Luhan

Az életem során rá jöttem, hogy mindig hallgassak a megérzéseimre. Nos, most is ezt kellett volna tennem. Miután megfordultam és az ajtóhoz mentem hallottam, hogy az anyám kiabálva igyekszik a szoba felé. Mikor kinyitottam az ajtót, Jessica feküdt előttem. Ahogy megláttam egyből a pulzusát néztem ami szerencsére rendben volt, de ahogy a karomba emeltem a ruhája csurom víz volt. Krystal a hátamnál állva hívta a mentőket, hogy kórházba szállíthassák.

Yan megfogta a karomat majd rám nézve bólogatott.

Yan: - Itt az idő fiam, szülni fog.

Luhan: - Kösz, ha nem is lennék orvos magamtól is rá jöttem volna.

Miután megérkeztek a mentősök értesítettek arról, hogy nincs bent az orvos a szülőszobán és jelenleg nem tudják elérni sem. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem csak mentem Jessica után. Miután beértünk a kórházba őt a szülőszobába vitték de még mindig nem volt orvos csak a nővérek és a gyakornokok voltak ott. Nem tudtam gondolkozni, épp most kezdem felfogni, hogy gyerekeim lesznek vagy mi történik velem.. A váróban újabb és újabb telefonhívások után megjelent az orvos, viszont lehet nem így kellett volna köszöntenem őt. Ahogy megláttam az inge gallérjának ragadtam, majd ordítva rángattak magam után, hogy segítsen a feleségemen. Ahogy megláttam, hogy ott fekszik magatehetetlenül még dühösebb lettem. Az orvosra nézve megfogtam Jessica kezét.

Luhan: - Ha bármi bajuk esik, nem állok jót magamért. Ugye, tudja?

Dr.Chang: - Dr. Luhan amit tudunk mindent megteszünk értük. De nem tudja az anya természetes úton világra hozni a kicsiket, csak császármetszéssel. Viszont könnyebben menne ha nem tartózkodna addig bent.

Luhan: - Ha bármi bajuk esik..- az ujjammal mutogattam felé ahogy az egyik gyakornok a karomnál fogva vezetett ki.

A váróban várakoztunk mind hárman én, Yan, és Krystal. Körbe körbe járkáltam a folyóson fejemet fogva míg Yan meg nem szólalt.

Yan: - Fiam, ha valami bajuk esik, az a ti hibátok remélem tudjátok.

Krystal: az asszonyra nézve kezdtek megindulni a könycseppeim. - Minden az én hibám.

Luhan: - Igen, minden a te hibád, miért kellett rám másznod a saját házamban? Biztosan mindent hallott te idióta. - hajamat összeborzolva kezdtem újra a folyosón sétálni de ahogy elindultam Kris állt előttem mire Krystal felpattant kimeredt szemekkel nézett rá.

Yan: - Ó, már csak ez hiányzott. Meg jött a második lovagod.- gúnyosan néztem a lányra.

Kris: erőltetett mosollyal sétáltam feléjük. - Minden rendben, van már valami hír? - Luhanhoz beszéltem de Krystalra néztem folyamatosan.

Luhan: - Nem.. még nincs.- nagy levegőt vettem majd leültem a fejemet lehajtottam és vártam, hogy szóljanak, hogy mehetek a családomhoz.

Kris: leültem Krystal mellé majd a kezére tettem a kezem. - Majd otthon megbeszéljük. - megkapartam a torkom majd mosolyogva néztem előre mire bólogatva válaszolt.

Már több mint 10 órája bent vannak. Nem tudtam mire gondolni csak a legjobbakra, hogy bemegyek és a kezemben tarthatom a gyerekeimet és egészséges mindkettő a feleségemmel együtt. Hatalmas bűntudatot éreztem a szívemben, nem kellett volna beszélnem vele. Rá sem kellett volna néznem, bele őrülök ha valami bajuk esik... Míg vártam és vártam és csak vártam sok mindenre rájöttem. Soha nem kellett volna szakítanunk Jessicaval, soha nem kellett volna megismernem Krystalt, soha nem kellett volna engednem, hogy az anyám az életembe avatkozzon. Minden miattam van. Miattam szenved a legjobb barátom és az ex barátnőm miatt aki a sógornőm és az ő menyasszonya. Miattam szenved a sógornőm aki az ex barátnőm. Miattam lett Yan ilyen ... miattam nem tud felelősségteljes anya lenni, soha nem is tudott, miattam... És miattam szenved a legfontosabb személy az életemben, Jessica. Jessicaval a szerelmünket soha senki nem fogja megérteni. A mi szerelmünktől nincs kitartóbb. Szeretem őt.... Szeretem őket... Látni akarom őket! A karomban akarom őket tartani és elmondani, hogy ők a legfontosabbak a világon. Látni akarom a mosolyukat, hallani akarom a sírásukat, akarom őket!

Ahogy a gondolatok cikáztak a fejemben az orvos kilépett.

Felpattantam a székemből majd oda rohantam.

Luhan: - Minden rendben ment, ugye? Nincs semmi bajuk, mindhárman egészségesek, ugye? -levegővétel után kapkodva néztem a szemeibe.

Dr.Chang: - Menjen be. - mosolyogva nyújtotta ki előttem a karját.

Nagy levegőt vettem majd berohantam a szobájába. Jessica nyugodtan aludt a karjaiban a legfontosabb kincseimmel. Ahogy rájuk pillantottam a sírás fogott el, nem bírtam abba hagyni. Soha nem voltam még ilyen boldog. Apa lettem!

Közelebb léptem hozzájuk és megsimogattam apró kezecskéjüket mire az orrukkal próbáltak érezni. A kisfiú sírni kezdett ahogy a fejét megsimogattam, most mondja meg valaki, hát nem Jessica az anyja?! A hajára allergiás ha hozzá érnek akár az anyja. Kivettem Jessica kezéből majd ringatva próbáltam megnyugtatni. Tőled jobb pasi nem lesz a világon fiam, jobb leszel mint az apád. Mosolyogva néztem ahogy kapaszkodott az ujjamba az apró kezecskéjével. Homlokon pusziltam majd gyönyörködve néztem egy ideig aztán vissza tettem az anyja karjaiba. Most jön az én kis hercegnőm. A karomba vettem majd az arcát simogatva vártam a reakcióját ami egy apró mosoly volt amivel elbűvölt. Az én lányom. Én leszek a te hősöd, te pedig az én kis hercegnőm maradsz, örökre! Megpuszilgattam majd a karomba tartottam szintén gyönyörködni tudtam benne is. Felvettem a kis hercegemet is a kis hercegnőm mellé, mosolyogva néztem őket. Soha senki nem fogja tönkre tenni ezt. Oda sétáltam Jessicahoz, fáradt arcát néztem amin kiütött a fájdalma is. Még mindig mosolyogva néztem mindhárom kincsemet.

Luhan: - Jessica, tudom, hogy alszol. Tudom, hogy utálsz. Tudom, hogy nem én vagyok a tökéletes férj és tényleg nagyon sajnálom. De azt is tudom, hogy ha még nem is tudok mindig mindent tökéletesen csinálni akkor is mindig vigyázni fogok rátok. Szeretlek!

Ahogy kimondtam a csukott szemek mögül könnycseppek folytak le. Ahogy kinyitotta a szemeit előtte álltam a gyerekeinkkel a kezeimben. Nem értettem a zokogását mert nem tudtam, hogy a boldogságtól sír vagy... vagy miattam..

Luhan: - M.. mi a baj? -közelebb léptem hozzá majd leültem az ágya melletti székre.- Fáj valahol? Nem érzed jól magad?

Jessica: szemeimet törölgetve néztem őket.- Hát.. mindenhol fáj, viszont soha nem gondoltam volna, hogy ez a fájdalom ennyire csodálatos lesz. - mosolyogva vettem ki a kezéből a kisfiúnkat majd a másik kezemmel a kis hercegnőnk aprócska fejét simogattam. - Őt is megkaphatom?

Luhan: - Mi? M... mi? El akarod őket venni tőlem? - felálltam majd kimeresztett szemekkel néztem rá. - Nem! Soha! Ők az enyémek is, ők a mindeneim. Nem veheted el se te sem más, soha!

Jessica: próbáltam a nevetésemet visszafogni és komoly fejjel végig hallgatni. imádom ahogyan védelmezi a gyerekeket. - Csak a lányomat is szeretném a karjaimban tartani. - mosolyogva néztem rá.

Luhan: megkönnyebbülve ültem le miután letettem a lányomat az anyja karjaiba. fejemet Jessica lábaira hajtottam. - Muszáj volt ezt? Komolyan?- karjaimmal próbáltam takarni az arcomat. - Ők az enyémek!

Jessica: nagy szemekkel néztem rá majd a kezemmel a fejjét simogattam. - Te most sírsz? Hozzánk tartoznak, te vagy az apjuk. -mosolyogva vártam, hogy felemelje a fejét.

Luhan: - Majd, hogy szívrohamot kaptam, dehogy sírok. - szipogva emeltem fel a fejemet majd rájuk néztem mosolyogva. - Mi lesz a nevük?

Jessica: - Nos, a fiúnk lehetne Chen mint a mi kincsünk.

Luhan: - A lányunk Le mint a mi boldogságunk.

Nos, Chen és Le ti lettetek az életem értelmei. Mindig is egy szerető családra vágytam, most megkaptam. Köszönöm! 

Krystal

Miután haza mentünk a kórházból Krisre sem tudtam nézni. Csak álltam előtte mint aki néma...

Kris: - Tudtam, hogy még mindig szereted. Tudtam, hogy nem érzel irántam semmit. De mégis.. mégis egy kicsit reménykedtem.

Krystal: - Nagyon sajnálom, én tényleg nagyon sajnálom. Tényleg te vagy a legnagyszerűbb férfi, kívánhati sem lehetne jobbat de..

Kris: - De? De neked nem elég jó. De tudod mit? Ezt nekem kell megtennem. - lehúztam a gyűrűt az ujjamról majd a kezébe tettem. - Vigyázz magadra!

Ezzel a "vigyázz magadra" mondattal hagyott egyedül.. Nem akartam megállítani mert tudtam, hogy eddig is én tartottam vissza a boldogságát. Hiányozni fog minden egyesnap amit együtt töltöttünk, de Kris nem más mint az elmúlt első szerelmem. Remélem Luhanra is így fogok visszaemlékezni mint egy elmúló szerelemre.

5 évvel később

Jessicaval nem tartjuk a kapcsolatot a történtek miatt de remélem, hogy jól vannak. Ami azt illeti, ma van a szülinapom és kaptam tőlük 5 év után egy levelet miben leírták, hogy boldog családi életet élnek. Kaptam tőlük egy fotót is, az ikrek tényleg nagyon édesek. Leírták azt is, hogy nekem is ideje lenne túl lépnem ezen az egészen és hiányzom neki.

Ahogy a levelet a kezemben tartottam felvettem az asztalon lévő távcsövet és az ablakon bámultam kifelé. Épp a szomszédaim a kertben sütögettek a gyerekeikkel. Vigyorogva néztem ezt a szép családi képet. - Ó, nővérkém, közelebb vagyok hozzád mint gondolnád.