Aztán eszembe jutott hogy tálcát nem hoztunk.-egy pillanat.-majd fel álltam a helyemről.
-Hova mész??-kérdezte meglepődve.
-Mindjárt meglátod-kuncogtam fel. Nem sokkal később két tálcával a kezembe tértem vissza.
-Akartam is mondani hogy amúgy nem hoztunk tárcát.-nevetett fel kínosan.
Ezután rá tettük a tálcára a megkent kenyereket majd, megettük azokat. És mindent a helyére tettük.

×××

Nem sokkal később, mikor én a szobámat pakoltam, hangokat hallottam lentről.
-Menj el innen!! -kiabált Zayn.
-Miért a barátod már meg sem látogathat?- kérdezte egy másik férfi hang.
-Nem vagyunk barátok!-mondta Zayn.
-Hát jó, de azért egy kis kedvesség nem ártana.-mondta megint az a férfi hang.
-Menj már el Harry!! Nem látunk itt szívesen. -förmedt rá Zayn.
-Jó megyek is!! - kiabált rá, ezek szerint Harry. Ismerős ez a név, bár mondjuk ezeregy Harry nevű ismerősöm van szóval.
Ezek után ajtó csapódás majd, Zayn be ment a szobájába.

×××

Beszéltem anyával, elmondta hogy minden rendben van, nem kell aggódnom, meg is nyugodtam ezügyben. Aztán kérdeztem a konyhás lánytól, hogy ki volt az aki itt volt. De ő csak annyit mondott hogy a család egyik régi "barátja", viszont ha így van, akkor Zayn miért volt vele olyan? Mindegy is, nem az én dolgom, nem ütöm bele az orrom.

×××

Zayn később ki bújt az "odujából" és lejött enni, bár egy szót se szólt hozzám, csak fa pofávak nézett, száz százalékig biztos vagyok benne hogy bárki is volt itt azt nem kedveli Zayn.