Luhan

Tudtam, hogy itt vége van mindennek. Jessica megjelent és mindent tönkre fog tenni.Nem tudtam mit kellene mondanom, csinálnom csak ott álltam mint valami szerencsétlen. Végül is, az is vagyok. Vissza jött az ex barátnőm és épp a mostani barátnőmmel ölelgetik egymást.De ami a legrosszabb az, hogy ők ketten testvérek.Miért kellett Jessicaval együtt lennem a múltban? Miért ismerem Jessicat? Miért.. Miért nem lehettem akkor is Krystal Jung barátja? Miért fog minden tönkre menni? Miért pont most kellett jönnie? Miért Jessica.. Miért? Ezek a sok "miért"-ek a fejemben szétrobbantak mikor észleltem, hogy ott állok előttük.

Jessica: Jól gondoltam, hogy akkor Krystal illatát éreztem. Legszívesebben ott helyben felpofoztam volna, de nem tehettem. A húgom végre boldog és ezt senki nem teheti tönkre, még én sem. Oda mentem Luhanhoz majd az egyik kezemet nyújtottam a másikkal próbáltam takarni a hasamat. - Örvendek a találkozásnak drága sógorom.-vontam meg a szemöldököm. - Jó végre megismerni a húgom barátját.-mosolyogtam.

Luhan: Csak néztem rá nagy szemekkel mikor észrevettem, hogy próbál a kezével valamit rejtegetni. Mi lehet ez? Talán annyira utál, hogy le akar most szúrni?

Krystal: - Luhaan.-mutattam a szememmel Jessicara.

Luhan: - Ja igen, izéé..Én is.-sóhajtottam.- Én is örülök, hogy megismerhetlek.

Jessica: - Na ha ennyire örülünk egymásnak gyere és csatlakozz hozzánk.-húztam meg a szám sarkát. - Krystaltól szerettem volna hallani, de mivel már te is itt vagy, a barátja.-hangsúlyoztam.- Így tőled szeretnék hallani mindent a kapcsolatotokról.

Luhan: Mikor leültünk láttam, hogy mekkora hasa van Jessicanak.Tátott szájjal néztem rá.Kizárt, hogy ennyit hízott volna, vagy felzabálta egész Franciaországot? Chh.. El is felejtettem, Jessica férjnél van most pedig terhes. Szegény gyerek mit fog átélni.De miért viselkedik így? Mikor ezen gondolkoztam éreztem, hogy a lábamat nyomja valami, méghozzá Jessica lába.- Hogy miről?

Krystal: - Luhan.-néztem rá mérgesen.- Eonni hagyd.. Luhannak így is elfoglalt napja volt jobb ha most megy.

Luhan: Még mindig a hasát bámultam, nem tudtam levenni róla a szemem.Csak bólogattam, bár azt sem tudtam miről beszélnek.

Jessica: - Krystal a barátod mentálisan beteg?

Luhan: Ránéztem gúnyos mosollyal.- Talán tudsz rólam valamit sógornő?-tudtam, hogy saját magammal baszok ki de nem tudom magam nem hagyni, főleg neki.

Jessica: - Ne haragudj, de nem járok olyan helyekre ahová te.-mosolyogtam.

Luhan: - Ja persze, látom.-szememmel mutattam a hasára.

Krystal: - Na jó elég legyen! Luhan légyszíves most menj el.

Luhan: - Akkor légyszíves add ide a fekete pólóm és itt sem vagyok Krystal.

Krystal: - Most? Most álljak le neked keresni a pólód? Miért kell az neked?

Luhan: - Légyszíves.

Krystal: Szememet forgatva felálltam majd a szobába mentem.

Luhan: - Nem meg mondtam, hogy ne gyere vissza? Jessica mi a faszt művelsz már megint?

Jessica: - Nem tudom, kérdezzük meg a húgomat biztosan örülne neki.

Luhan: - Ne időzz sokáig lent várlak.

Krystal: - Itt van a pólód.-nyújtottam felé.

Luhan: - Még sem kell, tedd vissza nyugodtan.Most megyek.-néztem Krystalra.- Majd hívj ha rám érsz.-becsaptam az ajtót majd lent vártam Jessicara.

Krystal

Annyira örültem, hogy végre vissza jött Jessica. De annak még jobban örültem volna ha Luhan nem így mutatkozik be Jessicanak.

Krystal: - Sajnálom eonni.Nem mindig ilyen csak most feszült ő is a munka miatt.-próbáltam kimagyarázni, de még én sem tudtam miért ilyen.

Jessica: - De Krystal biztos vagy benne, hogy ő az akit szeretsz?-számat harapva próbáltam vissza tartani a könnyeimet.

Krystal: - Emlékszel mikor évekig szerelmes voltam Kris-be de nem mertem bevallani neki? Tőle is jobban szeretem. Nem éreztem még ilyet senki iránt. Úgy érzem, miatta érdemes élnem.Igaz, sokat veszekszünk de minden kapcsolatban vannak veszekedések.Ugye eonni? Te is így éreztél az első szerelmed iránt?

Jessica: nagyot sóhajtottam. - Pontosan így érzek iránta.-könnycseppem a kezére esett.- Örülök, hogy boldog vagy.Soha ne hagyd senkinek, hogy tönkre tegye legyen az akárki.Rendben?

Krystal: - Ezt most miért mondod? Eonni.. Miért sírsz?

Jessica: könnyeimet letörölve mosolyogtam.- Csak ígérd meg.

Krystal: - Rendben, megígérem.

Jessica: - Most mennem kell. Holnap találkozunk.-mosolyogtam.

Krystal: - Haza viszlek.

Jessica: - Nem kell, pihenj csak.-megöleltem.- Nagyon szeretlek Krystal és nagyon sajnálom.

Krystal: - Nem tettél semmi rosszat, én is szeretlek. Vigyázz magadra és persze rájuk is.-mosolyogtam

Luhan

Lent várok már egy ideje, hogy jöjjön már Jessica.Mindent tudni akarok.Tudni akarom miért jött vissza, miért érzem azt, hogy ahhoz a gyerekhez valami közöm van.

Luhan: - Csoda, hogy lejöttél.Nem mondtál neki semmit, ugye?

Jessica: - Most itt állnék előtted ha mondtam volna?

Luhan: - Miért tettél úgy, mint aki nem ismer?

Jessica: - Mert nem ismerlek.

Luhan: sóhajtottam.- Nem? Miért jöttél vissza?

Jessica: - Mert itt van a húgom.

Luhan: - Oké, ezt így értem is. De miért kellett pont most vissza jönnöd?

Jessica: - Miért kellene pont neked magyarázkodnom?

Luhan: - Mert szeretem Krystalt nem akarom elveszíteni. És pont miattad nem akarom elveszíteni, mert te azt sem érdemled meg, hogy valaki rád nézzen.

Jessica: - Akkor miért nézel most is folyamatosan? Miért csillognak még mindig úgy a szemeid mint régen mikor rám nézel? Miért Luhan? Miért hazudtál akkor Krystalnak?

Luhan: - Mert van valami... valami amit nem értek.

Jessica: - Te soha nem értettél semmit.Csak tetted amit akartál.

Luhan: - A férjedtől van?

Jessica: - Semmi közöd hozzá Luhan.

Luhan: - Tudom, tudom jól Jessica. De a rohadt életbe bele.-beleütöttem a falba.- Miért érzem ezt?

Jessica: - Hagyd már abba.- kezét elhúztam a faltól.- Igen, a férjemtől vannak.

Luhan: - Miért tudom, hogy hazudsz? Miért vannak a fejemben ezek a sok miért-ek? Miért Jessica? Miért ismerlek ennyire, hogy tudom hazudsz?

Jessica: - Mi okom lenne hazudni? Természetes dolog ha gyereket várok attól a férfitől akivel házasok vagyunk.

Luhan: - Akkor miért érzem azt, hogy közöm van hozzá?-ordítottam el magam.

Jessica: - Nincs semmi közöd senkihez.

Luhan: - Nem mondom még egyszer, ne hazudj!

Jessica: - Hagyj békén. Csak tedd Krystalt boldoggá és ne mondj neki semmit.

Luhan: - Az enyém, ugye?

Jessica: - Szeresd, tiszteld, ne bántsd soha, légy hűséges hozzá.

Luhan: - Jessica. Az én gyerekemet hordod a szíved alatt?

Jessica: - Csak ne bántsd meg soha. Mindig tedd boldoggá, kérlek.

Luhan: hátat fordítottam majd a falat kezdtem ütni teljes erőmből csak azt vettem észre, hogy Jessica oda állt elém majd a kezemet fogta mitől véres lett a ruhája.

Jessica: - Elmondom ha abba hagyod ezt az egészet és lenyugodsz.

Luhan: - Mondd! Csak mondd ki.

Jessica: - Tőled vannak. Luhan, ők a te gyerekeid.