Jungkook

Miután Jimin elmegy, már tárcsázom is Jin számát, hogy találkozunk a kedvenc kávézónkban. Alighogy megbeszéljük, én már pattanok is fel bringámra –ha már autóm és jogsim nincs-, és egy jó negyedórás tekerés után, már fekete biciklimet bilincselem a számára kijelölt helyre a kávézó mellett.

Belépve a kávészóba meg is pillantom nekem integető barátomat, aki egy hatalmas mosollyal üdvözöl, ahogy mellé érek és helyet is foglalok vele szemben az ablak mellet.

– Bocsi, sokat vártál? – lihegem, még kissé kapkodva a levegőt, az előbbi gyors hajrámnak hála.

– Nem, épp most értem ide alig pár perce, de mondtam, hogy szívesen érted megyek. – néz rám szelíden, tipikus mosolyával dús ajkain.

– Nem baj Hyung, kell egy kis testmozgás. – veszem el az itallapot, barátomat nyugtatva. – Mit iszunk? – húzom fel fél szemöldököm, mintha már nem tudnám mit választok. Természetesen a kedvenc kávémat.

– Már rendeltem. – hallom meg Jin kuncogását, mire le is teszem az asztalra az italokat tartalmazó kis füzetkét, egy elégedet sóhajjal hátradőlve, büszkén nézve Huyongomra. – Szokásos nem? Mézes latte, és mellé rendeltem ásványvizet is, sejtettem, hogy le leszel izzadva. – vigyorog szemeit végigvezetve rajtam – már ameddig az asztal engedi-.

Szerényen elmosolyodom szemeimet is lesütve, hisz hiába, jól ismer már. Miután a pincér kihozza a rendelést, minden féléről elkezdünk beszélgetni. Tanulás, nyári szünet, barátok és ehhez hasonlók, míg el nem érünk Sugához. Itt mély levegőt véve belekezdek a regélésbe, hogy tudassam vele helyzetem, ugyanis Jin hajthatatlan ráadásul ő a legjobb barátom. Kinek, ha nem neki mondanám el?

Figyelmesen hallgat végig, hisz tudja úgy is mindent elmondok neki. Mire befejezem, már kávénkat is megisszuk sőt, idő közben megrendelt sütijeinket is elfogyasztjuk.

Jin egy ideig nem szól semmit, szemöldökeit összevonva emészti a hallottakat, míg én maradékot turkálom a villámmal. Ja, mi mást csinálna egy tizennyolc éves fiú, ha nem az étellel játszana. Szépek vagyunk mondhatom, főleg, hogy tudom, Jin segíteni fog, mégis parázom.

– Nos... - enged ki egy mély sóhajt tüdejéből. – Ha, jól értem a szüleid kiválasztottak neked egy férjet, aki egy perverz és meg akar dugni, hogy kipipálja a neved a listáján és a szeretőéjévé tegyen. – kezdi sorolni, míg én bólogatok. – De kiderült, hogy tud ő rendes is lenni és ez... hogy is fogalmazzak. – keresi a megfelelő szavakat. – Imponál neked. – újabb hatalmas bólintás követi elméletét, ám most kissé el is pirulok. – Viszont, nem akarsz többet, mert félsz kihasználna, és ott van Suga, aki ezek ellenére veled maradt... - túr dús hajába, míg másik kezével poharához nyúl eltüntetve vize maradékát. – Hát haver nem irigyellek. – vigyorodik el, mire szemöldökömet felhúzva nézek rá egy amolyan „na, nem mondod" szemekkel, mire elkuncogja magát, de hamar komolyra fordítja a szót. – Figyelj Kook, egyet tudj, bárhogy döntesz, én mindig melletted fogok állni. - mosolyodik el kedvesen, ami engem is erre késztet. Hiába csupa szív ez a férfi.

– Tudom. – nézek szemeibe, hogy nyomatékosítsam szavamat.

– Amit mondani tudok, hogy hallgass a szívedre. – fejezi be gondolatát lágy, mégis férfias hangján.

A beszélgetés után még maradunk egy darabig, de Jinek mennie kell, mert meglátogatja a nagyszüleit, így miután még bátorítóan megszorítja vállamat, el is köszönünk egymástól.

Beszélgetésünk viszont elgondolkodtatott. A szívem válaszon... Ah, ha tudnám, mit akar. Egyelőre, hagyom az egészet és élvezem Suga társaságát, aki egy óra múlva jön, így jobb, ha gyorsan haza tekerek és lefürdöm, mielőtt megjönne.

Így is téve pattanok fel bringámra, majd sietek haza.

– Suga~ - pattanok párom kitárt karjai közzé, egy ezer wattos vigyorral arcomon, míg ő magához szorít, majd ajkamra hajolva némít el. Lágy, bizsergető csókba invitál, amibe még lelkem is bele remeg, elfeledtetve velem mindent.

Lágyan fogai közé fogva alsó ajkamat válik el tőlem, szemeimbe nézve, síkos nyelvével utoljára végigfuttatva alsó ajkamon, mire jólesően felsóhajtok, nyaka köré fonva kezeimet.

– Szia Nyuszi. – csókol fülemre, majd ajkamra, kedvesen mosolyogva, míg én halkan felkuncogok csillogó szemekkel nézve rá. – Ne haragudj, de apának valami baja van az új számommal, így behívott megbeszélésre nem tudok sokáig maradni max pár órát.– vezeti le kezét fenekemre, bele is markolva közben bűnbánóan nézve rám. - Hisz miért ne késő estére tegyük a megbeszéléseket. – forgatja meg szemeit. Ajkamat csücsörítve fejezem ki nem tetszésem, bár amúgy se maradhatott volna sokáig, tekintve mennyire nem jönnek ki jól Jiminel, de azért örülnék neki, ha több időt szánna rám. Az utóbbi időben a munka teljesen elveszi tőlem és ez fáj, mert nagyon szeretem és hiányzik. – Na, Nyuszi ne néz így tudod, hogy ettől mindig elszomorodom. – simít fel derekamra jobban magához húzva engem figyelve. - Ne haragudj kicsim. – néz bűnbánóan, mire megsajnálom. Biztos neki is rossz, nem önszántából tölt velem kevesebb időt, és nincs jogom ahhoz, hogy lelkileg zsaroljam... Így elmosolyodva rázom meg fejem szemeibe nézve.

– Semmi csak hiányoztál. – húzom incselkedő mosolyra puha ajkaim, meg is nyalva azt, felhúzott szemöldökkel. Azonnal megjelenik mindent sejtő mosolya, úgy kap ajkaim után mintha nem az előbb csókolta volna, ám előzővel ellentétben ez sokkal vadabb lett.

– Nekem is Nyuszi. – szakad el fél másodpercre, majd már hajol is vissza, vadul tépve ajkamat kezdi kezeivel bebarangolni egész testemet, majd fenekemnél megállapítva, markol bele két félgömbömbe. Jelzésére lábaimat dereka köré kulcsolom, folyamatosan élvezve nyelve menyei játékát, míg ő elégedetten morran egyre hevesebb csókunkba, karjaiban tartva.

– Az emeleten. – kezdem kigombolni fehér ingét, szájára lihegve a szavakat. – Ott... az első szoba. – sóhajtok fel, ahogy nyakamat kezdi csókolgatni, amit oldalra döntök ezzel is nagyobb helyet hagyva neki, hogy tovább ingerelje érzékeny bőrömet, míg felvisz a lépcsőn, majd az első szobán belépve a nagy francia ágyra dob elválva tőlem sebesen szedve le magáról az idő közben kigombolt ingét.

Lábaim közé férkőzve, már hajol is újra ajkaimra vadul tépve őket, kezével pólóm alatt simogatva kockás hasamat, készül, hogy újra magáévá tehessen.

A délután, testemet nem kímélve kényeztetett és juttatott el a csúcsra többször is, ám nagy sajnálatomra, mint minden jónak, ennek is vége szakad. Pihegve bújunk össze az ágyon, Suga folyamatosan arcomat és meggyötört ajkaimat csókolja, szorosan magához húzva, mikor megcsörren a telefonja. Hallom apja mérges hangját, így kénytelen vagyok elválni szerelmemtől, akit egy gyors búcsúcsók után ki is engedek, majd rohanok is az emeletre, hogy rendet tegyek és kiszellőztessek.

Amíg várom, hogy a szoba megteljen friss levegővel, gyorsan megfürdök, ki is mosva magam, mivel most Sugánál nem volt óvszer, így közvetlen belém élvezet. Felvéve pizsamámként szolgáló pólóm és tiszta bokszerem, megyek le, hogy cicámat megetessem és én is bekapjak valamit.

Mivel a mai nap kifárasztott, így gyorsan be is bújtam Jiminel közös ágyunkba –miután a vendégszobába becsuktam az ablakot-, magamra húzva a takarót ölelem át Jimin helyett a plüssömet, még gyorsan telefonomra pillantva, hogy megnézem Jimin nem hívott-e. Bevallom, nagy a késztetés, hogy felhívjam, hisz kicsit aggódom, de mivel megfogattam, hogy nem fogom zargatni, így kissé nyugtalanul hunyom le szemeimet, így esve mély álomba.

Jimin

- De te egyébként is, minek szeretsz bele olyanba, akinek már van... hukk!... kapcsolata? – dünnyögöm Hoseoknak, aki kivörösödve, szélesen vigyorogva kortyolgatja már sokadik körét. Azt hittem, jobban bírom a piát, de mégis én fekszek sík részegen a bárpulton.

- Hát, tudod, naaah... - vakargatja fejét, erősen gondolkodva. Vagy lehet, azon erőlködik, ide ne okádjon? – Csak megtörtént. De ő is szeheret... - könyököl a falapra, megtartva a fejét. – Taehyungnak mondtad már, hogy mi a helyzet? – pillant rám féloldalasan.

- Még nem... - gondolkodtam el. Ő is a barátom, mégsem jutott eszembe, hogy közöljem vele. – Ő nem kapcsolódik ehhez. – mondom ki hangosan a gondolataimat.

- Már hogyne, de, mer' kedvel téged. Odáááááig van érted, ember! - szegény, már annyira részeg, össze-vissza beszél.

- Hát persze, nálam jobban senki se dugja. – emelem fel fejem, hogy lehúzzam fenékig az utolsó korty alkoholom. – Amúgy, hogy jutunk haza? Részegek vagyunk, mint a segg. – csóválom a fejem.

- Hívd fel a férjecskéd. – röhög fel hangosan, én meg aprót vágok tarkójára, amitől majdnem el is hányja magát.

- Neki nincs jogsija. – veszem elő a tárcám, hogy kifizessem italainkat.

- Mégis, milyen... ah, de fáj a fejem... férfi ez? – dörzsöli arcát két tenyerével.

- Fiatal. – forgatom meg szemeimet, ami nem a legjobb ötlet, tekintve, hogy így is forog velem a világ.

- Hmm... akkor – gondolkodik mélyen, lehunyt szemekkel. – felhívom Tae-t, hogy hazadobjon téged. Értem meg majd jön a sofőröm. – kapja elő mobilját a zsebéből. – Há' azé van, hogy furikázzon.

Nem sokkal később, már a parkolónál várunk a kocsikra. Egymásba kapaszkodva dülöngélünk egy helyben. Hoseok az előbb hányt, ő már jobban is van, de én még bírom. Inkább lent jöjjön ki, az legalább nem pazarlás. Hoseok autója pillanatokon belül meg is érkezik, ő pedig majdnem el is indul, de nincs egyensúlya. Besegítem, ő visszaint nekem, a kocsi pedig elhajt. Nehezen lerogyok a járdára, ám teljesen feleslegesen. Tae kocsija ugyanis, szinte épp akkor áll meg egy nagyobb parkolóhelyen, pár méterre tőlem. Ki is pattan belőle. Egek, még sötétben is dugni valóak a vonásai.

- Úgy nézel ki, mint a karácsonyi bulin. – nevet fel, alám karolva, hogy felhúzzon. – Mehetünk hozzám? – kérdi kacér mosollyal ajkain.

- Nem, vár otthon Kook... asszem. – gondolkodom el. Mi van, ha már alszik?

- Az ki? – áll meg Tae a kocsi felé vezető út felén, erősen lyukat égetve arcomba. Ha kell, elmondom én neki, de nem itt és nem most. Most csak aludni akarok.

- Ah, ezt majd később. Hadd lazítsak. – nyögök fel a fáradtságtól. Lassan újra el is indulunk. Beültet az anyós ülésre, pillanatokkal később pedig a kormány mögé pattan, és engem néz. Zavaróan sokat bámul, így inkább behunyom a szemeim, csak induljunk már.

Hosszú másodpercek telnek el, de még mindig nem indul be a motor. Ezzel ellenben érzem, hogy valaki rálehel arcomra. Lassan felnyílnak pilláim. Meg sem lepődöm. Taehyung arca milliméterekre van az enyémtől, vágyakozó pillantásokkal illetve engem. Már épp nyitnám a szám, hogy közöljem, ehhez most nincs kedvem, de szinte azonnal ajkaimra tapad. Hevesen csókol, nekem pedig eszemben sincs ellenkezni. Tarkójára vezetem ujjaim, hajába túrva közelebb húzom magamhoz. Lábát átlendíti felettem, és máris csípőmön foglal helyet. Egyik kezével arcomat simogatja, a másikkal szinte teljesen vízszintesbe dönti az ülést. A meglepettségtől aprót morranok a csókba, mire viszonzásként hosszan felnyög. Keze mellkasomat simogatja, ami még nem zavar, de amikor már pólóm alá nyúlva próbál kényeztetni, eltolom magamtól. Döbbent, mégis vágyakozó tekintettel mered rám. Nem érti, és az a baj, hogy én sem. Még sosem mondtam nemet neki egy menetre sem. Most valahogy mégsem kívánom.

- Bocs, de most nincs hozzá kedvem... Biztos az alkohol. – dünnyögöm, félig lehunyt szemekkel.

- Most viccelsz? Főleg az alkohol hozza meg a kedved! – biggyesztette le ajkait.

- Most valahogy mégsem... Sajnálom. – ültem volna fel, de visszanyomott a háttámlára.

- Azt már nem! Tartozol nekem! Nemrég eljöttél hozzám, hogy szopjalak le, és én szó nélkül megtettem. Most pedig, olyan részeg vagy, hogy két lábon állni nem tudsz, és én furikázlak haza ilyen rohadt későn! Most akkor, hogy is van ez? A kurvád vagyok, vagy a szeretőd? Te kérhetsz egyoldalú kielégítést, én meg nem? – emeli fel a hangját, de a végére mégis elhalkul. Azért elgondolkodtató, amit mond.

Valahonnan elő is kapom az erőmet, és fordítok helyzetünkön. Ő erősen hanyatt vágódik alattam, én pedig rögtön öve után kapok. Már akkor érzem, mennyire fel van izgulva. Igaz is, ő annyiszor nem lett kielégítve, mint én. Gyorsan lejjebb is húzom nadrágját alsójával együtt, majd gyors tempóban verni kezdem neki. Gerince ívbe feszül és vonaglani kezd alattam. Erotikusan felnyög, a látványtól pedig én is érezni kezdek valami bizsergést alhasamban. Ezzel még sincs időm foglalkozni, minden figyelmemet Tae ágaskodó péniszének kell szentelnem. Folyamatosan gyorsítok a tempón, néha erősebben rámarkolok, van, amikor szimplán csak játszadozom vágyával, aminek hatására egyre hangosabban zihál, és egyre hosszabbakat nyögdécsel. Végül, már szinte önkívületi állapotban könyörög nekem a kielégülésért, amit szívesen meg is adok neki. Nemességét lassan, kínzóan fogom ajkaim közé, de nem sokat várok. Szinte azonnal gyors tempóba kezdek, makkját egészen torkomig engedve. Ez a sok adrenalin egészen kijózanító hatású, úgy tűnik.

Hosszú percek múlva, végül egy állatias nyögés kíséretében elélvez. Nem volt kedvem a számba engedni nedvét, így még előtte kieresztettem számból. Ennek köszönhetően az egész adag pólóján landolt. Láthatóan nemigen zavarja, csak ködös tekintettel liheg, feldolgozva az imént átélt orgazmust. Már épp kezdeném kellemetlen helyzetben érezni magam, amikor is végre felül, majd szó nélkül visszaül a helyére, magára rángatva alsó ruházatát.

- Akkorh... mehetünkh? – kérdi lihegve, felém pillantva. Bólintok, visszahelyezkedve, a támlát úgy hagyva, ahogy van. Legalább alszok picit hazáig. Bekötve magam, már érzem is, ahogy a motor halkan zúgni kezd. Szinte rögtön elnyom az álom.

Arra ébredek, hogy Tae rázza a vállamat. Imént kipirult arca már normális színekben pompázik, viszont elég szótlan. Ez gyanús, de nincs kedvem szóvá tenni. Megköszönöm a fuvart, majd kilépve a kocsiból, beleszippantok a hűvös, friss levegőbe. Már eléggé „józan" vagyok ahhoz, hogy járni tudjak, meg hogy kinyissam az ajtót. De ahhoz nem, hogy rendesen átöltözzek, letusoljak, meg ilyenek. Azért még egy gyors fogmosást megejtek, ami kimerül a konyhában lévő csapnál egy viszonylag alapos szájöblítésben. Lassan fel is vándorlok az emeletre. A helyzet ellenére megpróbálok halk lenni, kintről ugyanis látszott, hogy egy villany sem ég. Kook nyilván alszik már.

Amennyire halkan csak tudom, kinyitom az ajtót, fel sem nézve meg már csukom is be. Kómásan az ágyamig kullogok, de megállva előtte egy pillanatig ledermedek. Egy édesen szuszogó, plüsszsiráfot ölelgető angyal fekszik az ágyamban, félig az én térfelemen. Az ablakon beszűrődő holdfény és utcalámpa tökéletesen megvilágítja lágy, hibátlan vonásait, hosszú, fekete pilláit, márvány bőrét, cseresznyés ajkait... és a szexi, formás testét, ami kirajzolódik a vékony paplanon. Nyelek egyet a látványra, és majdnem fel is nyögök, mivel alhasam erősen megrebben, nemességembe meg már áramlik is a vér. Szinte érzem, hogy a bágyadt Jimin kivedlik magából, és egy erőszakos állat bújik ki belőle, aki már régóta nem evett. Egy pillanatig sem habozva, gondolkodás nélkül vetem rá magam kiszemelt zsákmányomra.

Jungkook

Meglepetten nyögök fel, nyakamat ostromló puha ajkak miatt, amik szüntelenül érintik érzékeny bőrömet. Szemeimet szorosabban zárom össze, majd nyitom ki, nagy nehezen a fáradságomnak hála.

Döbbenten nézek Jimin narancsos hajára, aki szívogatni kezdi érzékeny bőrömet kezeivel pólóm alá nyúlva simít fel érzékien kockáimon.

Nem értem a helyzetet és bágyadtságomnak köszönhetően nehezen is fogom fel. Nem tudom mi üthetett belé, de érzem az alkohol jellegzetes bűzét, amit teste áraszt magából, ami valószínűleg elvette eszét. Nem hiszem el, hogy ilyen szinten leitta magát. Kezemmel ijedten kapom el övét, kikerekedett szemekkel, amikor ujjait férfiságomra vezeti, hogy bokszeren keresztül izgathassa. Ugye nem akarja?

– Jimin, bűzlesz az alkoholtól. – szuszogom erőlködésemtől, míg másik kezem izmos felsőtestére helyezem, hogy minden erőmet bevetve tolhassam el magamtól. Ám, csalódnom kell erőmben, hiába adok bele mindent - még másik kezemet is felhasználom-, meg se mozdul, csak erősebben mar férfiasságomra. – Jimin, hagyd abba! Nem vagy eszednél. – egyre gyorsabban kalapál a szívem, ahogy újra megpróbálom eltolni magamtól, ugyan azzal a végeredménnyel.

Pánik tör rám, hisz sokkal erősebb nálam, ráadásul illuminált állapodban van, nem is biztos, hogy tudja, mit csinál. Én meg nem hiszem el, hogy ilyen szinten gyenge vagyok hozzá képest.

Kezével befurakszik bokszerem alá, hogy férfiasságomat jobban izgathassa, és jól halhatóan zavarja a tény, hogy nem sikerül felizgatnia, hisz elég hangosan morog. Mi tagadás, amikor az embert akarata ellenére kívánják megdugni, nem éppen lesz izgatott állapodban, sokkal inkább ijedt. Dühösen szusszant, rám emelve az alkoholtól és a benne lakozó mérhetetlen vágytól ködös szemeit. Egy pillanatra találkozik tekintetünk; szemem kérlelő és ijedt, kétségbeeséstől remeg egész testem, mégis tartom a szemkontaktust, hátha meghatom. Nem járok sikerrel, hisz azonnal nyakamra kap ismét, fogaival nem kímélve, ami így hihetetlen fájdalmat ébreszt bennem, szemeimet is szorosan összepréselem, míg kezemmel újra vállaira marok, hogy megpróbáljam ellökni, vajnyi kevés sikerrel. Ujjaival egyre durvább férfiasságomon, ami egyre elviselhetetlenebb. Testem remeg alatta, szemeim is könnybe lábadnak mind a félelemtől, ami egész lényemet átjárja, mind a fájdalomtól, a szégyentől és a csalódástól is. Nem hiszem el, hogy Jimin képes ezt tenni velem... képes megerőszakolni. Összeszedem maradék erőmet és még egyszer taszítok rajta egyet, ami igaz nem elég arra, hogy lelökje, de hátratántorodik tőle, így alkalmam nyílik egy hatalmas pofont lekeverni neki.

Tenyerem hangos csattanással ér arcának puha bőréhez egy piros foltot hagyva maga után. Hangosan zihálok félig felülve, hátra mászva, hátha sikerül elmenekülnöm tőle, míg az első könnycsepp végigmarja orcámat. Jimin feje oldalra bicsaklik az ütés erejétől, majd villámokat szóró szemekkel néz vissza rám, állát fogva hitetlenkedő arccal. Elkapja karjaimat, olyan szorosan fonva csuklóm köré ujjait, hogy az már most hihetetlen fájdalmat okoz. Szemeimet összepréselem, ahogy maga alá kényszerít kezeimet fejem föllé helyezve, míg én halkan felszipogok.

– Ezt nagyon megbánod, Kook. Úgy meg leszel baszva, hogy azt se fogod tudni, melyik évet írjuk. – morogja, míg egyik kezébe fogja össze megbénult karjaimat és a másikkal egyre lejjebb halad egészen bokszeremig, amibe bele is akasztja ujjait, kezdi lehúzni a sötét anyagot, hogy végre magáévá tehessen, amit én nem akarok.

Szemeimet még inkább összeszorítom, karjaimat is rángatni kezdem, szabadulás reményében, mindhiába. Úgy fogja kezeimet, mintha satuba szorítaná őket.

– Nehh... Jimin, kérlek, nehh...- zokogok fel hangosan, utolsó reményemként kérlelve, szinte már beletörődve helyzetembe. Már nem bírom tovább.

Jimin

Hogy van képe felpofozni engem? Nem, mintha bántani akartam volna, csak kielégíteném a vágyaimat a testén. Neki se lenne ellenére, erre fogadni mernék! Taehyung miatt, enyhe bizsergést érzek az alhasamban azóta, hogy kiszálltam a rohadt kocsiból. Kook helyében inkább büszke lennék, hogy őt akarom megdugni, nem az állandó szeretőmet. Ezzel a tettével csak felhergelt. Nagyon.

Ösztöneim egyszerűen csak felerősödnek, amikor tenyere hangosan csattan arcomon. Vad tekintettel, elszántsággal teperem magam alá, hogy megtanítsam neki, ő kurvára nem csinálhat velem ilyeneket! Mégis, hogy képzelte? Én se fogom kímélni, arra mérget vehet. Alsóját szinte letépem róla, mire keserves zokogásba kezd. Valahogy, ez most nem tud érdekelni. Csak a saját fejem után akarok menni, legalább egyszer, hogy azt tehessem, ami nekem tetszik. Igen, amit én akarok. Miért kell beleszólnia mindenkinek az életembe? Nem én választottam ezt! Néha kiengedhetem a gőzt. Ez jár nekem, nem igaz?

Szabad kezemmel erősen hajába markolok, mire meglepetten felsikolt a fájdalomtól, amit okozok neki. Vadul ajkaira marok, egyáltalán nem kímélve mézédes párnáit. Halványan érzem a fémes ízt, ami tudomásomra szeretné hozni, valamelyikünk vére kiserkent. Tök mindegy, kié. Végül felemelkedek, hogy nyakát is megkínozhassam, mikor megakad a szemem valamin.

- Te... ma már szexeltél. NEM IGAZ? – üvöltöm, megragadva torkát. Megfojtani nem akarom, de akkor is! Én nem szexelek házasság előtt, neki meg ilyen szinten ki van szívva a nyaka? Csak nem az a kibaszott zöldség jött át már megint? És ahelyett, hogy szakított volna vele, seggberakta? Nem csoda, hogy nem izgul fel, ha már ki van elégítve!

- Eh... engedj el, te vadállat! – köhögcsél alattam. Hoppá, véletlen rászorítottam a nyakára idegességemben. Ijedten eresztem el mindenét. Ennyire azért nem akartam... Felül, majd – mielőtt lereagálhatnám – olyan szinten hasba rúg, hogy szinte érzem a talpa és a gyomrom találkozását. Nem telik bele sok időbe, mire érzem, valami áramlik felfele nyelőcsövemen. Habozás nélkül pattanok fel és rontok be a mosdóba, hogy kiadhassam magamból a megivott alkohol csekély mértékét. Szinte végigmarja a torkomat, de én nem próbálom visszatartani.

Bántottam Kookot. Az egyetlen személyt, akit valószínűleg... jobban szeretek, mint azt hiszem.

Hosszú percekkel később, már jóval józanabban kullogok vissza a szobába. Nem meglepő módon, Jungkook az ágy túlsó végén áll, felöltözve, valami fadarabbal a kezében, védekező pozícióban.

- Süti, én annyira-

- FOGD BE! – kiabál rám, amitől összerezzenek. A rohadt életbe, elijesztettem magamtól! – Húzz át a másik szobába aludni, de kibaszott gyorsan! – tekintete szinte perzsel a dühtől és az ijedtségtől. Eszemben sincs ellenkezni. Tekintetemmel végig a padlót pásztázva sétálok ki az ajtón, pár méterre tőle pedig megugrom ijedtemben. Az ajtó úgy csapódik be mögöttem, hogy a ház szinte beleremeg. Rögtön utána hallom, ahogy a zár kattan. Kizárt a szobából.

Összeszorult mellkassal lépek be a közös szobától eső legmesszebbibe. A küszöbön azonban megtorpanok. Frissen szellőztetett szoba. Az ágy frissen bevetve. Bár, alul elég gyűrött a lepedő. Ezek szerint tényleg... megcsalt? Lehet ezt mondani?

A fejemből szinte forró gőzként áramlik a mérhetetlen düh, ami elönti egész bensőmet. Hát én kinyírom ezt a Min Yoongit! Nem érdekel, ki szereti, ki nem, ez nem ember!

Szinte kirohanva a szobából rúgom be a folyosó középső hálószobájának ajtaját, majd csapom is be magam után. Én aztán nem alszom olyan ágyban, ahol... ahol az a rohadék betette a farkát...

Öklömet nem kímélve ütök teljes erőmmel a falba. Holnap kitálalok Kooknak erről az emberről. Mindent. Mindent, amit tudok, elmondok neki. Ezek után meg is érdemlik. Jungkook az igazságot, Suga a büntetést.