- Hogy...reggel? – nyíltak tágra szemeim. – Hová?

- Hát a Phiphi-szigetekre. – nevetett. – Megígértem, nem de?

- Ez igaz. De még csak most kezdődött a hét. Nem mehetünk csak úgy el.

- Már miért ne mehetnénk? Megírtad a dolgozatot, sosem hiányzol. Szükség van egy kis pihenésre is néha. – indult el a lépcső felé.

- De..De akkor is. Legalább várjuk meg a hétvégét. Mi lesz ha a tanárok rajta kapnak, és..?

- Hmm, már megint ellenkezel. – pillantott hátra rám. Tudtam miért mondja ezt, ezért azonnal abbahagytam, és inkább követtem.

- A szobámban leszek. Bepakolom a cuccaim. – siettem el mellette.

- Majd csak péntek este jövünk haza, szóval úgy pakolj! – kiáltott utánam.

Beérve előszedtem a bőröndöm, és hatalmas nagy izgalommal a szekrényemhez léptem. Annyira boldog voltam, hogy annyi idő után újra eljuthatok oda. Imádtam az ottani lagúnát, és a nyugalmat is.

Miután minden ruhámat bepakoltam, a fürdőszobába mentem, hogy felkészítsem magam az útra. Végül az ottani cuccaimat is felcipeltem, és bepakoltam.

***

Reggel már korán a repülőn ültünk, hogy mihamarabb megérkezzünk. Ott egy taxiba szálltunk, s a régi nyaralónkhoz hajtottunk. Szerencsére a kulcs még mindig ott volt, ahol hagytuk. Ez persze annak is köszönhető, hogy a szomszédban lakott egy édes néni, aki vigyázott a mi házunkra is. Milyen régen nem láttam már...

- Tényleg szép hely. – nézett körbe Bobby. A házunk előtt volt egy kis homokos rész, ahol egy sütögető volt felépítve, pár méterre pedig már a lagúna terült el.

- Én mondtam. – jelentettem ki büszkén. – Pakoljunk ki! – nyitottam ki az ajtót. A ház meglepően tiszta volt. Pókhálókra és porra számítottam, de e helyett makulátlan volt minden.

- Nem azt mondtad, hogy már rég nem voltatok itt? – csodálkozott el Bobby is.

- De, azt mondtam. – nyeltem egy nagyot. – Nem..nem értem.

- Eun Hwan? – hallottam meg egy ismerős hangot az ajtó felől.

- Chiyo néni? – szaladtam felé boldogan. – Jól tetszik lenni?

- So Hyun? – fogta remegő kezei közé arcom. – Az nem lehet...

- De, én vagyok az. – öleltem át az aprócska nőt.

- Jól megnőttél. És gyönyörű lettél. – mosolyodott el büszkén, majd Bobby felé fordult. - Ő a férjed?

- Oh, nem... - tiltakoztam hevesen, arcom pedig újra kezdett pirosba átmenni.

- Jegyes?

- Nem...Ő csak...

- A pasid?

- Nem. Chiyo néni, ő csak a ...

- Igen, a pasija vagyok. – válaszolta mosolyogva a mellettem álló fiú.

- Hmm, mi tagadás, szép pár vagytok. Áldásom rátok. – kacsintott. – Helyes fiatalember. – kezdte el tapogatni Bobby arcát.

- Chiyo néni, kérem. – próbáltam menteni a helyzetet. – Örülök, hogy újra találkoztunk. De nekünk még be kell mennünk a városba venni pár cuccot.

- Rendben van édeském. Menjetek csak. Ha pedig hazaértetek, gyertek át. Csinálok valami kis sütikét. – indult el az ajtó felé, majd távozott.

- Úr istenem, ez rohadt kínos volt. Ne haragudj! – sütöttem le a tekintetem. Nem tudtam a szemébe nézni az előbbiek után, az pedig, hogy az arcom is vörösben pompázott, csak tovább szépítette a helyzetet.

- Nekem szimpatikus néni volt. – nevetett. – Bár úgy látom téged sikerült rendesen zavarba hoznia.

- Ez nem igaz, én csak...

- Ezt magyarázd a piros pofidnak. – simogatta meg az említett részt. – De így csak még aranyosabb vagy.

- Miért mondtad, hogy a pasim vagy? – bátorkodtam feltenni a kérdést.

- Miért talán nem szeretnéd, hogy az legyek? – lépett közelebb.

- De, még szép, hogy szeretném. – válaszoltam meggondolatlanul. – Várjunk...Mi...? Ezt most tényleg kimondtam? – motyogtam, arcom pedig az eddiginél még vörösebb lett. Szinte égetett.

- Akkor ezt megbeszéltük. A csajom vagy és kész. – karolt át. Nem tudtam mit reagálni. Legjobbnak találtam az azonnali témaváltást.

- Kipakolok, de utána még be kéne ugranunk a városba venni egy két cuccot. – bújtam ki keze alól. Magamhoz vettem a bőröndöm, s bevonultam az egyik szobába. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez egy nyaraló. Egy nyaraló, amiben egy fürdő, egy konyha, illetve egy hálószoba van.

- Szóval együtt fogunk aludni. Egyre jobban tetszik ez a kis kiruccanás. – támaszkodott az ajtóban.

***

Végül elindultunk a városba. Az idő már dél körül járt, én pedig kezdtem nagyon megéhezni. De ezzel nem voltam egyedül. Beültünk egy étterembe, és leadtuk a rendelést. Én gyömbéres csirkét ettem pirított tésztával, Bobby pedig valamilyen halat.

- Ah, nagyon jól laktam. – nyújtózkodtam, miközben sétáltunk a főutcán.

- Én is. – értett egyet velem. – Menni akarsz még valahová?

- Hmm, igazából. Vennünk kéne egy fürdőruhát. Sajnos nagyon régóta nem voltam strandon, ezért ami volt, azt rég kinőttem. – sóhajtottam.

- Akkor menjünk és vegyünk egyet. – ragadta meg a kezem, s egy üzletbe vezetett. – Válogass, én itt megvárlak.

- Ne, kérlek, segíts! Nem vagyok valami jó döntéshozatalban. – néztem rá hatalmas kiskutya szemekkel.

- Jó. – egyezett bele. – Akkor próbáld fel őket, én pedig segítek eldönteni, hogy melyik a legjobb.

- Köszönöm. – indultam meg a sorok között. Hamarosan 3 darabbal a kezemben tértem vissza, s elfoglaltam az egyik próbafülkét. Az első darab, amit felpróbáltam, egy egybe részes virágos volt, aminek az oldala nyitott volt. A másik egy sima fekete, a harmadik pedig egy 2 részes fekete, magasított derekú alsóval, és egy topszerű felső résszel. – Szerinted? – néztem rá kérdőn. – Hogy áll?

- Khmmm. – köszörülte meg a torkát, majd tekintetét végig futatta rajtam. – Ez remekül áll. – mosolyodott el.

- Tényleg? Nem csak azért mondod, mert már unod a vásárlást? – kételkedtem benne, s nézegettem magam a tükörben.

- Hidd el, hogy jól áll. És elégedj meg ezzel. Ha másképp fogalmazok, újra zavarba jössz, azt pedig nem hiszem, hogy akarod. – nevetett.

- Rendben. – válaszoltam félénken, majd behátráltam az öltözőbe. – Akkor ezt szeretném.

- Add ki, addig kifizetem. – nyújtotta be a kezét.

- Ne leskelődj!

- Nem leskelődöm. Hidd el, ha meztelenül akarlak látni, azt megoldom másképp. Nem szükséges leskelődnöm. – jegyezte meg, a hangjából pedig kihallatszott, mennyire is jól szórakozik azon, ha zavarba hoz.

- Tessék. – nyújtottam át neki a kiválasztott ruhadarabot, én pedig felöltöztem.

- Beleteszem egy zacskóba. – nyúlt le a pult alá az eladó.

- Köszönöm szépen. – néztem hálásan Bobbyra.

- Ugyan, ezzel én is jól jártam. Már előre látom, mennyire fogom élvezni a strandot. – nézett az ajtó irányába, ahonnan látni lehetett a lagúna, csillogó kékségét.

- Milyen aranyos kis pár. – mosolygott meg minket az eladó, s átnyújtotta a zacskót.

- Mi nem...

- Köszönjük. Viszlát. – karolt át Bobby, majd az ajtó felé vette az irányt.