Krystal Jung vagyok.25 éves, Koreai.Az USA-ban születtem.5 éves korom óta élek Koreában. Szüleimmel és nővéremmel Jessicaval. Anyám a divatvilágában dolgozik.Imádja amit csinál,nem is tudnék neki más munkát elképzelni.Apám üzletember.Övé Korea legnagyobb vállalatai.Tökéletesen illik hozzá ez a pozíció, mint vezető, mint tulajdonos.Mert mindig, mindent, helyén tart.Születésem óta nem láttam még rajta olyat, hogy össze lenne zavarodva.Mindig mindent megtudott oldani. Jessica modellként dolgozik anyám divatcégénél.Minden fotózásán,rendezvényén résztveszek.Mindenben támogatjuk egymást.Nem csak a nővérem, de a legjobb barátom is.Felsőrendű családból származok.Nincsenek barátaim, talán ezért is.Mindenki csak úgy ismer fel, ha úgy nézek ki mintha mű lennék.Miért mondom azt hogy mű?! Azért mert az nem én vagyok.Akinek fontosabb a külseje mint saját maga.Persze mások előtt nekem is úgy kell kinéznem.De ha nem kell velük mutatkoznom inkább én nem járok márkás ruhákban, nem vagyok agyon sminkelt.Senki nem ismer fel kinek a lánya vagyok.Ezt élvezem a legjobban. Én soha nem kaptam meg semmit.Csak Jessica. Miért?! Mert én nem akarok olyan életet élni mint ő.A szüleink elvárása szerint él.Anyám írja az időbeosztását is, nem azért mert nála dolgozik.Anyám ellenőrzi mikor, mit ehet.Szerencsétlen még egy jót nem evett mióta megszületett.Férjhez kellett mennie olyan emberhez akit havonta lát.Szinte nem is ismerik egymást.Csak azért mert ő is felsőrendű családból származik hozzá kellett, hogy menjen.De ő egyáltalán nem boldog.Utálja a munkáját, a férjét, az egész életét.Nincs saját akarata.Így akartak velem is tenni.De én nem hagytam magam. Iskola mellett részmunkaidős állásban dolgoztam.Azért hogy tudjam a tandíjamat fizetni.Mindent magamnak kellett csinálnom.Volt úgy napokig éheztem,nem aludtam, csak tanultam, és dolgoztam.Egy kis lakásban élek amit bérlek.Csak akkor kell haza mennem ha hívnak.Szüleimmel abban egyeztünk meg, azt csinálok amit akarok, úgy nézek ki ahogyan akarok, nem szólnak bele.Az ők feltételeik azok voltak,hogy semmiben nem támogatnak.Egy vasat sem adnak. Akkor megyek férjhez amikor ők mondják.És ahhoz akit ők választanak.Akkor megyek haza mikor ők mondják, abban amit ők választanak.Persze, ez csak akkor van ha szükség van rám.Azóta orvos lett belőlem.Most helyeztek át egy másik kórházba.Kíváncsian várom, hogy milyen lesz.