Jimin

Nem sokkal az után, hogy Kook felviharzik a szobánkba, a telefonom hangos csörgésbe és eszeveszett rezgésbe kezd a zsebemben. Semmi kedvem felvenni, bárkivel is beszélni most, így a kinyomás reményében előszedve a készüléket, megszakítom a hívást. Meg sem nézem, ki az, nem érdekel most senki. Ledobom magam mellé a készüléket, és ismét roskadnék össze magamba, de a telefonáló ezt nem így gondolja. Másodpercekkel később ismét hívást kezdeményez, ami nagyon irritál, így már nyúlok a mobilért, hogy ki is kapcsoljam, de meglátom a személy nevét, ami menten jobb kedvre derít. Mélabúsan, de felveszem a telefont, igyekezve nem kimutatni, mennyire szar a kedvem jelen pillanatban.

- Taehyung! Minek köszönhetem a hívásodat? – nyögöm ki az első mondatot, ami eszembe ugrik, de meg is bánom... Nem ilyen stílusban szoktam beszélni vele.

- Na mi van, már fel se hívhatom a barátomat? – kuncog bele édesen, de most még ez sem tud meghatni. – Mi a helyzet? Az a Yoongi gyerek elég vad volt tegnap. És be sem tudtuk fejezni, amit elkezdtünk. – szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy beharapja alsó ajkát, miközben a velem való közös szexre gondol. Ez általában beindít, de nekem már Süti az első.

- Nem is fogjuk. Tae, figyelj, meg kéne beszélnünk valamit. – hajtom le fejem szégyenemben, amiért ilyen rohadék vagyok. Milyen ember lennék, ha ennyi közösülés és hosszú barátság után telefonon közölném vele, hogy többet nem feküdhetünk le? És miért? Mert vőlegényem van. Ígértem neki magyarázatot, amit meg is fog kapni, mert megérdemli. Ahogy azt is, hogy élőben meséljem el neki. – Át tudnál jönni?

- Persze, máris indulok. – hallom hangján a zavartságot, de már csak az imént átélt tapasztalat miatt is, élőben fogom megszakítani a barátságunkban az extrákat.

Miután bontja a vonalat, a telómat kikapcsolva ledobom magam mellé, és csak ekkor esik le, mekkora hülyeséget is csináltam az imént. Áthívtam a közös házunkba a szeretőmet. Ez az, Jimin, eddig is csak rontottál a helyzeteden, már nincs veszteni valód! Miért nem hívtam meg egy étterembe vagy valami? Mondjuk az is hogy nézne már ki...

Észre sem veszem, hogy telik az idő, csak arra leszek figyelmes, hogy megszólal a csengő. A szívem hevesebben kezd verni, nem is értem, miért. Hiszen nem vagyok szerelmes Taehyungba. Valószínűleg csak a testem nem fogadta még el, hogy mi ketten már soha nem fogunk lefeküdni. Sebaj, előbb utóbb megérti.

Az ajtóhoz lépve már nyitom is ki a falapot, de időm sincs akár csak köszönni is, Tae rögtön nekem esik. A nyakam köré fonja karjait, szinte bezuhan az ajtón, így a földön kötünk ki mind a ketten. Szerencsére időben megállítom, mikor már hajolna ajkaimra, hogy ismét birtokba vehesse őket, egy forró éjszaka előjátékaként.

- Ne, ezt ne... - csitítom le, mire nagyot ciccentve tápászkodik fel rólam. Meg se várom, hogy akár segítsen, magamtól felállok, tisztességesen betessékelve, levéve a kabátját, becsukva az ajtót. – Pont erről kéne beszélnünk.

- Minek hívtál ide ilyen későn, ha nem azért, hogy csináljuk?- hitetlenkedik, míg a kanapé felé vezetem. – Ne mond, hogy csak beszélgetni akarsz velem. – forgatja meg szemeit, enyhén elmosolyodva.

- De, csak ezért hívtalak. – ülök le a kanapéra, megveregetve a helyet magam mellett, ahova le is ül, zavart pillantásokkal illetve. – Beszélnünk kell. Tudod, a bárban esett szó egy... fiúról. Jungkook. – tekintetemmel folyton övét lesem, hátha látok egy kis világosságot az arcán, hogy dereng neki. Nem nagyon magyarázkodtam akkor.

- Igen, rémlik valami... - harapja be alsó ajkát, ami enyhén megremeg.

- Ő az élettársam most, nemsoká össze is házasodunk, és én... - kezdeném a magyarázatot, de nem hagyja, hogy befejezzem.

- Szereted? – kérdi enyhén ingerülten, ami őszintén meglep.

- Hát... szerintem igen. – bólintok, és bár határozottan érzem, hogy szeretem, mégis enyhe bűntudatot érzek legbelül, így nem hangzik túl komolynak ez a kijelentés. – A lényeg az, hogy többet nem lehetünk ÚGY együtt. Érted? Természetesen a barátod szeretnék maradni, de extrák nélkül. – Taehyung lehajtva a fejét vesz egy mély lélegzetet, majd még egyet és még, aztán felnéz rám dühös és csalódott tekintettel, amit valamilyen szinten megértek, mert hát a szexuális életünk nem volt semmi.

- Engem nem zavar, ha összeházasodtok, de így ne hagyj el engem. Így ne. – fordul el tőlem sértődötten és szipogva, mire rögtön utána kapok, hogy megvigasztaljam. Nem tehetek róla, tényleg jóban vagyunk, és utálom, ha szomorú. Azt meg még jobban, ha miattam boldogtalan. – Nem lehetnénk továbbra is barátok extrákkal? Sose ragadtál még le senkinél, Jimin. Később még megbánhatod ezt a döntést. – nyugszik meg, míg hátát simogatom, vállára téve az államat. – Legalább aludjunk rá egyet. Kérlek. – szipog fel megint, mire a bűntudatom csak erősödik, mert érzem, hogy megbántottam. Nem egészen tudom, hogy mivel, de az én hibám. Ennyire élvezte velem a szexet?

- Jó, aludjunk rá egyet, de nem hiszem, hogy változna a döntésem. Szeretem. – nyögöm ki jóval határozottabban, mire érzem, hogy megdermed, és szipogása is abbamarad, mert lélegezni is elfelejt. – Tae, jól vagy? – simítok homlokára, megnézve, nem esett-e le a vércukra, mert nagyon olyan, mint aki menten elájul.

- Pe... persze. – suttogja elhalóan, halálsápadt arccal, könnyes szemekkel, amitől megszakad a szívem. Így nem hagyhatom vezetni.

- Maradj itt ma este. Van két vendégszobánk, aludhatsz az egyikben, én meg majd...

- Ne, aludj velem, Jimin. – pördül meg tengelye körül, a nyakamba vetve magát, ami meglehetősen meglep, de nem tolom el magamtól. – Csak most, kérlek. – szipogja nyakhajlatomba, amitől érzem, a vérem máris áramlani kezd bizonyos helyekre, már csak Tae érintésétől, megszokásból. De nem, nem feküdhetek le vele, nem tenném ezt Sütivel.

- Jó, de csak ma este.

Reggel elhatározom, hogy mielőtt Jungkook felkelne, elküldöm Taehyungot. Nem akarok szemét lenni, de Kook elég rossz állapotban van, még bocsánatot is kell tőle kérnem tisztességesen, és ennek a dolognak semmi, de semmi köze nincs Tae-hez, aki jelenleg csak zavaró tényező a házban. Az említett és én is a konyhában keresünk valamiféle élelmet, de én sütés-főzés terén egy semmi vagyok, és Taehyung sem egy konyhatündér. Tudna csinálni egy-két kaját, de azok időigényesek, én pedig nem várhatom meg, hogy Jungkook felébredjen, Taehyungnak mennie kell.

- Biztos, ne csináljak palacsintát? Van itt minden. – gondolkozik Tae, szinte teljesen elveszve a hűtőben.

- Nem kell, szerintem menj haza nyugodtan, úgy látom, már jól vagy. – próbálok célozgatni arra, hogy most szép lassan menjen el, de ha lehet, ez a lassan azért ne legyen olyan lassú. – Majd felhívlak, és elviszlek valahova kajálni, beszélgetni. – magamban szinte könyörgök, hogy menjen már, Süti bármelyik percben leroboghat azon a lépcsőn. Már reggel azt hazudtam, hogy nem tudok tiszta ruhát adni, így fel kellett vennie a tegnapi ruháját, hogy így vissza se kelljen ide jönnie érte, és hamarabb elmenjen.

- De ahogy ismerlek, letudnád a reggelid egy bögre kávéval. Ez nem tesz jót a szexi testednek. – kommentjére csak megforgatom a szemem, valami kifogást találva, hogy elmenjen végre. – Ez a Jungkook tud rád főzni? Hol van most? Fent? – kérdezget egyfolytában, mintha kellene most választ adnom. – Előle próbálsz rejtegetni?

- Én nem rejtegetlek, csak... - akadok el, mert nem jut eszembe egy ellenérv sem. Mivel rohadtul rejtegetem. Francba, Tae, csak menj már! – Tudod, nincs jóban ezzel a „szerető" témával, elég rossz passzban van most, ha meglátna, kiborulna. – mondom őszintén, mire meglátok Taehyung ajkain egy gyenge félgörbületet. Jaj ne, most mindenképp meg akarja mutatni neki, kivel keféltem ez idáig?

- Aha, aha... Akkor pirítóst csinálok. – veszi elő a vajat, én meg a fejemre csapok. Már eldöntötte, hogy itt marad. Francba. – Lefeküdtetek már? – kérdi elkedvtelenedve, nekem meg majd kiugrik a fülem a helyéről.

- Nem, vagyis... neked ehhez semmi közöd! – fakadok ki, mire Tae halk kuncogásba kezd, majd letéve a vajat, mégis inkább palacsinta mellett dönt.

Nagyot sóhajtva veszem az irányt a tegnap kanapén felejtett telefonom felé, hogy bekapcsoljam, és megnézzem, kerestek-e azóta a szüleim. Míg kapcsol be a telefonom, meghallom Kook hangját a konyhából, ahogy tőlem kér bocsánatot... De én nem vagyok ott! A felismerésre kifut arcomból az összes vér, és megdermedek. Na ez az, amit nem szabadott volna hagynom. Basszus, ezt az egyet kellett volna elkerülni Jimin, a fenébe!

Berohanva a helyiségbe száll el az összes reményem, hogy rosszul hallottam. Tae és Kook egymással szemben méregetik egymást, mint két egymásra vadászó vadállat. Kook meglehetősen sértetten, mégis fölényesen szemez a pimaszul vigyorgó Taehyunggal, én pedig életemben először érzem azt igazán, hogy minden kicsúszik a kezemből.

Jungkook

Lefagyva szemezek az előttem álló, elégedetten vigyorgó kurvával, aki nem is tagadja, milyen szinten elégedett magával és azzal, hogy más... Ismétlem, más emberek házában tartózkodik és szolgálja ki magát a hűtőből. Idegesen szusszantok fel, felkészülve, hogy elküldjem a búsba, mikor is tekintetét rólam az ajtó felé vezeti és eddig is idegesítő vigyora kétszeresére növekszik. Fogadni mernék rá, hogy szemei is megvillannak.

Én is követem tekintetét, fájdalmasan dobogó szívvel, és nem is csodálkozom, ki miatt derül fel. Jimin döbbenten, kétségbe esett szemekkel áll a konyhaajtóban, hol rám, hol pedig a kurvájára pillantva, ám végül sötét íriszei rajtam telepszenek meg, ahogy fájdalomtól csillogó szemeimbe néz. Hiába, az arcomon nem látszik - vagyis nagyon remélem, hogy nem-, de mindig is mondták, hogy a szemeimben minden benne van.

Nagyon rosszul vagyok, főleg, hogy azt hittem, Jimin szeret engem, fontos vagyok neki, tényleg jelentek számára valamit, erre mit látok? Hogy egy veszekedés után máris a szeretőjét találom a házunkban... Szóval tényleg csak egy éjszakára kellenék neki? Csak meg akar dugni, és már rohanna vissza a szeretőihez? Végig csak játszott, eljátszott egy személyt, akibe bele szeretek, hogy megkaparintson...

Először Suga, most meg ő. Ennyire jelentéktelen lennék? Ennyire nem lehet szeretni? Soha, senki sem szeretett eddig, és már nem is fog. Engem ugyan ki szerethetne? Miért is érdemelném meg? Biztos bennem van a hiba, ha egymás után két ember is ezt teszi velem.

Jimin, mintha csak olvasna a gondolataimban, nem is érdekelve, hogy a kis szajha éppen hozzá lép, hogy nyakába vethesse magát, lép felém arcomat kezei közé fogva, hogy ránézzek.

– Kicsim, ne... kérlek, ne értsd félre. Nem csaltalak meg. – hangja lágy, nyugtatónak ható, én mégis kiveszem belőle a félelmet. – Süti, én szeretlek, nagyon. – hiába mondja ki a szavakat, szemeimből apró könnycseppek hullnak. Idegesen néz oldalra Taehyung felé, aki mérgesen morran fel ezt hallva. Tehát ez a kurva többet érez Jimin iránt, látszik, ahogy ránéz; a fájdalom is szemeiben. Ám engem nem tud érdekelni.

– Akkor mit keres itth... - csuklik el hangom, ahogy alsó ajkam is megremeg.

– Én.... – kezdene bele, de a kis kurvája nem bírja megállni, hogy ne szóljon közbe.

– Ő hívott át. – húzza ki magát, gonoszan elvigyorodva. – Még az este. Tudod, az embernek kell egy kis törődés, ha az idegesítő kis vőlegénye hisztizik. – mér végig lesajnálóan, míg Jimin mérgesen szól rá.

– Taehyung!

- Ugyan Jimin, ne tagadd, hisz még le se feküdtél vele. Biztos vagyok benne, hogy a kis cukorpofa még az ágyban se tudna kielégíteni... - kuncog fel, konkrétan le se szarva, hogy Jimin villámló szemekkel illeti őt.

A hatalmas fájdalom mellé most mérhetetlen düh is vegyül szavai hallatán. Mérgesen szorítom össze állkapcsomat, míg Jimin folyamatosan hozzám beszél, de én csak is azt a mérhetetlenül undorító, elégedett vigyorú seggfejet nézem. Nem tudom, Jimin igazat mond-e, de azt tudom, hogy én szeretem őt annyira, hogy harcoljak érte és fogok is, mind a tíz körmömmel. Ha meg Jimin végig csak játszott velem, akkor így jártam. Akkor felesleges vagyok...

- Lehet, hogy még nem feküdtünk le, de nem vagyok holmi sarki kurva, hogy mindenkinek oda adjam magamat. – kontrázok rá, szikrázó szemekkel mérve végig a kis suhancot. Ha harc, hát legyen harc!

Jimin

Tágra nyílt szemekkel figyelem mindkettőjüket, próbálva felfogni, hogy mi a franc folyik itt. Mintha a kegyeimért harcolnának, úgy nézik egymást, mintha gyilkolnának. Egy kicsit, egy nagyon, nagyon kicsit élvezem, hogy értem harcolnak egymással, de nem tartom helyénvalónak a dolgot. Én Sütit szeretem, Tae csak egy nagyon jó, közeli barátom, akit nem akarok elveszíteni egy ilyen dolog miatt.

- Na jó, álljatok le... Taehyung, kérlek, most menj el. – nézek az említettre, aki Kookról azonnal levéve tekintetét pillant rám, felragyogó arccal, akár egy kiskutya.

- De még nem csináltam meg a palacsintádat. – biggyeszti le ajkait, közelebb lépve hozzám. Két karját magabiztosan nyakam köré fonja, és egyenesen ajkaimra beszél tovább. – Vagy valami mást ennél? – kérdi beharapva ajkait, ami általában nagyon tetszik, de most nem.

- Igen, az én főztömet. – rántja le határozott mozdulattal rólam Taehyungot Jungkook, majd rám akaszkodik, továbbra is Tae szemeibe nézve. – Tudod, egy ideje már én látom el Jimin szükségleteit. – hajtja fejét nyakhajlatomba, jobban átölelve, kihívóan méregetve Taehyungot.

- Óh, valóban? – villan valami Tae szemeiben, nekem meg egyből rossz érzésem támad. – Szóval te vagy a konyhás néni. – förmed rá meggondolatlanul, nekem meg kezd betelni a pohár. Az én házamban ne sértegesse a páromat!

- Tae, fejezd ezt be! – szidom le, mire visszanéz rám, ártatlan boci szemekkel.

- De hát ő kezdte! – szomorodik el, ami már majdnem meghatna, de szinte érzem, ahogy Kook fortyog mellettem, így esély sincs rá, hogy Taehyungnak adjak igazat.

- Tudom, hogy nem így volt. Kérlek, most már menj el, Taehyung! – szólok rá erélyesebben, de mintha a falnak beszélnék.

- Tegnap meghívtál egy étterembe, emlékszel? – vigyorodik el, mire érzem, Süti megrándul, és rám vezeti tekintetét. Basszus, nyeljen el a föld...

- Igen, de csak beszélgetni. – nyelek egyet, Kookra pillantva, aki lyukat éget arcomba tekintetével.

- Mi lenne, ha most mennénk? Vagy akár hozzám is mehetünk... - lép közvetlenül elém, mire visszavezetem rá a tekintetem, de meg is bánom. Elködösült szemekkel löki arrébb Kookot, aki nem enged, és én is jobban átölelem, de Tae így is átkarol és közelebb hajol arcomhoz. – Vagy maradhatok itt is. Amíg Jungkook kaját csinál, csinálhatnánk valamit. – nyalja meg ajkait, mire Kook idegesen közbeszól, nem tűrve tovább a beszélgetést.

- Mi az, hogy én kaját csinálok? – karol át nyakamnál ő is, így gyakorlatilag ketten csüngnek rajtam, ami tulajdonképpen tetszene, épp ezért nem nagyon csinálok semmit. Én tényleg élvezem ezt, valahol mélyen... - Nem vagyok én rabszolga!

- Az előbb te nyavalyogtál, hogy te elégíted ki Jimin igényeit, nem? Akkor csináld, elégítsd ki! – förmed rá Tae, de hozzászólásába már én pirulok bele. Akaratlanul is elképzeltem... ó, a francba, de meleg van itt!

- Mit beszélsz, te agyonszolizott szajha?! – emeli meg a hangját Kook, mire Tae megdermed, ahogy én is.

- Jimin, a vőlegényed lekurvázott... - hűl el teljesen, amit meg is értek. Erre a szóra allergiás, kezdetben a szerető szót sem szerette hallani az én számból...

- Mert az vagy, egy utcaszéli kis... - kezdene bele a szidásba Jungkook, de még időben leállítom.

- Na jó, itt fejezzétek be mindketten! – förmedek rájuk, mire mindketten döbbenten néznek rám, hogy miért nem az ő oldalukon állok. Hát, még én sem tudom, mi folyik itt... - Jungkook, értsd meg, Tae a legjobb, legközelibb barátom.

- Igen, extrákkal. – bólint Taehyung, továbbra is rajtam lógva, ami kezd irritálni, így inkább mindkettejüket lehámozom magamról.

- Nem, már nem... Mindegy, Kook, csak azért hívtam át, hogy közöljem vele, csak barátok maradhatunk, semmi több... - nézek Sütire, aki keresztbe tett karokkal áll és néz engem, várva a magyarázatom. Basszus, mintha már házasok lennénk.

- Ezt még megbeszéljük. – szólal meg mögöttem Tae, mire felé fordulok.

- Te meg azt értsd meg kérlek, hogy Jungkook az a személy, akivel le fogom élni az életem. – nézek egyenesen szemeibe, amikben szinte látom, mennyire nem hisz nekem. – Szeretem, épp ezért kell elmenned. – rakom össze a kezeimet, szinte könyörgően pillantva hitetlen íriszeibe.

- Jimin, te meg azt értsd meg, hogy ennyi idő után nem tartom valószínűnek, hogy pár nap alatt szerelmes legyél. Ismerlek. Évek alatt se leszel szerelmes. – forgatja meg szemeit látványosan.

- Ezzel meg mire célzol?

- Semmire. – sóhajt egy nagyot majd karon ragadva kezd a nappali felé ráncigálni. – Gyere, inkább nézzünk valamit, amíg elkészül a reggeli. Merthogy Jimin, Jungkook, én addig nem megyek el, amíg egy utolsó „barátság extrákkal" napot el nem töltök Jiminnel. – pillant hátra, majd nyomul tovább a nappali irányába. Én csak bocsánatkérőn pillantok Sütire, aki szikrákat szóró szemekkel vizslat minket, eltátogva valami szidalmazó mondatot.

- Na, azt már nem! – indul is utánunk, mire Tae csak ciccent egyet, de nem áll meg a kanapéig, amire határozottal leültet, majd kérdés nélkül az ölembe mászik, amit hiába nem engednék, mégis sikerül neki. – Mit képzelsz, mit csinálsz? – löki ki azonnal Jungkook, így pillanatokkal később Tae a kanapén elterülve néz vissza ránk dühös szemekkel, míg Süti foglalja el ölemben Taehyung korábbi helyét. – Meggondoltam magam, a palacsinta jó ötlet. Jimin amúgy is fogyózik, nem fog sokat enni. – Néz vissza rá Kook kihívóan, én meg beletörődve a cicaharcba hagyom inkább, hogy lerendezzék. Ezeken nem segítenek a szavak. – Menj csak, én lekvárosat kérek. – nyújtja ki a nyelvét, én meg lehajtva a fejem konstatálom, hogy két gyerekkel fogom tölteni a napot.

Jungkook

Taehyung mérgesen szusszant fel, folyamatosan szikrákat szóró szemekkel, ahogy állítólagos helyét elfoglaltam és úgy karolom is át Jimin nyakát, fejemet mellkasára fektetve, kihívóan figyelve a kis szukát. Hitetlen pillantásokkal illetve tápászkodik fel és akár egy vadmacska indul meg szép, lassú léptekkel a kanapé mögé, sunyi mosollyal ajkán.

- Nem megyek cicuska, azt hiszed, itt hagyom veled Jimint? – morogja, ahogy az említett mögé lép, mire szemeimet megvillantva vicsorítok rá, jobban magamhoz húzva szerelmemet. – Nem, nem. – ingatja a fejét, míg engem szó szerint hátra lökve, karolja át Jimin nyakát és még le is esnék az említett öléből, ha ő nem nyúlna reflexszerűen utánam és fonná karjait szorosan derekam köré. Tuti, hogy még a fejemet is beverném az üveg asztal szélébe. Jimin mérgesen morran fel, ahogy védelmezően húz ölébe.

– Taehyung, az isten verjen meg. Mi lett volna, ha beveri a fejét? – morran fel, ám az említett nem is zavartatva magát karjait Jimin mellkasára vezetve hajol a füléhez, hogy oda suttoghassa szavait.

– Ugyan Jimin... - morogja beharapva Jimin fülcimpáját, aki... Jólesően hunyja le szemeit. Mi a franc, hogy teheti ezt, itt ülök az ölében és egy másik fiú érintéseire reagál. Menten megfojtom... Őt is, meg a kis ribancát is. – Hiszen még azt se tudja, hol vagy a legérzékenyebb. – simít végig mellkasán, míg fülével játszik.

Ezt már én se hagyhatom szó és tett nélkül, úgy szedem le Jimin mellkasáról a simogató kezeket, mintha csak attól félnék, megégetik, ami valójában igaz. Ne érintse az én vőlegényemet! Előrébb mászok ölében, egyenesen ágyékán foglalva helyet. Végigsimítok Jimin alhasán, míg nyakához hajolva csókolok érzékeny és puha bőrfelületére, mire érzem, ahogy alhasa megrebben. Folyamatosan Tae szemeibe nézek kihívóan, míg vőlegényem kellemes sóhajait hallgatom. Nyaka ívét csókolgatva néha meg-meg harapdálom érzékeny bőrét. Elérve füle mögötti érzékeny részre érzem, ahogy farka egyre jobban duzzad. Őszintén nem tudom, hogy rám izgul-e fel, vagy a fülét buzeráló, nem kívánatos ribancra, de úgy gondolom, ha sikerül felizgatnom és átvenni az irányítást ettől a kis sarki hímkurvától, enyém lesz Jimin és végleg elküldi innen a játékszerét.

Csípőmmel lassú mozgást kezdek ölében, mire hangos kéjes nyögéssel veti hátra a fejét. Szemem sarkából jól látom, hogy ez Taehyungnak nem igazán nyeri el a tetszését. Persze nem az, hogy kéjesen nyög Jimin, hanem az, hogy miattam teszi mindezt.

– Hyung... - sóhajtom kéjesen fülébe a szavakat, mindent bele adva, hogy a felesleges harmadikat elküldje végre. – Folytassuk, amit tegnap félbe hagytunk... - puszilok fülébe, míg erősebbet lökök csípőmmel, ezzel mindkettőnkből jóleső nyögést váltva ki. – Kívánlak téged, a tested, a farkadat, hogy az bennem lüktessen. A nevedet akarom nyögni, míg bennem mozogva élvezed a forró és szűkh, ahhh bensőmet. – nyögök fel, ahogy elképzelem az egész helyzetet.

Jimin elködösült szemei mindent megérnek, az, ahogy farka már mereven, készenlétben áll, ahogy dús, vörös párnái között szaporán veszi a levegőt. Büszkén és egyben lesajnálóan pillantok a féltékenységtől vörös kurvára. Na ezt űbereld, kis szajha.

Jimin

Szinte alig bírom már felfogni, hogy ezek ketten mit tesznek velem, csak megadóan sóhajtozok, miközben érzem, a vérem a déli féltekémre áramlik. Nehéz eldönteni, hogy pontosan ki miatt, de annyi inger ér egyszerre, hogy valószínűleg mindketten az okozói ennek az állapotnak. Nehéz bevallani, de Tae tényleg rögtön a legérzékenyebb pontjaimmal kezdte, ami már elég volt egy enyhe merevedéshez, de amit Süti művelt le utána... kétség sem fér hozzá, hogy miatta áll most úgy, mint egy robbanásra kész ágyú. De amikor mindketten rámarnak a fülcimpámra fogaikkal, már végleg betelik az a bizonyos pohár, még egy gyenge érintés, és kibuggyan az előváladékom. Nem csodálkozom, az a két ember teszi ezt velem, akikhez kétség kívül szexuálisan vonzódom.

- Elég legyen most már! – kelek fel, Kookot a kanapéra ültetve, végre valahára megemberelve magamat. Tetszett a helyzet, rohadtul, de nem használhatom ki. – Mint két óvodás! Elmondtam már mindkettőtöknek, hogy mi a helyzet, de mintha nem akarnátok felfogni! – fakadok ki, lejjebb rángatva a pólómat, hogy ne látszódjon annyira a merevedésem. – Én most felmegyek, lezuhanyzok, és mire lejövök, vagy azt szeretném látni, ahogy a párom és a legjobb barátom boldogan eldiskurál egymással az időjárásról, vagy azt, hogy Taehyung elment, Jungkook meg nyugodtan tévézik. – azzal fordulok is meg tengelyem körül, és felszáguldok a lépcsőn, meg sem várva semmilyen reakciót.

Felérve a közös szobánkba, becsukom az ajtót, majd nekidőlve csúszom le a padlóig. Szinte lüktet a farkam, könyörög a kielégülésért, de én ezt most nem adhatom meg neki. Ha egyedül lennék a házban, se... Lassan, kicsit lenyugodva kelek fel a padlóról, majd a fürdőszoba felé véve az irányt, vetkőzni kezdek. A ruháimat hanyagul dobom a földre, nincs se erőm, se kedvem összehajtva a szennyes kosárba tenni őket. A vizet közepes hőmérsékletre állítva, beállok a zuhanytálcára és magamra engedem a kellemes folyadékot.

Mégis, mit tegyek most? Túl hamar hívtam át Tae-t, de azt hittem, Kookért azonnal képes leszek megszakítani akár a barátságomat vele. De a közelsége, a látványa és a feltörő emlékképek miatt, csak megmondani volt neki erőm, de bármi mást tenni nem. Nem is minden alkalommal löktem el magamtól, amit szégyellek, de egyszerűen olyan kellemes az érintése, hogy nem tudom ellökni magamtól. Viszont Süti érintése... az övé még inkább feltüzel, több érzelmet vált ki belőlem, egyszerűen vágyakozom utána. Sokat jelent nekem, hogy ilyen állapotban és a történtek után is harcol értem, hogy nem adva fel a harcot küzd a szerelmünkért. Megdobogtatja a szívem a törődése, a tekintete, és amit a kanapén búgott a fülembe... Istenem, én most tényleg úgy érzem, hogy Jungkook az, akit választanék, de akkor miért ilyen nehéz Taehyung szemeibe néznem?

Megrázva magam nyúlok a tusfürdőmért, amit majdnem összekeverek Kookéval, de még időben észreveszem. Taehyunggal mindig megvoltunk egy tusfürdővel, mert ugyan azt az illatot szerettük... De Jungkooknak tényleg jobban passzol a virágos, a barackos, az édesebb illatú, mint az ilyen férfias illatú tusfürdő... Mert Süti tényleg nagyon édes, kívül belül.

A hülye gondolatmenetemen elmosolyodva, inkább a bőrömet kezdem bekenni a habos tusfürdővel. Nem igaz, még erről is csak azt tudom gondolni, hogy milyen Jungkookos. Hogy vele mennyivel jobb minden...

Miközben felsőtestembe dörzsölöm a habot, megszokásból vezetem le kezem a nemességemhez, hogy azt is megmossam, de amint hozzáérek, megremeg az egész testem. Még mindig marhára fel vagyok izgulva, mert a víz sem segített csillapítani a vágyamat, és a Süti érintései után keletkezett forróságot. Szinte lángol a bőröm, ahol hozzám ért, beleértve a farkamat is, ahova a saját ágyékát dörzsölte. Ahogy akaratlanul és elképzelem, hogy tényleg folytatjuk a tegnapit, az ujjaim automatikusan nemességem közé fonom, és lágyan húzogatni kezdem rajta a bőrt, nagyokat sóhajtva. Istenem, Jungkook...

Jungkook

Mérgesen puffogva ülök a kanapén, ahova Jimin helyezett, mielőtt elmenekült volna. Számat összecsücsörítve fejezem ki nemtetszésemet, hogy ezzel a sarki kurvával kell egy levegőt szívnom. Sandán oldalra pillantok a fiú felé, aki szintén hasonló pozícióban, keresztbe tett lábakkal és kezekkel néz felém, undorodó pillantásokkal. Mit ne mondjak, nem üt szíven, az érzés ugyanis kölcsönös.

– Miért nem vagy képes elhúzni? – mordulok rá egy kis idő után mérgesen.

– Ugyan, miért is tenném? – húzza gúnyos mosolyra ajkait. – Ha azt hiszed, hogy oda adom neked Jimint, akkor tévedsz. Nem hagyom, hogy egy hülye kis picsa elvegye tőlem. – vág vissza, szemeivel lesajnálóan mérve végig. Picsa?? Jól hallottam? Ezt mondja egy hülye szajha? Látom szemében az elégedettséget, de nehogy azt higgye, ennyitől feladom.

– Ó, kicsi, agyon szolizott kurva. – megnevezésére arca egyre jobban kezd vörösödni, amit én egy elégedett vigyorral fogadok, míg kiscicám az ölembe mászva helyezkedik el. A macskát meglátva azonban megcsillan tekintete és nyúl is, hogy megsimogathassa, de Skay hátát felborzolva fúj rá, mire ijedten kapja el kezét, én pedig még sose voltam ilyen büszke a macskámra, mint most. Hangosan megkuncogom reakcióját, dicsérően simogatva cicámat, aki boldogan dugja fejét kezembe. – Azt hiszed, van bármi esélyed nála? Ha évekig nem vette észre, hogy te többet érzel iránta, mint barátság? Szánalmas, éveken át reménykedtél, de van egy rossz hírem. Ő engem szeret, és nem adom csak úgy oda. – sziszegem fogaim között, összeszűkített szemekkel.

Viszonozza pillantásom és látom is, ahogy egy pillanatra átfut szemében a fájdalom. Tudom, nem szép dolog, biztos évekig szenvedett és reménykedett abban, hogy Jimin egyszer viszonozza az érzéseit. Talán, ha nem is így találkoznánk és nem az én Jiminem kellene neki, még sajnálnám is, sőt, segítenék neki, de ez lehetetlen jelen helyzetben.

– Aranyos dolog, hogy a szívemben vájkálsz, de én se adom fel. Azt hiszed, szeret? Akkor miért járkált hozzám, hogy szopjam le? Hm? – húzza gonosz mosolyra ajkait, felvont szemöldökkel, bennem meg megfagy a vér.

– Mi? Mégis mikor?

– Óh, inkább mikor nem, ugyanis csak mikor elutaztatok, akkor nem tudott jönni. Um, olyan jól tud szopni azokkal a finom, puha ajkakkal. – harapja be dús ajkait, vágyakozóan emlékezve vissza azokra a pillanatokra, melyekben Jiminel létesített szexuális kapcsolatot. Én meg érzem, most kattan el bennem valami. – Egyik nap kocsival jött hozzám, eléggé fel volt izgulva és ki más, ha nem én elégíteném ki? – jól tudom melyik nap volt ez. Amikor megvert a játékban és akkor az asztalon... én meg aggódtam érte! – Uh, meg amikor Hoseokal elmentek bulizni, szerinted kit hívott? – kuncog fel engem figyelve, de én csak magam elé bámulva, dermedten ülök. Cicám is megérezheti a bennem fortyogó dühöt, hisz jobbnak látja lemászni rólam.

Azt mondta, nem csalt meg! Nem feküdt le, de a szopás az számomra megcsalás és ahhh. Dühösen markolom meg a kanapé székét, úgy lökve el magam rohanok fel Jimin után, dübörgő szívvel. Hallom, ahogy a kurvája is utánam rohan, de nem tud érdekelni, benyitva közös szobánkba már szelem is át a teret, hogy felránthassam az ajtót, de ott helyben fagyok is le a látványra.

Jimin velem szemben elégíti ki magát az üveg zuhanyzó alatt. Ám a váratlan, heves reakciómnak hála hangosan csapódik bele a falba az ajtó, ijedten áll meg keze merev, véreres farkán, dermetten nézve rám. Taehyung utolérve, jobb kezével a falra támaszkodva liheg, ám mikor felemeli fejét, tekintete megakad Jimin alsó tájékán. Huncutul harapja be alsó ajkát, s tekintetében látom megcsillanni a vágyat.

– Ah Jimin, ha szólsz, segítenék. – nyalja körbe száját, engem meg elfog a tömény undor. Elkapva Taehyung gallérját magam mögé húzom, majd megfordulva hatalmasat lökök rajta úgy, hogy hátra essen. Nem érdekel fájdalmas nyögése, becsapom az ajtót és be is zárom azt, hogy még véletlenül se tudjon bejönni.

Keresztbe font karral, számon kérően fordulok meg, és már a zuhanyzó előtt álló Jiminnel találom szembe magam, és nem is várok sokáig.

– Még, hogy nem csaltál meg? – kiabálom el magam, szinte remegve a dühtől. Döbbenten kerekednek el szemei, s értetlenül pillog rám. – Ez az utca széli kis kurva most mondta, hogy mikor a kocsival te elmentél és mikor Hoseokkal találkoztál, akkor kielégítettétek egymást! – csapom oldalra a kezeimet, mérgemben. – Miért csinálod ezt, miért hagyod ennek a suhancnak, hogy így érjen hozzád? – kérdem, kissé elhalkulva, lábaimat mustrálva kissé megrengve.

– Hé, hallok ám mindent. – kiált be felháborodottan az ajtó túloldalán lévő.

– Leszarom... - mordulok fel, fél pillanatra hátra fordulva. - Magyarázd meg! – nézek ismételten Jimin szemeibe számon kérően, könnyes szemekkel. – MAGYARÁZD! – kiáltom el magam, ám ő ahelyett, hogy a szavakat alkalmazná, a tettek mezejére lépve zárja be a köztünk lévő teret.

Erősen nyúl könyököm alá, úgy rántva magához, míg bal kezével tarkómra simítva ránt puha párnáira. Elkerekedett szemekkel nézem, hogy most mégis mi a ménkűt művel. Ellenkezni kezdek, ahogy megérzem párnáit enyémeken, ám ő nem enged, könyökömről fenekemre vezeti kezét, bele morogva a csókba. Alám nyúlva kap el és húz ölébe, majd a falhoz lépve nyom is neki. A kellemetlen és hideg falnak hála számat eltátom, így kihasználva az alkalmat, nyelvét számba tolva hív egy érzéki, szenvedélyes csókba. Nyelve lágy, mégis erőteljes simogatására akaratlanul hunyom le szemeimet, kezeimet pedig mellkasára simítva viszonzom érzéki csókját. Lágyan táncolnak nyelveink.

Halkan párnáira szusszantva válok el tőle. Homlokát enyémnek döntve pillant szemeimbe, míg egyik kezét fenekemről feljebb emelve simít oldalamra.

– Kicsim, igen, kár tagadnom, de nem feküdtünk le. Az első nap még nem is éreztünk egymás iránt semmit, de még így se feküdtem le vele. Hoseok után meg részeg voltam, ő kiakadt, hogy miért nem akarok vele lefeküdni, és... inkább kényszerhelyzet volt, nem akartam megbántani. De Kicsim, én nem bírtam megtenni, mindig csak te jutottál eszembe és odáig nem voltam képes elmenni. – csókol puha párnáimra, szeretetteljesen én pedig nyakába bújva, hevesen verő szívvel hallgatom, egyben nyugtatom is saját magam. – Szeretlek és mérhetetlenül kívánlak, ezek pedig új érzések... mármint a szeretet. Nem tudtam, hogyan kezeljem, de már tudom. Nem csalnálak meg, Taehyung is csak azért van itt, hogy az extráknak véget vessünk. – puszil nyakamba, én pedig mély sóhajt hallatok. – De ő az egyik legjobb barátom, kérlek, értsd meg. – mormogja, míg szép lassan felemelem fejemet, és szeretetteljesen, megenyhülve nézek szemeibe.

– Rendben, megértem és hiszek neked. – simítok fel nyakán, ajkaira pillantva. – Elfogadom, hogy a barátod, de küld el, ha azt szeretnéd, hogy megbízzak benned és ne zavarjon a baráti kapcsolatotok. Mert minél tovább megy az agyamra, annál nehezebb lesz. – kuncogok fel, megsimítva meztelen mellkasát. Merev farka még mindig enyémet nyomja, ezzel engem is felizgatva. Szemeibe nézek, mire elmosolyodom azon, amit benne látok. – Én is szeretlek, Jimin. – válaszolok ki nem mondott szavaira.