Luhan

Másnap reggel ahogy kinyitottam a szemem úgy éreztem mintha a fejem szétrobbanna milliónyi kis darabkákra esne szét mindenem. Az ágyon feküdve kezemet fejemre tettem majd az óra felé fordítottam fejem szememet forgatva ültem fel az ágyon. Jessica békésen aludt mellettem betakargattam amire szuszogni kezdett mintha válaszolt volna, hogy "köszönöm"

Felkeltem az ágyból majd a fürdőbe mentem elkészülni. Miután végeztem vissza mentem Jessicahoz de láttam, hogy a mellette lévő éjjeliszekrényen a telefonja rezeg Krystal hívása miatt. Telefonját kikapcsoltam majd lefordítottam úgy tettem vissza a helyére. Mosolyogva hozzábújtam majd a hasát simogatva leheltem nyakára.

Luhan: - Sietek vissza, pihenj csak.

Jessica: - Már mész is? Várj, készítek reggelit. - támaszkodtam fel az ágyból de vissza húzott.

Luhan: - Csak párpapírt kell elintéznem aztán jövök. Telefonodat kikapcsoltam majd hívlak az itthoniról.

Jessica: mosolyogva bólogattam majd széles mellkasába furtam fejem. - Siess vissza.

Luhan: csókot lehelve az ajkaira búcsúztam el.

Miután beértem a kórházba üzenetet kaptam Kristől. Azóta az eset óta nem beszéltünk, vagyis úgy mint barátok. "Remélem minden rendben" Nem tudtam, hogy kellene erre az üzenetre válaszolnom, úgy gondoltam talán félre nyomta és nem nekem akarta elküldeni így jobbnak láttam ha hagyom.

Krystal

Ahogy Kínába érkeztünk először elmentünk Kris egyik barátjához. Vacsoráig ott is maradtunk, oda adtunk minden meghívót az esküvőnkre már csak a nővérem maradt. Miért őt hagytam utoljára? Mert félek ha meglátom a drága sógoromat mindennek vége. Félek, hogy újra tenne valamit ami miatt elcsavarja a fejem, mert valljuk be Luhan egy ilyen ember. Félek, hogy újra olyan hatással lenne rám mint ezelőtt pár hónapja. Vacsora után elbúcsúztunk de előtte Kris barátjának a felesége elvitt a Jangce folyóhoz, tündéri egy nő. Gyönyörű volt minden amit csak láttam. Mikor a gondolataimban elmerültem azon gondolkoztam, hogy talán most itt állnék Luhannal ahogy ígérte? Szerinte Kína nem Kína nélküle.. Milyen lehetne most mellette? Fejemet gyors megrázással próbáltam elűzni a gondolataimat. Mikor oldalra néztem már Kris állt mellettem.

Kris: zsebretett kézzel álltam mellé majd nagyot sóhajtva megszólaltam. - Tudom, hogy félsz. Azt is tudom, hogy nem vagy biztos benne mit csinálsz. Nem vagy biztos az esküvőbe. Nem vagy biztos bennünk Krystal. De én melletted leszek mindig! - kezéért nyúlva fordítottam felém.- Minden rendben lesz. - mosolyogva húztam magamhoz majd karjaimmal fontam körül.

Krystal: - Biztos vagyok bennünk. Mindig te leszel a legjobb barátom aki az első szerelmem volt.- hátát simogatva folytak le könnyeim.

Miután eljöttünk a partról a nővéremékhez mentünk. Még mindig nem tudja, hogy megyünk a telefonja ki van kapcsolva. Luhannak Kris üzent de még arra sem méltatta, hogy vissza írjon így váratlan vendégek leszünk. Szerencsére magammal hoztam azt a kártyát amit Jessica küldött így a címe is rajta volt.

Mikor közeledtünk a lakáshoz csak ámultunk. Pontosabban meg kellett néznem, hogy tényleg jó helyre jöttünk-e. Gyönyörű, más szót nem találok hozzá. Hatalmas kerttel egy hatalmas ház lehet vagy 5-6 szobás. Kris meredt szemekkel néz közben parkol le az autóval.

Ahogy kiszálltunk az autóból a hatalmas bejárati ajtóhoz mentünk majd csöngettünk. Bár már valaki kinyitotta a kaput így gondolom tudják, hogy itt vagyunk.

Jessica kinyitotta az ajtót.

Jessica: - Miért csöngetsz éde... - ahogy kinyitottam az ajtót elakadt a szavam. nagy szemekkel néztem rájuk majd Krystalra vetettem magam, már amennyire tudtam.

Krystal: magamhoz öleltem végre a nővérem. nagyon hiányzott már. - Neked minek a telefon tee? - borzoltam össze a haját.

Jessica: - Te? Ti? Mikor? Annyira örülök. Gyertek beljebb.- karommal mutattam befelé.

Miután bementünk a széles nappaliban fogadott minket.

Jessica: - Kértek valamit? Kris?

Kris: - Nem köszönöm. Luhan merre van?

Jessica: - Aa.. El kellett mennie egy sürgős eset miatt de már jönnie kellett volna. Én hülye azt hittem ő jön.

Krystal: - Szóval ha tudtad volna, hogy mi jövünk már nem is nyitod ki? - gúnyosan mosolyogtam.- És igen, kérek. Teát Jessica módra.-pislogva néztem rá.

Jessica: nevetve csíptem az arcába. - Gyertek velem! - a konyhába mentünk míg én csináltam a teát Kris és Krystal a pult melletti székeken foglaltak helyet.- Na és mi van veletek? Meséljetek már! Ugye itt maradtok?

Krystal: Hááát..

Kris: - Szerelmes vagyok. Szerelmesek vagyunk. Eszünk, iszunk, alszunk, dugunk.-nevetve túrtam hajamba. - És veletek minden rendben?

Jessica: - Örülök, hogy boldogak vagytok.- nevetve raktam Krystal elé a teát.- Egészségedre húgicám. Mi még ketten beszélgetünk.-rákacsintottam.

Kris: - Igazság szerint azért jöttünk mert veletek kell beszélnünk. Beszeretnénk jelenteni valamit.

Jessica: - Csak nem?- vigyorogva néztem a hasamra majd rájuk.- Mondjátok azt, hogy igen!

Krystal: - Mi? Nem, dehogy.- kezeimmel az arcomhoz kaptam majd a torkomat kapartam.

Kris: - Meg kellene várnunk Luhant is.-nevetve álltam fel de már Luhan szemben állt velem.

Luhan

Mikor beléptem a házba férfi illatot éreztem. Egy másik férfi illatát. Feldúltan csaptam be magam után az ajtót majd láttam, hogy tényleg ott egy férfi cipő. Egy másik férfi cipője.

Akaratom ellenére is elöntött a düh nem gondolkoztam csak mentem előre ökölbeszorított kézzel. De mikor a konyhához közeledtem, hallottam a hangokat. Az ő hangját és annak a bizonyos férfinak a hangját.

Lassan kinyitottam az ajtót majd az ajtófélfának dőlve néztem őket. Mosolyogtak, boldogok voltak. Majd miután Kris szemben állt velem nevetve ránéztem.