Jungkook

Mélyet szusszantva, nyitom ki szemeimet az enyhe fény hatására, ami megzavarta álmomat. Fejemet felemelve a párnáról nézek körbe, majd enyhén nyüszítve, fúrom fejem az előttem lévő izmos mellkasba, abban reménykedve, hogy még vissza tudok aludni néhány órára. Ugyanis elég fárasztó volt a tegnap.

Az eddig engem ölelő kezek tettemre még jobban magukhoz húznak, így a jóleső érzésre, mélyet szippantok a kellemes és megnyugtató férfi illatból, ami... ami nem Sugáé.

Szemeim reflexszerűen kipattannak a felismerésre, hogy én jelenleg nem Sugával alszom, hanem Jiminnel. Lassan felemelem fejem mellkasáról, figyelve arra, hogy ne ébresszem fel jövendőbeli férjemet. Tekintetemet rá emelem, és be kel valljam, mikor alszik, egész aranyos. Arca és ajkai enyhén fel vannak puffadva az alvástól. Vörös párnái pedig kissé el vannak nyílva egymástól.

Bal kezével derekamat öleli, így tartva magához közel, míg én – feltehetőleg -, kinyújtott jobb kezét használtam párnának, ráadásul az én kezem izmos mellkasán pihen. Nem igazán értem, hogy kerültünk ebbe a pózba, mégis a tudat, hogy így aludtunk egyenesen zavarba hoz. Érzem arcomat, hogy ég, feltételezhetően már pipacs vörös vagyok.

Nagyon óvatosan nyúlok engem ölelő karjához, amit lassan teszek le mellé, és igyekezve minél kisebb rengésbe hozni az ágyat, felkapva a telefonomat indulok meg fürdőszobánkba, hogy elvégezhessem reggeli tevékenységemet. Gyorsan elmegyek vécére, megmosom a fogaimat és kissé rendbe teszem kósza tincseimet.

Egy hatalmasat ásítva baktatok le a lépcsőn, miután elhagytam szobánkat. Kiscicám boldogan rohan fel hozzám, lábaimnál felfelé nyújtózva, hogy vegyem fel. Halványan elmosolyodom aranyosságán, lehajolok hozzá, hogy kezeim közzé kapjam a doromboló szőrzsákomat, így indulva meg a konyha felé, hogy valami reggelit készíthessek magamnak és Jiminnek is.

Őszintén, nagyon szégyellem magam. Tudom, hogy túl hamar vontam le róla következtetéseket. De tegnap én tényleg megijedtem, legalábbis addig, míg meg nem láttam elkeseredett szemeit. Megbántottam. Attól még, hogy szeretői vannak, nem biztos, hogy rossz ember ő. De mit gondolna az ember őszintén? Tegnap a saját szobámba döntött le az ágyra... Még most is jól látszik a szívás nyom a nyakamon, amit jelenleg nem fed semmi.

A gondolatra oda simítom jobb kezem – amivel nem a macskát tartom - megérintve a valószínűleg már lila foltot. Mikor kiszívta, nem volt olyan rossz, sőt, mikor már fájt és hangot is adtam neki, rögtön abba hagyta és nyelvével kezdte nyugtatni a fájdalmas területet.

A gondolatra érzem, hogy ismét vörös leszek és egy kis borzongás is végigfut gerincemen. Ah, biztos csak azért van, mert még csak Sugával feküdtem le és kicsit érzékeny vagyok, ha egy másik férfi érint meg úgy, ahogyan eddig csak ő tette. Valljuk be, Jimin nem utolsó, ha a külsejét nézzük.

Ráadásul, tegnap igaza volt, együtt fogunk élni, házasok leszünk, biztos látjuk majd egymást úgy, ahogy engem látott tegnap. Ah, de olyan zavarba ejtő volt, ahogy méregetett, olyan szemekkel, amiktől még most is kiráz a hideg. Persze, hogy mérges lettem.

Aj, nehéz lesz ez az együtt élés, de most az a fontos, hogy kiengeszteljem Jimint. Nagyon szemétnek érzem magam, főleg, ha csalódott szemeire gondolok.

Lerakom Skayt a táljához, megkeresem a konzervjeit, amiket meg is találok a tányérja melletti alsó szekrényben. Kiveszek egyet, majd felbontva azt máris megetettem kiscicámat. Másik táljába friss vizet öntök.

Ezután a hűtőhöz lépve nézem a lehetőségeket. A teljesen feltöltött hűtőből kiveszem a tojásokat és a virslit, majd megkeresem a sót és minden egyéb eszközt, ami a tojásrántotta elkészítéséhez szükséges.

Remélem, szereti a rántottát, elvileg Amerikában sokszor esznek reggelire.

Gyorsan felteszek egy kávét, megterítek az asztalon, még a friss kenyeret is felvágom, hogy már csak a tojásrántotta maradjon, hisz az frissen finom.

Mikor végzek ezekkel, meg is hallom a motoszkálást föntről, így gyorsan öntök a serpenyőbe egy kevés olajat, aztán a már feldarabolt virsli darabokat elkezdem megsütni, hogy minél finomabb legyen. Gyorsan felverem a tojásokat, kissé megsózva őket, hogy kiemelje az étel ízét, majd öntöm is a serpenyőbe.

Jimin

Kómásan nyitom ki résnyire szemeimet, mivel érzem, ideje lenne felkelni. Hogy erről megbizonyosodjak, az óra felé pillantok, ami fél kilencet mutat. Nem mondom, jól elaludtam. Nem vagyok egy nagy alvó, szóval ez tőlem már nem kis teljesítmény. Mikor végre realizálom, hogy hol vagyok, és – elméletileg - kivel, magamat megdöbbentő gyorsasággal és adrenalin lökettel ülök fel, körbepillantva a helyiségben. Furcsa, nem látom Jungkookot sehol. Pedig olyan érzésem van, mintha nemrég még a közelemben lett volna. De hülye vagyok, hisz egy ágyban aludtunk, hogy ne lettünk volna közel?

Összekapva magam felkelek, majd a fürdőszobai dolgaimat elintézve indulok le, valamiféle élelem után kutatni. Remélem, lesz valami ehető, mert sütni-főzni nemigen tudok. Nem volt értelme megtanulni, azt a nők szokták a családban, eddig meg mindig felszolgált nekem valaki valamiféle főtt ételt.

Már úgy a lépcső felénél éreztem, hogy kellemes, tojásos illat lengi körbe a házat. Szélesen elmosolyodom. Ez pont olyan, mintha Amerikában lennék. Minden kedden és pénteken tojásos virslit ettünk reggelire. Egy kellemes, meleg érzés terjed szét mellkasomban, majd megszaporázva lépteimet indulok meg a konyhából áradó ínycsiklandó illatok felé. Először azt hiszem, valami bejárónő, vagy szakács csinál nekünk reggelit, de legnagyobb döbbenetemre a sütő előtt Jungkook áll. Nem leplezve meglepettségemet mérem végig, ahogy virslit süt, valamint a tojásokkal is csinál valamit. Hirtelen felém fordítja fejét, egyenesen szemeimbe nézve, majd elmosolyodik.

- Jóóóóóó reggelt~! – int nekem valami konyhai eszközzel a kezében, boldogan, mégis kissé zavartan mosolyogva felém. Menten elájulok, mi folyik itt? Amióta csak ismerem – mind a kemény fél nap – még egyszer sem mosolygott rám, vagy lett volna egy fikarcnyit kedves, erre hirtelen... azt látom, hogy boldogan sütögeti nekem – meg gondolom magának – a reggeli tojásokat. Mi a franc...

- Neked is jó reggelt. – nyögöm ki kissé bizonytalanul. – Hát itt meg mi készül? – kérdezem mellé lépve, szemügyre véve a jónak ígérkező, ehetőnek tűnő, remélhetőleg nem mérgezett reggelit. Nem lepődnék meg, ha ki akarna nyírni.

- Egy kis bocsánatkérő virslis omlett. – sandít felém, kissé elvörösödve. Mi... bocsánatkérő? Értetlen tekintetemet látva, jobban felém fordul. – Elég előítéletes voltam, bele sem gondoltam teljesen, hogy téged is úgy kényszerítettek ebbe bele. Nem is ismerlek, de már kialakítottam rólad egy elég negatív véleményt... - kezdett bele bűnei ecsetelésébe, mire apró, féloldalas mosoly húzódott ajkaimra. Milyen kis aranyos. – Gondoltam, hátha szereted ezt, olyan Amerikai omlett. – néz oldalra kissé zavartan, mivel még mindig nem reagáltam semmit. Nem is tudnék, őszintén. Eléggé meg vagyok hatódva.

- Ez annyira aranyos tőled! – nyugtatom meg, mire láthatóan megkönnyebbül. – Igen, szeretem ezt, az egyik kedvenc ételem. Bár, én még nem csináltam, nem is tudnék, de imádom. Gyakran ettünk ilyet reggelire. – látszik rajta, mennyire büszke magára, hogy ezt így kitalálta magában. Most legszívesebben leszólnám, hogy ne teljen el magától, mert egy ilyen nyilvánvaló dolgot ki tudott találni, de nincs szívem szemétkedni vele, ha kivételesen normálisan viselkedik. Azonban egyvalamin mégis fennakad.

- Hogy érted, hogy még nem csináltad? – néz rám enyhén megszeppenve. – Ez a világ egyik legkönnyebben elkészíthető étele.

- Nem próbáltam, minek? Jobb dolgom is akad, minthogy ezzel foglalkozzak. – néztem le a pár centivel alacsonyabb, gyermeki tekintettel megáldott fiúra.

- Ez így nem jó. Próbáld ki, nem nehéz! – vigyorodik el, majd maga elé rántva fogja meg hátulról csuklómat, hogy irányítsa mozdulataimat a sütő fölött.

- Hé, ne már! – rántanám ki kezem, de félek, valamelyikünk megégetheti magát. Meg úgy érzem, nem tudnék erőszakoskodni vele. A tudatalattim annyira meg akarja dönteni, hogy még sütni is képes lenne? Beszarás, mit ki nem hoz belőlem a vágy.

Óvatosan készítjük el a reggelit, ami – úgy, ahogy – sikerül. Fogadok, ha csak ő csinálja, jobban nézne ki...

Jungkook

Leülve a megterített asztalhoz, kiszedek neki is és nekem is egy adag rántottát, amit végül közösen fejeztünk be. Hihetetlen, hogy még egy egyszerű rántottát se tud megcsinálni, de piros pont, amiért próbálkozik.

Kissé oda égette, de nem lett olyan vészes, mint ahogy ő gondolja.

- Legközelebb csak te csináld. Biztos sokkal jobb lesz. – mondja két falat között rám pillantva.

- Ugyan Jimin, ez se olyan rossz. Kis gyakorlás és menni fog. – veszem elő híres nyuszi mosolyom. Jimin kissé kételkedve néz rám, de én akkor is megtanítom neki, hogyan kell egy omlettet elkészíteni. Ám egy valami nem kerüli el figyelmem, az pedig a szája szélén megbúvó halovány mosoly.

Miután befejeztük a reggelit egy-egy pohár narancslével, amit az omlett mellett fogyasztottunk el, felállva kezdek pakolni, hogy mindent a mosogató gépbe tehessek. Jimin a helyén ülve figyel engem – nem, az istenért se segítsen -, de nem teszem szóvá.

Oda állok a kávéfőzőhöz kitöltve két kisebb bögrébe a keserű nedűt.

- Hogy szereted a kávét? – kérdem, félig hátra fordulva, kérdőn húzva fel szemöldökömet.

- Két kanál cukorral. – áll fel, mellém lépve, figyelve tevékenységemet.

Beízesítem az övét, jól megkavarva, majd enyémbe is teszek két kanál cukrot és egy kis tejet, beteszem azt a mikróba. Folyamatosan magamon érzem Jimin tekintetét, mire ráemelem sötét íriszeimet.

- Ma jönnek meg a matracok és a kanapé is, és a cuccaim. A bejáró nő meg heti egyszer jön, viszont kétnaponta jön friss élelem. – ecsetelem, kivéve a mikroból kávémat megkavargatva azt, övét is kezébe adom.

Szeretném, ha tudná mi a helyzet a házban. Jimin bólogatva jelzi, hogy felfogta, bögréjét ajkához emelve, hogy végre megízlelhesse a kávé jellegzetes aromáját.

- Rendben. Süti! – néz rám. Már megint Süti. Bosszúsan nézek rá, hogy realizálja, nem vagyok oda új becenevemért, ám ő figyelmen kívül hagyja. Kösz, én is szeretlek édesem. Végül kérdőn pillantok rá, mire folytatja. – Az a fehér szőrzsák velünk fog lakni? – néz rám, majd a lábamnak dörgölőző cicámra.

- Igen, remélem nem baj. Jól van nevelve, hisz én neveltem és csak miattad nem engedem, hogy velem aludjon. – kezdem védeni kiscicámat ugyanis nem akarom, hogy elvegye tőlem. – Még Sugától kaptam két éve az előző cicám helyett. – párásodnak be szemeim a szörnyű emlékre, ahogy Lia csak úgy ott feküdt. – Baj, hogy velünk lakna? – kérdezem, előre félve a választól. Nem merek rá nézni, nem akarom látni, mit gondol rólam, hogy ennyi miatt már könnyes a szemem. Biztos hülyének néz.

Szemem sarkából azonban látom, hogy Jimin Skayt kezdi méregetni, folyamatosan a macskát figyelve. Elmerengő tekintettel.

- Fontos neked a macska? – sóhajt fel rám emelve sötét szemeit. Határozottan bólintok egyet. Ujjait tarkójára vezetve néz rám, haját hátra túrva. Istenem, így kurva szexi. – Jó, ha neked az, akkor maradhat. – mormogja.

Annyira megörülök, hogy egy pillanatra elfelejtem, ki is áll előttem. Letéve a bögrémet boldogan pattanok elé, kezeimmel nyakát átkarolva ölelem meg és adok egy puszit arcára.

Jimin

Annyira rohadt fontos az a dög neki, hogy még ölelgetni meg puszilgatni akar? Agyam eldobom a viselkedésén. Őszintén, ez egyszerre aranyos és hátborzongató. Itt ölelget egy gyakorlatilag vadidegen srác, a nevén, az identitásán és a macskaszeretetén kívül alig tudok róla lényeges információt, és össze is fogok házasodni vele... valamint, itt puszilt meg, a közös házunkban, a közös étkezőnkben, amiben kb. 13 órája lakhatunk, ha nem kevesebb. Hiába szeretnék visszaölelni, nekem ez még nem megy.

Lassan eltolom magamtól, magam sem értem, miért. Elvégre, meg akarom dönteni, nem? Jó, de mondjuk, az nem lenne előnyömre, ha belém esne. Vagy igen? Ah, olyan hirtelen jött minden a nyakamba, még feldolgozni sem volt időm, nem, hogy átgondolni. Értetlen arca pillanatok alatt vöröses lesz, majd zavartságában bocsánatot kér és hátrébb is lép, felkapva azt a fehér szőr borította állatot, majd lehajtott fejjel elindul a szobánk irányába. Pár pillanatig csak állok egy helyben, majd rájövök, hogy most... nem is tudok gondolkozni. Valamelyik kerekem megakadhatott, mert nem forog egyik sem, pedig szeretnének. Nem jön semmi gondolat, vagy valami, ami segítene feldolgozni a helyzetemet, ez pedig kellemetlen érzéssel tölt el.

Elindulok a nappali felé, majd – kanapé híján – a földre vetem magam, kezemben a meglepően finom kávéval. A kaját meg a kávét szeretni fogom, az biztos. De tudnám őt szeretni, mint egy férj? Mit csinál egy férj? Ha... ha a párja is hímnemű? Az addig oké, hogy lefekszenek. De most viselkedjek vele úgy, mintha egy nővel tenném? Lepjem meg virággal meg minden hülyeséggel?

Jézusom, mikor kezdtem ilyeneken gondolkozni? Inkább azon kéne agyalnom, hogy szállok ki ebből, mielőtt komolyra fordul a dolog. De mégis érdekelne... Hogy reagálnánk, ha úgy kezdenénk viselkedni egymással, mint rendes férj és... férj? Végül is, mindig arra vágytam, hogy szerető párom legyen, aki tud sütni, főzni, és őszinte érzések vannak köztünk. El tudnám ezt érni pont Jungkooknál?

Gondolataim tárgya pont végszóra jön le a lépcsőn a fura macska nélkül.

Tekintetével engem keres, majd mikor megtalál, majdhogynem teljesen érzelemmentes arccal jön oda és áll meg előttem. Hezitál, majd mégis leül mellém. Mind a ketten a be nem kapcsolt tévé felé nézünk, meg se mukkanva. Ez egy olyan kínos csend, de közben mégsem. Nem tudom, lehet, hogy kezdek... érezni valamit?

A csöndet végül ő szakítja meg:

- Suga átjön, hogy megbeszélhessük a dolgokat. – mondja ki ezt az egyszerű mondatot, bennem mégis megreked a levegő. Szóval, a barátja... átjön. A mi házunkba. Beszélgetni. – Nem gond? – nyelek egyet, ezzel minden indulatomat és felháborodásomat a gyomromba száműzve.

- Nem. Végül is, erre is sort kell kerítenünk. – nézek lassan rá, mire ő is felém fordul. Tekintete szinte üvölt a kétségbeeséstől. Szereti azt a srácot. – Előtte viszont beszéljük meg, miről is kell beszélnünk. – kicsit elmosolyodom, és ezzel a rettenetesen szar szóviccel próbálom oldani a keletkezett feszültséget. Kicsit tényleg megnyugodni látszik, ami őszintén ledöbbent. Ennyire azért nem volt megnyugtató.

- Hát, elég sok mindent. Kezdve a házassággal. – mondja, még mindig szomorkásan.

- Süti... - nézek felé, mire egyik szemöldökét megemeli. Annyira illik rá ez a becenév. Olyan édes. – te... jobban szeretnél vele lenni, minthogy adj egy esélyt a mi kapcsolatunknak? – nézek rá komolyan. Pár másodpercre mind a ketten ledermedünk. Ő azért, mert ez tökre úgy hangzott, mintha már odáig lennék érte, én meg azért, mert ilyen orbitálisan furcsa mondat hagyta el a számat. Mióta vagyok ilyen érzelgős, romantikus nyálgép?

- Hát... mint arra rámutattál tegnap, lehet, hogy félreismertelek. – hunyja le szemeit bűnbánóan, majd elszántan pillant rám újból. – De én Sugát szeretem. Sajnálom. – komorodik el pillanatok alatt. Nem tudom, miért, de ez egy kicsit rosszul esik. Ő nem gondolkozott azon, hogy köztünk tényleg lehetne valami? Egy percig sem fordult meg a fejében, hogy a házasságunk esetleg... talán, de csak talán...

Nem. Úgy tűnik, ennek nincs jövője.

- Értem. Ha a házasság ellenére is veled marad, én nem szólok bele. – kezdem kicsit ingerültebben a mondandóm, mint terveztem. Ezt realizálva, keményen erőlködve váltok lágyabb hangnemre. – De, ha köztetek nem jön össze – már pedig szerintem nem fog -, akkor én adnék egy esélyt a dolognak. – mivel látom arcán, hogy nem hisz nekem, kénytelen vagyok bebizonyítani, hogy nem a levegőbe beszélek. Lágyan tenyere alá nyúlok, majd felemelve azt, megcsókolom kézfejét, egyenesen döbbent szemeibe nézve. Mind a ketten sokkosan nézzük a másikat. Te jó ég, mi a fenét csinálok?

Mivel ugye, elkerülhetetlen ez a dolog, arra gondoltam, megpróbálok beletörődni, és a legjobbat kihozni a dologból. De azt hiszem, magamat is átvertem ezzel. Szerelmes lennék? Kétlem, hogy egy nap alatt beleszerettem volna. Nem értem az érzéseimet, nem függenek össze a tetteimmel. Mi a franc történik?

Sokkosan, mégis semmit mondó arckifejezéssel állok fel, majd hagyom ott a döbbenettől mozdulni sem bíró Jungkookot a földön, a már kihűlt kávémmal, hogy felmenjek a szobánkba. Azt hiszem, beteg vagyok...

Jungkook

Pirospozsgás arccal, aggódó mégis hatalmasra kerekedett szemekkel nézek utána, ujjaimmal végigsimítva bőrfelületemen, amit még fél perce, dús ajkai érintettek. Lágy csókja helyén mintha perzselne a bőröm érintésétől. Szívem is szabálytalanul ver – biztosan, mert meglepődtem-, hisz valljuk be ezt sose néztem volna ki belőle. Mély sóhajt engedek ki kissé kiszárat ajkaim között, folyamatosan kezemet figyelve.

Meglepett, sose gondoltam volna, hogy ő megpróbálná velem. Mármint, igaza van, hisz házasok leszünk, miért lenne rossz ha, szeretnénk egymást és boldog életet élnénk le egymás mellett? Ez mind szép és jó, de nem is ismerem, ráadásul nekem ott van Suga, akit mindennél jobban szeretek és nagyon remélem, hogy a kialakult helyzet ellenére velem marad. Jimin is bele ment, de valamiért olyan érzésem van mintha megint megbántottam volna, de mivel? Talán zavarja, hogy Suga átjön? Nem biztos, hogy nem. Ugyan miért zavarná Jungkook, térj már észhez. Neki ott vannak a szeretői, biztosan örül neki, hogy nem kell lemondania róluk miattad – már ha megtenné. Be kell, valljam magamnak, hogy a legnagyobb dolog, ami távol tart tőle –azon kívül, hogy én Sugával maradok-, az a szeretői. Nem akarok egy lenni a sok közül. Nem akarok beállni a ki tudja, milyen hosszú sorba, hogy foglalkozzon velem.

Én egy normális kapcsolatra... házasságra vágyom. Biztonságra, szerelmi biztonságra. Én nem bírnám elviselni a tudatot, hogy hiába az én férjem, mások is hozzá érnek, és ő is mást érint meg.

Ez... ez az aprócska csók mégis bizonytalanná tett. Ennyire félre ismertem volna? Mindegy is, nem értem, minek gondolkodom ezen. Frusztrálta túrok éj fekete tincseimbe, hátha észhez térek. Hálás vagyok neki, amiért belement, hogy Sugával maradhassak. Mármint, ha Suga a házasságom ellenére velem marad. De, Suga szeret nem? Ez a házasság akadály lehet? Ah, miért rágódom ezen, teljesen összezavarodtam.

Oldalra pillantok, félig üres kávés bögréjére. Mélyet sóhajtva megfogom fülénél, elindulok ki a konyhába, hogy kiönthessem a lefolyóba a kihűlt italt. Miután azt is a mosogatógépbe teszem, előveszek egy poharat, megtöltve hideg vízzel, hogy tűz forró arcomat valahogy megpróbáljam lehűteni.

A csengő hangjára kapom fel fejemet értetlenül nézve a falon díszelgő órára. Nem lehet, hogy Suga máris megérkezett volna, szóval csak is a bútorok jöhettek meg. Az ajtó felé veszem az irányt ki is nyitva azt, mire kedvenc komornyikommal találom szembe magam. Ráncos arcán kedves mosoly jelenik meg, ahogy meglát. Én is viszonzom kedves mosolyát, kissé meg is hajolva előtte. Tudom, hogy nem kéne, de én hihetetlenül tisztelem ezt az ősz hajú férfit, aki mindig ott volt mellettem.

– Jungkook, hányszor mondjam még el...- néz rám mosolygó szemekkel. Valójában tudom jól, hogy dorgáló szemekkel próbál rám nézni, ám ha rólam van szó, ez sohase sikerül neki. Vállamat rántva állok arrébb az ajtóból, hogy beengedhessem Kim komornyikot új otthonomba. – Meghoztuk a matracokat és a kanapét is, a ruháit pedig később szállítjuk ide. – fordul felém, lassan végigmérve. Zavart szemeim láttán halkan felkuncog, kezeit háta mögött összefonva. – Öltözzön fel, nem lenne jó, ha a munkások pizsamában látnák. – meglepetten nézek magamra, szinte el is felejtettem, hogy még nem öltöztem fel. – Ne aggódjon, én mindent levezénylek, addig öltözzön fel.

Hálásan pillantok rá, szinte rögtön felszaladva a lépcsőn, miután megköszönöm kemény munkáját.

Jiminnel közös szobánk ajtaja előtt azonban megtorpanok és egy mély, nyugtatásnak szánt levegővétel után, lenyomom a kilincset, óvatosan lépve be a szobába.

Jimin hanyatt fekszik az ágyon, jobb karjával takarva szemeit. Elaludt volna? Lassan megyek közös ágyunkhoz, becsukva magam után az ajtót, feltérdelve a puha matracra. Kezem – közelségére - újra bizseregni kezd, amit olyan gyengéden érintett. Ah Kook, nyugi, ne érts félre mindig mindent, túl sokat képzelsz magadról. Szemeimet végigvezetem testén és gyönyörű arcán. Ezt a férfit esküszöm, hogy angyalok faragták, szinte mindenhol gyönyörű. Szinte? Nem, merem állítani, hogy mindenhol hibátlan. Jungkook! Fejezd be! Mit képzelsz? Így megnézni egy másik férfit aki... aki a vőlegényed. Oké, helyes, kurva jó teste van, de ne hidd azt, hogy nem játszana veled. Ráadásul ott van Suga. Nem lehetek ennyire kíváncsi, hogy milyen lehet egy másik férfival a szex. Ah, miért ilyen szexi? Arcom érzem, hogy újra felveszi a már jól ismert vörös színt gondolataimra.

Jobb kezemet kinyújtva óvatosan simítom meg puha arcát, nehogy megijedjen, ha esetleg alszik.

– Jimin. – szólítom meg halkan, ujjaimmal megcirógatva forró bőrét. Ijedten kapom el kezeimet, hirtelen mozdulatára. Kezét leveszi szemeiről, sötét íriszeit pedig felém fordítja. – Aludtál? – suttogom, bár nem igazán értem miért, hisz ha aludt is már fenn van. Fejét megrázva ül föl kissé, mire óvatosan közelebb mászok hozzá négykézlábra ereszkedve, mint egy kiskutya. Semmitmondó szemekkel figyeli tevékenységemet, míg nem leeresztem fenekemet pár centire tőle. – Azért jöttem, hogy szóljak, megjöttek a bútorok, a komornyikom... vagyis anyuék komornyikja mindent kézben tart. – mosolygok szelíden. Arca azonban, még mindig komor, ami aggasztóan hat rám. – Baj van? – kérdezem óvatosan, hangomat is lejjebb véve. Nagyot nyelve vezeti végig tekintetét rajtam, majd néz újra szemeimbe. Ah, istenem, de zavarba ejtő. Miért nem tudom elrejteni az érzéseimet?

– Nem nincs semmi. - hogy ezt hitelesítse is bennem, fejét is megrázza. – Remek, megjöttek a matracok. Ha, akarod, átköltözöm az egyik szobába, így nem kell velem egy ágyban aludnod. – mondja szemeimbe nézve. Ijedten rázom meg fejem, hozzám közelebb lévő kezét megfogva, mire szemei meglepettségről és értetlenségről árulkodnak.

Szemeimmel ujjait kezdem nézegetni, amiket hála az égnek még nem húzott ki ujjaim közül. Érzem, hogy már nyakam is vörös, hihetetlenül zavarba vagyok. Még mindig kezét nézve kezdek játszani ujjaival, próbálva ezzel is magamat nyugtatni.

– Ne! - szorítom meg kezét. - Engem nem zavar, hogy velem alszol. – pillantok fel fél másodpercre, amit meg is bánok, hitetlen szemei láttán. Most jól megleptem. Mit tegyek, tele vagyok meglepetéssekkel... Még magamat is sikerült meglepnem. - A... Arra gondoltam, hogy mivel össze házasodunk, és együtt élünk innentől kezdve, nem ártana megismernünk egymást. - mindenhova nézek, csak a szemébe nem. Ügyes, ennyire béna is csak én lehetek. – Szóval mi lenne, ha az elkövetkező négy hétben szerveznénk programokat, elmennénk ide-oda. Étterembe, esetleg egy hétre pihenni. Igen, tudom, hogy még lesz a nászutunk is, de... - minden figyelmemet ujjai buzerálásának szentelem. Nem, én nem nézek a szemeibe, a-aa. - Szóval érted... randiznánk. – nyögöm ki nagy nehezen.

Ujjaim közül kihúzza kezét, államhoz érintve azt, ezzel kényszerítve arra, hogy szemeibe nézzek. A sötét íriszekbe amik... nem is tudom, milyenek. Talán boldogok.

- Rendben, ez remek ötlet. Holnap el is viszlek randizni. – jelenti is ki, egy halvány mosoly kíséretében. Én is elmosolyodom, így nézzük egymást hosszú percekig, egymás szemeibe elveszve, míg szívem izgatottan ver. Nem tudom mi ez, miért ilyen intenzív. Talán a kalandvágy teszi, a fiatal kíváncsiság, aminek nem fogok engedni. Soha nem csalnám meg a szerelmemet.

Mintha csak meghallotta volna gondolataimat, meghallom a csengőt, amit valószínűleg Suga nyomot meg jelezve, hogy megérkezett. Mind a ketten azonnal megrezzenünk, ám nekem szemeim boldogan csillannak fel a tudatra, hogy valószínűleg a párom érkezett meg. Nem törődve azzal, hogy még pizsama van rajtam, kirohanok az ajtón, intve Jiminnek, hogy kövessen. Sietve, szedve a lépcsőfokokat megyek le a lépcsőn, előhalászva a kulcsos szekrényből saját kulcsomat, nyitom is ki a merev falapot.

Mentol hajú barátom mosolyogva néz le rám, belépve a házba, jobb kezével rögtön átkarolva derekamat.

– Nyitva volt a kapu, Kim komornyik épp elment, így bejöttem. Remélem, nem baj, Nyuszi. – hajol ajkamra, egy lágy, mégis szenvedélyes csókba invitálva engem, amit boldogan viszonozok is, kezeimmel automatikusan átkarolva nyakát.

- Nem, egyáltalán nem baj. – motyogom puha párnáira, még egy utolsó puszit adva szájára.

Elválva ajkaimtól felemeli fejét, meglepetten húzva fel egyik szépen ívelt szemöldökét.

– Na és ő kicsoda, Nyuszi? – int fejéve Jimin felé, aki ezek szerint végig figyelte tevékenységünket.