Zayn szemszögéből:

Nagyon aranyos lány, nagyon be jön a viselkedése, és remélem a szüleim sem fognak benne csalódni, sok nőt próbáltak már ki, mármint úgy hogy nekem. De eddig mint azt láthatjátok egyik sem jött be eléggé, és nem is csak nekem, hanem a szüleim elvárásának. Mindig mindenkiben találtak hibát. Míg ki nem találtak egy ilyen helyzetet hogy a gazdagék "befogadnak" egy szegény kislányt aki hozzá megy majd a fiúkhoz. Én nem támogatta az ötletet mert szerintem ez egyenlő a kihasználással, de apám szerint mindkét család ad valamit. Hannah anyukája a lányát, az én apám pedig pénzt. Milyen fer helyzet, ha meg nem jön össze akkor mivan? Vissza kérjük a pénzt vagy mi? Undorító szerintem.

×××

Reggel kB 9-kor keltem fel. És őszintén semmi kedvem nem volt a mai naphoz, félek hogy még egy embert el vesztek a szüleim miatt, mert igen, tetszik Hannah, igaz még egyáltalán nem ismerem de nagyon tetszik, a viselkedése és a mosolya, a kedvessége, az alkata, mindene. És meg fogom győzni a szüleim hogy maradhasson, és ez esetben nem csak ők fognak dönteni. Máris jobb így kelni, hogy tudom mit akarok. És az is igaz hogy Hannah és köztem van pár év de nem tudok mit csinálni elfogadom.

Lassan kikeltem az ágyamból és felöltöztem, fekete nadrág, fehér ing, szintén fekete zakó. Úgy néztem ki mint egy drog báró, de a szüleim előtt csak így jelenhetek meg. Nálunk kiskorom óta ez a szabály, furának tűnhet de, ahány ház annyi szokás, nem igaz?

Lassan le sétáltam az ebédlőbe majd asztalhoz ültem 9:30, fel kéne kelteni Hannaht mert a szüleim 10-re jönnek és ők mindig pontosak. És nem tűrik ha valaki pontatlan, szóval már fel is küldtem Hannah-hoz egy szoba lányt hogy készítse el mire jönnek a szüleim.

9:55 és Hannah úgy sétált le a lépcsőn mint egy angyal, szoknyát vett fel, szín tiszta fehér szoknyát, ennél szebben már nem is ragyoghatna, ide ült elém.
-Gyönyörű vagy-mondtam neki mosolyogva, mire elpirult, ezt imádom, mikor egy lány elpirul.
-Köszönöm szépen - jegyzi meg majd élénk kék szemébe nézek amiből csak úgy sugárzik a boldogság és mégis egy kis szomorúságot is látni benne.
Ajtó nyitás, meg is jöttek a szüleim. Felálltunk mind ketten az asztaltól majd szüleim elé léptünk.
-Szia kedves fiam, és Hannah-köszönt apám először.
-Jó napot-szólt aranyosan mégis alázatosan Hannah.
-Hadd lássam csak-szólt anyám mosolyogva majd Hannah felé lépett-milyen kis cuki, ez régen még az én ruhám volt-jegyezte meg elég kedvesen ami azt illeti.
-O bocsánat, nem tudtam hogy az öné-ijedt meg Hannah. Amitől kissé elkuncogtuk magunkat a szüleimmel.
-Ugyan, már rég nem jön rám-nevetett hangosan anyám majd magára mutatott-de rád-mutatott Hannah-ra -rád pont jó-mosolygott kedvesen, azt hiszem el nyerte a bizalmát anyámnak. Már csak ez apámat kell meggyőzni.
Ezek után le ültünk a nappaliba majd sokat beszélgettünk minden féléről, főként erről a házasság dologról. És mint utólag megtudtam Hannah-nak is tetszem én, mint nekem Ő.

×××

Majd a szüleim el köszöntek tőlünk, egészen estig maradtak, velünk is ebédeltek. Aztán a nap végén Hannah-tól elköszöntem, meg öleltem, és fel mentem a szobámba. Apámékat pedig teljesen meggyőzte, bár nem is csodálom. Győztes vagyok, és így most nyugodtan feküdhetek le aludni.