Luhan

Nevetve léptem közelebb hozzájuk, hogy köszönthessem én is őket. Kris felé nyújtottam a kezem szemöldökömet megvonva néztem rá.

Luhan: - Ideje volt már, nem gondolod?

Kris: - Én is vártalak ám. - nevetve ráztam vele kezet.

Luhan: - Csak nem hiányoztam? - gúnyos mosollyal néztem Krystal szemeibe.

Kris: - De, hisz a legjobb barátom vagy. És a menyasszonyomnak, vagyis.- torkomat megkapartam.- Nem sokára a feleségemnek, a nővérének férje vagy. Egy család leszünk, tesó.- szám sarkát meghúzva néztem rá.

Jessica: - Micsoda? Komolyan? Jesszus! Gratulálok.- vigyorogva öleltem át Krystalt.

Luhan: - Ó, azt hiszem nekem is illő gratulálnom. - közelebb léptem Krishez majd kezemet a vállára tettem. - Jó döntés volt, tesó.- pislogva néztem rá.

Kris: - Te már csak tudod.- kezét levettem a vállamról majd gúnyos mosollyal az arcomon néztem rá.

Krystal: - Igen, köszönjük. - nagy levegőt vettem, hogy próbáljak a légkörön változtatni. - Na és meséljetek, hogy vannak a kicsik?

Luhan: - Tökéletesen hisz én csináltam őket.- nevetve húztam magamhoz Jessicat, hogy átkaroljam a derekán keresztül.

Krystal: szememet forgatva bújtam Kris izmos karjához.

Jessica: - Na és mikor lesz? A ruha? Hol lesz? Koreában? Anyáék már tudják Krystal? - nagy szemekkel pislogtam a húgomra.

Kris: - Természetesen, tudják. Nem, nem Koreában lesz és 3 hét múlva a feleségemnek mondhatom ezt a gyönyörű nőt.- mosolyogva néztem Krystalra mire ő az arcához kapta kezeit mosolyogva.

Luhan: - Na csak eltudnak fogadni egy új családtagot? - nevetve mentem a hűtőhöz, hogy kivegyem a pezsgőt. - Mindenki kér kivéve Jessicat, ugye? - billentettem feléjük az üveget.

Kris: vigyorogva néztem Luhan minden lépését.- Annyira, hogy az apósom nekem adta a vállalat felét. Ja, és kérdezni akartam már, milyen a szomszédi lakás?

Luhan: - Nem túl korán használod ezt az após dumát? - fogamat összeszorítva húztam ki az üvegből a dúgalyát. - A szomszéd? Nincs itt senki de a lakás az jó, miért? - rá szegeztem a tekintetem.

Kris: - Mert mostantól lesznek szomszédotok.- mosolyogva néztem Krystalra. - Mindig is arról álmodtál, hogy a nővéreddel szomszédok legyetek ha férjhez mentek, ugye? Nehezen, de végül elintéztem, hogy valóra váljon ez az álmod. Mit szólsz hozzá, tetszik? - közelebb léptem hozzá, hogy megfogjam a kezét.

Krystal: - H.. hogy mi? - nagy levegőt vettem majd rá néztem. - Nem gondolod, hogy ezt megkellett volna beszélnünk? - hátat fordítottam majd Jessicara néztem jelezve, hogy segítsen valahogy. Nem akartam előttük megbeszélni ezt, főleg Luhan előtt nem.

Jessica: megfogtam Luhan kezét majd Krisre néztem.- Maradjatok ma itt éjszakára.- mosolyogva néztem rá. - Nekünk most úgyis mennünk kell aludni mert holnap reggel az anyósom érkezik.- Luhanra néztem majd az ajtóra mutattam szememmel, hogy had maradjanak kettesben.

Luhan: - Ó nem, még maradjunk kicsit édes.- pezsgős poharamba kortyolva néztem mikor kezdődik a veszekedés.

Jessica: fogamat összeszorítva mormoltam neki, hogy induljon ki a konyhából.

Kris: nagy levegőt vettem majd felemeltem fejemet.- Maradjatok csak.- mosolyogva néztem rájuk ahogy Krystalt magam felé fordítottam, hogy összekulcsolhassam kezeinket.- Viszont mi most mennénk pihenni mert eléggé lefárasztott minket az utazás.

Jessica: - Rendben, menjetek csak. Fent bármelyik szobát elfoglalhatjátok. - mosolyogva néztem rájuk. - Reggel találkozunk. - oda sétáltam Krystalhoz, hogy megöleljem.- Annyira örülök, hogy végre itt vagytok! - szorosabban magamhoz húztam majd egy puszit nyomtam az arcára.

Ahogy felmentek a szobába Jessicat néztem folyamatosan. Még elmosogatott mielőtt mentünk volna lefeküdni, így helyet foglaltam a pult előtti széken. Poharamat forgatva néztem a pezsgőt, hogy egyre jobban felkavarodik benne. Vajon ez én érzéseimmel is ez történik? Míg Krystal nem jött vissza minden rendben volt az érzéseimmel, nem gondoltam rá, ahogy megjelent felkavart mindent. Pont úgy mint mikor először találkoztunk. Nem akarom tudni, hogy mit csinálhatnak a saját házamban. Férjhez megy? Höööh.. Krystal mindig is arról álmodott, hogy én fogom feleségül venni, de őt most valaki más fogja..Cikáztak a gondolatok a fejemben mikor éreztem, hogy Jessica hátulról átölelt.

Krystal

Az, hogy az a férfi akit szeretek a nővérem férje elég volt valamennyire feldolgoznia a szívemnek. De, hogy még minden egyesnap lássam?! Ezt Kris nem gondolta át! Igen, egyik legnagyobb álmom az volt, hogy a nővéremmel szomszédok legyünk és a gyerekeink együtt nőjenek fel pont úgy mint mi, de nem így. Nekem ez túl sok, hogy mindig végig nézzem azt a mosolyt amit most is. Sőt...Most is tőle remeg az egész testem mert tudom, hogy miért mosolygott úgy, mert tudja, hogy a mosolya volt a mindenem. Vagy talán még mindig az? Aahh.. nem! Krystal ezt el kell felejtened, nem lehet! - fejemet megrázva próbáltam elűzni a gondolataimat mire Kris megfogta a vállamat.

Kris: - Minden oké? -leültem mellé az ágyra

Krystal: - Persze, minden. Vagyis, nem, semmi sincs rendben! Miért nem beszélted meg velem? Miért pont itt vettél egy lakást? És miért az új lakás? Mi bajod az enyémmel, vagy a tieddel? Mi lesz a munkáddal, a munkámmal? Mi lesz velünk? - alig egy levegővétellel elmondtam az egészet.

Kris: - Minden rendben lesz. Kíkéve ha nem azért aggódsz, hogy a sógorod is itt van melletted.- mosolyogva néztem rá.

Krystal: - Komolyan tudsz ezen mosolyogni? Te tudod a legjobban, hogy min mentem keresztül és még ezt csinálod, komolyan? - felálltam az ágyról majd keresztbe tett kézzel álltam előtte.

Kris: - Ne akard, hogy a drágád hallja a veszekedésünket.- felálltam majd kikerülve az ajtóhoz akartam menni, hogy elmenjek de megakadályozott.

Krystal: - Most meg hová mész? Drágám? Baszodj meg Kris!

Kris: - Már elégszer megtette ő veled, nem?! - nevetve dobtam le magam az ágyra.

Krystal: - Nem akarom ezt a házasságot ha mindig ezt kell hallgatnom tőled.

Kris: a plafont bámulva lefagyott az arcomról a mosoly.- Gondolkozz el, hogy mit akarsz vagy mit nem a kurva életbe már. - felálltam majd kimentem magam mögött becsaptam az ajtót. Lementem a lépcsőn majd a kabátomat felvettem, a bejárati ajtót ahogy becsaptam zengett az egész lakás. Beültem az autómba majd kimentem a parthoz.

Másnap reggel ahogy felkeltem Krist kerestem magam mellett de sehol nem volt. A telefonomat kerestem, hogy hagyott-e üzenetet, de semmi. Hívni próbáltam de ki volt kapcsolva így inkább felálltam és felöltöztem. Ahogy lementem a konyhában láttam, hogy a nővéremék már reggeliznek, de egy nő is ott volt, az ajtónál álltam mikor megláttam, így hátat fordítottam, hogy elmenjek mert nem akartam őket zavarni. De a nővérem utánam kiabált. "- Gyertek reggelizni." Szememet forgatva megfordultam majd mosolyogva ballagtam vissza a konyhához. Ahogy leültem fejemet meghajtottam a nő előtt de ahogy megláttam az arcát tudtam, hogy ki ő.

Yan: - Ó, hát te is itt vagy? - mosolyogva néztem rá.

Luhan: - Ti, ti ismeritek egymást?

Yan: - Persze, fiam. Kedveském ott dolgozik ahol te dolgoztál.- mosolyogva néztem rá majd láttam, hogy egy gyűrű van a kezén. - Látom, jó helyre tetted azt a pénzt.- nevetve mutattam a szememmel a gyűrűjére.

Jessica: - Pénzt? Milyen pénz anyuka?

Krystal: - Háát a kórházunknak.. - ahogy próbáltam kimagyarázni szavamba vágott.

Yan: - Pénzt adtam neki, hogy Luhannal legyen. Egy ideig be is tartotta az ígéretét, de ugye vissza jöttél te.- mosolyogva néztem Jessicara.

Luhan: - Mit csináltál? - tekintetemet Krystalra szegeztem.

Yan: - Pénzt adtam neki, hogy boldog légy. Tudom, hogy nem volt szép dolog tőlem fiam, sajnálom de annyira csalódott voltál.

Luhan: - Krystal gyere utánam!