Jimin

Enyhén elmosolyodom mondatán, és érzem, megint elfog a szerelem új, kellemes érzése. Amióta tudom, mit érzek iránta, sokkal könnyebb vele minden, a közérzetem is mintha jobb lenne. Mondjuk, egy kicsit még mindig kételkedem benne, hogy egy házasság olyan remek ötlet lenne, de ha róla van szó, érdemes megpróbálni.

A lehetetlennél is közelebb szorítom magamhoz, hogy teljesen egymáshoz simuljunk, és már hajolnék ismét ajkaira, hogy magamévá tehessem, de legjobb barátom pont ezt a pillanatot választja, hogy dörömbölésbe kezdjen. Milyen ironikus, először Kook exe, aztán az enyém zavar meg minket.

- Gyertek már ki! Jimin! – hisztizik Taehyung, mire érzem, Jungkook megfeszül karjaimban, és szeretetteljes pillantásai a másodperc törtrésze alatt válnak vészjóslóan gyilkossá.

Nyelnem kell egyet, mert félek, rosszul sül el a dolog, de megemberelem magam és elengedve szerelmemet, a ruháim felé veszem az irányt. Még mindig érzem magamon a forró vízcseppeket, a farkam ugyanúgy áll, mint ezelőtt, de minél hamarabb letudom ezt, annál könnyebb lesz mindenkinek. Ruháimat magamra véve, Süti kezét megragadva végül kinyitom az ajtót, amely előtt Taehyung áll, sértett arcot vágva, keresztbe tett kezekkel. Na, itt csak nekünk van jogunk igazán sértődöttnek lenni, mert sokadik kérésre sem ment még el. Ha odáig fajul a dolog, ki kell dobnom innen Kook miatt, de azt meg nem akarom. Valahogy meg kell győznöm!

- Tae. Süti beleegyezett, hogy barátok maradjunk, annak ellenére, hogy ilyen pofátlanul viselkedtél vele. – szemei elkerekednek a döbbenettől, amit meg is értek. Ilyen hangnemben még sosem beszéltem vele, de ha a szép szó nem használ... - Szóval, most tényleg menj el, ha valóban a barátom akarsz maradni. Így is hiba volt a házunkba hívni téged. – szája tátva marad, szinte az álla is leesik, és már azt hiszem, dühében nekem esik, ehelyett ajkai megremegnek, és szeme párásodni kezd a könnyektől. Ennyire azért nem beszéltem vele durván! Vagy igen?

- Te ezt nem érted, Jimin. – rázza meg a fejét kétségbeesetten, majd közeledni kezd felém, de Kook megszorítja a kezem, jelezve, hogy ne engedjem, így csak felemelve a kezem megállásra késztetem Tae-t.

- Mit nem értek? – kérdem őszintén, mert nem tudom ezt mire vélni.

- Te nem lehetsz szerelmes ebbe! – mutat Sütire, miközben gyakorlatilag emberszámba se veszi. – Te sose voltál szerelmes, honnan tudod, hogy ez tényleg az? – emeli meg hangerejét, mire végképp betelik nálam a pohár. Alapjáraton nem haragszom rá, de így ne beszéljen se velem, se Jungkookkal.

- Te mégis honnan tudnád, mit érzek?! – emelem feljebb én is a hangerőt, mire Tae megrezzen és szipogni kezd, ami jelen pillanatban nem tud meghatni. – Én szerelmes vagyok, Taehyung. Boldog. Hamarosan össze is házasodunk, ha pedig te nem vagy képes ezt lenyelni, akkor tényleg nem vagy a barátom! – mordulok fel, nem eresztve lejjebb a hangerőt. Taehyung szemeiben a szomorúság és döbbenet felett eluralkodik a düh, amit őszintén nem tudok megérteni. Hiszen nem én vagyok az egyetlen ember a földön, akivel kefélhet.

- Te olyan hülye vagy! Egy seggfej, barom, önző és tényleg, nagyon-nagyon idióta! – kiabál rám, nem túl kedves szavakkal illetve.

- Ezt most fejezd be! – csattan fel Jungkook is, akit úgy kell visszafognom, hogy ne rontson Taehyungnak. – Ne sajnáltasd már itt magad, mert senkit sem érdekelsz! – válik gúnyossá hangneme, mire Taehyung csak még idegesebb lesz.

- Hát pont ez az! Hogy lehet, hogy én éveken át küzdöttem azért, hogy szeressen, te pedig egy hét alatt megkaparintottad? – üvölt rá Kookra, de utolsó szavai után megfagy a levegő.

- Mi? – fordulok teljesen Tae felé, aki két kezét ijedten szájára emeli, engem mustrálva. – Ezt hogy érted? – kérdem döbbenten. Nem tudom elhinni...

- Nem... semmi. Sehogy, mindegy... hagyjuk, felejtsd el. É-én... – suttog, lesütött szemekkel, de már késő. Kimondta.

Ezzel egy időben villannak be az emlékképek, amik azt bizonygatják, hogy tényleg éveken át szerelmes volt belém. A sok ajándék, a borok, az extrák, minden, ami felett elsiklottam. Éveken át szenvedett miattam.

- Tae, én... ne haragudj, nem vettem észre. – nyelek egyet, megszorítva Süti kezét, aki nem tűnik meglepettnek. Ez annyira egyértelmű volt, hogy még ő is rájött egy reggel alatt? Nevetséges vagyok.

- Jimin... - szipog fel Tae, mire ismét neki szentelem minden figyelmem. Most, hogy ezt tudom, kicsit más szemmel nézek rá. Nem tudom elképzelni, milyen érzés lehet évekig próbálkozni valakinél, aki később egy hét alatt összejön valaki mással. Annyira sajnálom... - Te tényleg nem vetted észre? – törli meg könnyáztatta szemeit, mire nem csak én, de Jungkook is megenyhül.

- Ne haragudj, Tae. – illan el belőlem az utolsó csepp düh is, mikor Tae vállai enyhén megrázkódnak a néma zokogásától.

- És... nem gondolnád meg magad? – kérdi, még tartva magát, enyhén megrökönyödve. – Nem szeretnél mégis inkább engem? – pillant fel szemeimbe, könnyes és végtelenül szomorú szemekkel. – Mindent megadnék neked! Ahogy eddig, és még többet is! Hiszen, mindig is annyira... összeillettünk. Vagy csak én gondolom így? – zokog fel valamivel hangosabban, amitől kiráz a hideg. Az ilyen helyzetekkel sosem tudtam mit kezdeni. Nincs más lehetőség, minthogy összetöröm a szívét? – Szólalj már meg! Soha egy percig se gondoltál rám úgy? Párjelöltként? Szerelemmel? – temeti arcát kezeibe, miközben Kook enyhén átölel. Érzem, hogy Süti sem tud mit kezdeni, mert aggódik a válaszom miatt, de ő sem szeretné, hogy Taehyung teljesen összetörjön. Szerintem valamilyen szinten mindketten megértjük őt.

- Tényleg ne haragudj, Tae. – teszem vállára a kezem, amitől csak jobban zokogni kezd. – Én nem tudom irányítani, hogy kibe legyek szerelmes. Ezt gondolom te is tudod. – simítom meg gyengéden barnás tincseit, mire Kook befeszül, de elengedve kezét, derekánál fogva magamhoz húzom nyugtatásképpen. – Ne haragudj. Sosem állt szándékomban megbántani téged, én tényleg nem vettem észre, sajnálom. De Kookot szeretem. Nekem most ő a legfontosabb, és nem csak azért, mert amúgy is össze kell majd házasodnunk. Nem tudom elmagyarázni, de ezt érzem. Hogy vele kell lennem, állandóan. – mosolyodom el lágyan, mire Taehyung is kezd lenyugodni. De lehet, ez csak átmeneti állapot. – Mi amúgy sem illettünk volna össze, hidd el. De ez nem azt jelenti, hogy sose találsz mást, aki szeressen. Jóképű vagy, tehetséges, humoros, romantikus, szóval ha igazán akarod, találsz majd valakit. – szorítom meg biztatóan vállát. Hát igen, rohadtul nem vagyok a szavak embere. Szerintem nem nyugtattam meg, a hangom is végig szinte remegett, de én tényleg igyekszem.

Jungkook

Mérhetetlenül sajnálom Taet annak ellenére, hogy pár perccel korábban még képes lettem volna megfojtani egy kanál vízben. Éveken keresztül reménykedett abban, hogy Jimin egyszer viszonozza érzéseit, ám jöttem én és röpke pár nap alatt meg is fosztottam tőle. Értem, hogy miért gyűlöl, én se kedvelem, hisz a tudat, hogy a párom vele volt, egyszerűen megőrjít. Mégis, ahogy itt áll, reményt vesztve, vörös szemekkel, megesik rajta a szívem.

– Taehyung. – lépek közelebb hozzá, míg Jimin elengedi. Hangom lágy, s barátságos, így Taehyung könnyes szemeit meglepetten emeli rám. – Nem akarsz inni egy kis teát és beszélgetni? – vettem fel az ötletet. Jimin elkerekedett szemekkel néz rám, gondolom nem számított erre. Tae is hasonlóan néz, ám inkább félve pillant oldalamnál álló, engem mustráló páromra. Tudva, mitől tart, folytatom mondatomat. – Jimin addig lefürdik meg beszél a haverjával. Csak mi ketten lennénk. – nézek jelentőségtejesen Jiminre, aki derekamra vezetve kezét, olyan szeretetteljes, hálás szemekkel néz rám, mint még eddig talán soha.

Őszintén nem félek, hogy Tae bunkó és köcsög lenne velem, hiába tehetné meg, hogy elhord mindennek. Nem tűnik olyannak. Szerintem ő is érzi, hogy mindkettőnkre ráfér egy közös, higgadt beszélgetés.

– Elfogadom, köszönöm. – törli meg szemét jobb kezével, halkan felszipogva.

***

– Cukor? Méz? Citrom? – kérdem mikor már a lefőtt teákat ízesítem.

Tae kissé nyugodtabban ül a pultnál, míg Jimin szobánkban tartózkodik, tiszteletben tartva magánszféránkat. Lehet, most úgy van vele, hagyja a „csajokat" beszélgetni, de jelenleg nem bánom.

– Méz és egy kis citrom. – hangja rekedt még a sírástól, de kedvesebben fordul felém.

Eleget téve kérésének ízesítem be a bögrében gőzölgő teáját, melyet kezébe adva invitálom a nappaliba, ahol kábé fél órával ezelőtt egymást is képesek lettünk volna megölni. Most azonban egymás mellett foglalunk helyet, s mindketten megengedünk magunknak egy halk, gondterhelt sóhajt. Én azért, mert tudom, valószínűleg ennek a fiúnak hatalmas a szíve és csak kétségbeesetten harcolt a szerelméért, ezért bánt velem úgy, ahogy. Ezt megértem, mivel én is ezt tenném... Taehyung pedig valószínűleg maradék frusztráltságát engedi ki, hisz amellett a személy mellett ül, aki elvette tőle áhítatott párját. Mit ne mondjak, egyikünk sincs könnyű helyzetben. Ezért nem is csodálom, hogy ő se és én se szólalunk meg. Végső soron a hosszan eltolódó csendben telt percek után én szólalok meg elsőként, miután belekortyolok forró italomba, ami melegséggel tölt el.

– Sajnálom... - sóhajtok fel térdemet mustrálva, ám rá kell jönnöm, ez nem éppen az igazamat mutatja, így felemelve fejemet nézek farkas szemet hitetlenkedő íriszeivel. – Tényleg sajnálom, tudom, min mehetsz most keresztül. – hangom lágy, s kedveskedő.

Tae hitetlenül morran fel és oldalra fordított fejjel kortyol bele teájába.

– Ugyan, dehogy tudod. – horgasztja le fejét, míg én tehetetlenül túrok hajamba.

– Pedig hidd el, mi ketten hasonló dolgokon mentünk keresztül. – nézem arcát, mely végül felém fordul, érdeklődve felhúzott szemöldökkel. Ezzel jelezve számomra, hogy türelmesen hallgat, így én még utoljára belekortyolva italomba teszem azt le az asztalra, s mély lélegzetet véve, bele is kezdek mondandómba. – Tudod, nekem volt egy párom, akivel már két éve együtt voltunk, mikor is kiderült, hogy a szüleim a hátam mögött szervezkedve elígértek másnak, holott én mindent megtettem azért, hogy engedjék, hogy együtt lehessek a párommal. Mindent, amit kértek, de szó szerint. – nézek szemeibe, míg mesélek, s a fájdalmas emlékre egy pillanatra le kell hunynom szemeimet. – Csak ötöseim vannak a gimiben, szinte vért izzadva tanultam azért, hogy én vele lehessek. Minden baromságot megtettem, úgy rángathattak, akár csak egy bábut. Mondhatnám, úgy táncoltam, ahogy ők fütyültek. Csak azért, hogy elfogadják, én Sugával vagyok. – nevetek fel keserűen, nem is figyelve reakcióját, bár magamon érzem tányérméretűre nőtt szemeit. - De hátba szúrtak, és most már hiába mondom azt, hogy örülök neki, de pár hete még képes lettem volna kinyírni Jimint. – kuncogok fel, mire meglepetten hallom, hogy a mellettem lévő is így tesz.

– Nem csodálom. – fordul felém. - Egy igazi arrogáns seggfej tud lenni. – mosolyog kedvesen és csak most látom, hogy milyen aranyos is, mikor vigyorog.

– Ugye? Képzeld, mikor meghallottam a hírt, leköptem vízzel. – röhögök fel, míg Tae inkább jobbnak látja letenni teáját kezéből, nehogy rázkódó válla miatt kiöntse a forró italt szőnyegünkre. – Ja, és még aznap hasba könyököltem. – kuncogok fel, mire Tae halkan, eltátott ajkakkal röhög tovább.

– Bocs-bocs... - ingatja kezét, míg normalizálni próbálja fejét. – Csak elképzeltem, és ah. Kikészíthetted... nem egy türelmes ember. – röhög, míg macskám ölembe pattan, s kényelmesen elhelyezkedve nyúlik el rajtam. Tae csillogó szemekkel nézi cicámat, és újra megpróbálja megsimogatni, amit most Skay halk dorombolással fogad és kis fejét Tae hatalmas tenyerébe nyomja. – Tök édes... - morogja, míg közelebb csúszik, hogy cicázhasson. Én csak macskám hajlata alá nyúlva emelem föl és teszem Taehyung ölébe, aki hálásan néz rám. – Pedig az előbb még fújt is rám...

- Hát, nagyon érzi a hangulataimat. – mosolygok rá, amit viszonoz. – Skay a neve, Sugától kaptam.

– Tényleg nekem olyan ismerős ez a név, ő nem Hoseokkal va... Ó. – esik le neki, míg én kissé keserűen bólintok.

– Tudod, én nagyon szerettem Sugát, nekem ő volt a mindenem, de már Jimin megjelenése előtt is furán viselkedett. Megnézett más férfiakat és kevesebbet volt velem, én pedig kétségbeesésemben becsuktam a szemem, és nem akartam látni a nyilvánvalót... Most derült ki, hogy már több hónapja megcsal... - ejtem ki könnyes szemekkel, mire megérzek egy hatalmas tenyeret hátamon. – Ah, tudom, hogy nem kéne sírnom, főleg előtted nem, hisz én szeretem Jimint és ez úgy derült ki, hogy én is szakítani akartam Sugával, de a tény, hogy már több hónapja, még akkor is, mikor én képes lettem volna tűzbe nyúlni érte, ő mással volt és engem úgy... Úgy ért hozzám. Én meg még rosszul voltam saját magamtól, hogy elkezdek egy másik férfit szeretni... - sóhajtom, keserűen. – Biztos én rontottam el, de csak megérdemlek annyit, hogy szól, mikor már nem érdeklem.

– Tudod, én már első látásra beleszerettem Jiminbe. – néz rám, majd folytatja. Halkan szipogva hallgatom, míg ő is elmondja történetét. – Hiába kötötte ki már az elején, hogy ez barátság extrákkal és tudtam, ha belemegyek, csak sérülni fogok, de mindig reménykedtem, hogy egyszer, mikor ott áll az ajtómban, nem csak barátként, szexpartnerként tekint rám, hanem mint a szerelmére. Ám, Jimin még sose volt szerelmes és bármennyire fáj kimondanom, most az. – pillant fel az emeletre ahol az említett személy tartózkodik. – Csak rá kell nézni. Imád téged... - sóhajt keserűen. Most rajtam van a sor, hogy vigasztalóan simogassam hátát.

– Sajnálom. – suttogom, mire hirtelen kapja fel fejét megrázva azt.

– Ne sajnáld. – rázza meg fejét. – Tudod, nekem kéne bocsánatot kérnem azért, ahogy viselkedtem, csak tudod mikor láttam, hogy néz rád... és én is mindig erre vágytam, hogy ilyen szerelmesen csillogó szemekkel nézzen rám. Féltékeny lettem és gyerekesen versengeni kezdtem... Nem érdemelted volna meg, hisz rajtad vetítettem ki az éveken át elfojtott tehetetlen dühömet. Viszont, most, hogy így beszélünk, őszintén örülök annak, hogy Jimin szerelmes, mert ha nem is velem, de boldog. – mosolyodik el, mire én is ezt teszem.

– Köszönöm Tae, és én is sajnálom, hogy lekurváztalak, nagyon csúnya dolog volt tőlem, de engem is elkapott a féltékenység... Féltem, hogy ő is elhagy engem. Pedig én nagyon szeretem...

- Értem már, hogy Jimin miért szeretett beléd. – mosolyodik el, kedvesen, mire hitetlenül nyílnak tágra szemeim, ő pedig jóízűen nevet fel. – Kedves vagy és hűséges, de ha kell, a sarkadra tudsz állni, ezen kívül olyan vagy, mint egy kis elveszett cica, aki törődésért kiált. – röhög fel, ám érzem, őszintén beszél. Én is hálásan mosolyodom el.

– Te se vagy rossz ember, szerintem hamar megtalálod az igaz szerelmet.

Jimin

Nagyon meglep Jungkook lépése, és be kell valljam, félelemmel tölt el. Mi lesz, ha ezek összekapnak valami hülyeségen, amíg én nem vagyok ott? Teljesen tehetetlenül fejezem be a fürdést szinte két perc alatt, majd megszárítkozva, idegesen sétálok fel alá, lassan magamra kapva az összes ruhámat, ami az előző öltözködésnek hála nem a legszárazabb. Nevetséges, hogy ennyire aggódom, de féltem Sütit is, és Taehyungot is. Ha jellemeznem kellene őket, Jungkook a szerelem, Tae a lélektárs. De szigorúan csak barátilag.

Tizenöt másodpercenként nézek az órára idegességemben, végül tíz perc járkálás és aggódás után elindulok lassan ki a szobából, végig a folyosón... Nem hallok semmilyen hangot, ami lehet jó jel, ha nem veszekednek. De lehet rossz is, ha már megölték egymást. A lehető leglassabban sétálok végig a rövid folyosón a hálószobák mellett, mintha attól félnék, valamelyik ajtó mögül biztosan rám támad valaki. Mikor már majdnem a lépcsőhöz érek, meghallok valami furcsa, emberi hangot a nappaliból. A pulzusom az egekbe szökik egy pillanat alatt, és úgy rohanok le, mintha puskából lőttek volna ki. De a látványra, amire egyáltalán nem számítok, ledermedek, és csak tágra nyílt szemekkel mustrálom a két kanapén ülő, láthatóan jókedvű egyént.

- És akkor... Nem fogod elhinni, de lecsúszott az alsója! – kacag fel hangosan Taehyung, a nevetéstől könnyes szemekkel, Kook vállát veregetve, aki kezeibe temetett arcával röhög, rázkódó vállakkal. Szóval ezt hallottam fentről...

- Ne már! Basszus, elképzeltem! – emeli fel a fejét a kipirosodott arcú Kook, még véletlenül se nézve rám. – Hányan voltatok? Tízen?

- Tizenkilencen. Jiminnel együtt húsz ember, rajta meg nem volt semmi! – csapkodja a térdét nevetve, míg és fülemig elpirulok. Épp azt a napot meséli, amikor a strandon egy nagyobb hullám miatt lecsúszott a fürdőgatyám. Na, azóta nem nagyon mentem vízbe.

- Taehyung, ne már! – nyögök fel kínomban. Ezt nem akartam Kook tudtára adni.

- És utána mi történt? – törölgeti könnyeit Süti is, várva a történet folytatását.

- A fiúk kiröhögték, de nem mondanám, hogy a lányoknak ne tetszett volna. Utána egész hónapban mind Jimint akarta magának. – kuncog fel, veszítve jókedvéből. Akkoriban majdnem mindet meg is döntöttem, Tae eléggé el volt hanyagolva. – De mindegy is. Végeztél, Jimin? – fordul felém Tae egy mű széles mosolyt villantva, Kookkal együtt. Én csak zavartan futtatom tekintetem Taehyungra, majd Jungkookra, valamiféle magyarázatot várva.

- Aha... És ti? Jól szórakoztok? – kérdem frusztráltan. – Ha egy ilyen történet előkerül, akkor biztosan. – teszem keresztbe karjaimat, kissé sértődötten.

- Jaj, ugyan már! Csak előkerült a téma. – mosolyog Süti édesen, mire ugyan megenyhülök, azért elég kellemetlennek érzem a helyzetet továbbra is. – Taehyunggal beszélgettünk, szent a béke. – karolja át az említett nyakát, aki vontatottan ugyan, de viszonozza a gesztust, Kook vállára hajtja a fejét. Ez most valami vicc akar lenni?

- Értem. – mérem végig gyanakvóan mindkettejüket, várva a pillanatot, amikor megtörik a jég és benyögik, hogy csak vicc, utálják egymást, és már tépik is egymás tincseit. De nem, a pillanat nem jön el, csak ülnek és néznek, vigyorogva, mint a tejbetök.

- Na, ne legyél ilyen. – szólal meg végül Tae, próbálva oldani a feszültséget. – Ülj le, igyál teát a pároddal. Én meg azt hiszem, hazamegyek. – sóhajt keserűen, majd felkelve a kanapéról, a bejárati ajtó felé veszi az irányt. – Bocsánat, hogy eddig zavartam. Remélem, még látjuk egymást, Kook! Majd hívjatok meg az esküvőre, meg minden. – mosolyog és integet. Mielőtt egyedül elmenne, Süti és én is egyszerre indulunk meg utána, kikísérni.

Ennyi? Ennyit kellett volna tenni, hogy békében elmenjen? Leültetni Kookkal kettesben negyed órára, és szent a béke, Tae viszonylag nyugodtan hazamegy? Tényleg csak beszélgettek?

- Várj, kikísérünk! – fogja meg Jungkook a kezem, hogy együtt menjünk. Én csak zavartan követem, még mindig várva a pillanatot, amikor mégis egymásnak esnek.

- Köszönöm. – fordul meg Tae egy pillanatra, amíg veszi a cipőjét. Már nem mosolyog annyira.

- Én örülnék, ha eljönnél... - kezdek bele bizonytalanul. – az esküvőnkre. – Tae meglepetten emeli rám csillogó íriszeit, majd keserű mosolyra húzza ajkait. Az előbbi kijelentésében mondta, hogy hívjuk meg, de szerintem ő sem gondolta komolyan.

- Szívesen megyek. – fordul el, majd határozott léptekkel az ajtóhoz megy, és kilépve rajta, még utoljára visszainteget, és elhagyja a házat.