3 hónappal később

Luhan

Teljesen megnyugodtam. Talán mégis kellett ez, hogy felkeressem újra. Azt mondta Krystalnak, hogy 2 hónap múlva jön vissza, de már 3 hónap is eltelt. Legalább eltűnésben jó.

Mikor ezen az egészen gondolkoztam, Kris jött be az irodámba.

Luhan: - Drága barátom.-felálltam székemből majd oda sétáltam hozzá megöleltem.- Mi szél hozott?

Kris: - Múltkori meccset lemondtam sajnos a munkám miatt.Ezért most jöttem, hátha ráérsz.

Luhan: - Pont most ment el az utolsó betegem.-nevettem. - Menjünk.- felvettem a kabátomat majd a telefonért nyúltam, hogy Krystalt felhívhassam.

Kris: - Luuu.-néztem rá. - El sem mentünk de már a telefonon lógsz? Ennyit a barátságunkról.-nevettem.

Luhan: - Gyökér.-nevetve vállon ütöttem. - Csak ide hívok valakit, akit beszeretnék mutatni.Utána kibeszélheted magad, nem lesz nálam a telefon.-mosolyogtam.

Kris: - Kit?-néztem rá nagy szemekkel.

Luhan: - Egy fontos személyt.

Kris: - Neee.- elvettem a telefonját majd kinyomtam.- Majd legközelebb.Most a barátomhoz jöttem, nem a fontos személyekhez.-nevettem.

Luhan: - Imádlak, mondtam már? -számat csücsörítve hajoltam hozzá.

Kris: - Húzz innen.- nevetve dobtam le magamról.

Beszálltunk a kocsiba majd egy sms-t írtam Krystalnak.

Kris: - Na és ki az a fontos személy?-néztem rá közben a kormányt markolásztam.

Luhan: - A barátnőm.-túrtam hajamba.

Kris: - Kid?-nevettem. - Most tegyünk úgy mintha nem ismernélek?

Luhan: - Nekem is nehéz elhinni öreg, de komolyan az.

Kris: - Mióta szédíted szegény lányt?

Luhan: - Hát lassan 7 hónapja.-nevettem. - Tudom, hogy neked nem kell hazudnom. Az elején csak arról szólt az egész, hogy szédítettem. De beleszerettem.

Kris: - Hűha.Erre innunk kell.-nevettem.- Gratulálok haver.-borzoltam össze a haját.

Luhan: - Még mindig nem tudod, hogy kell bánni a Hyungoddal seggfej?- nevetve fejen ütöttem mire a kormányt lefejelte.

Kris: - Ejj.-húztam meg a szám sarkát. - Majd játék közben is ezt csináld.-nevettem.

Luhan: - Na persze.És te még mindig az első szerelmedre vársz akinek a kiléte titkosítva van?-nevettem.

Kris: nagyot sóhajtottam. - Hyung inkább menjünk.-nevettem.

Kiszálltunk a kocsiból majd az öltözőbe mentünk, onnan a pályára.

Krystal

Fél éve nem láttam Jessicat.Teljesen feladtam azt, hogy vissza fog jönni.Csalódtam is benne. Megígérte, hogy haza fog jönni de nem jött. Nem hiszem, hogy annyira fontos lenne a munkája, hogy fel sem tud hívni.Úgy látszik a végén ő is olyan lesz mint a szüleink. Nem marad nekem senki csak Luhan.

Pont a mozinál voltam a jegyeket megvenni mikor kaptam egy sms-t.

" Nem tudok menni, ne haragudj. Egy barátommal meccsem lesz. Vigyázz magadra, szeretlek."

Na jól van. Pont most kellett ezt? Így is feszült vagyok Jessica miatt és a munka miatt de még Luhan is rá tesz egy lapáttal.És most mit kezdjek ezekkel? -néztem a kezemben lévő jegyekre.

És pont ilyenkor lenne meccse? Barát...Luhannak a barátai azok olyanok, hogy ribanc mind.A pasikkal meg nem igazán van jóban, csak ha nem arról van szó akiről mesélt. Aahhh nem tudom. Nem érdekel most semmi.-fogtam a fejem. Csak haza akarok menni aludni.

Az autómat a kórháznál hagytam mert úgy volt, hogy Luhannal együtt megyünk haza.De nem, hogy együtt mennénk haza, még csak el sem jött.Jobbnak láttam, ha egyenesen haza sétálok minthogy vissza menjek a kórházhoz.

Mikor haza értem az ajtómnál állva láttam egy nőt.Háttal állt nekem így nem láttam az arcát,hogy mégis ki lehet az.

Krystal: - Elnézést.-fogtam meg a vállát.

Mikor megfordult nem tudtam mit tegyek.Sírjak vagy nevessek.De mikor jobban megnéztem láttam, hogy Jessica nem egyedül jött.Hatalmas pocakja volt, mintha ikreket várna.Jessica anya lesz.Nem tudtam mit kellene mondanom, csak ott álltam előtte a hasát bámulva.Csak annyit vettem észre, hogy nedves az arcom a könnycseppektől.

Jessica: - Annyira sajnálom. Krystal én.. én nagyon sajnálom.-kezéért nyúltam.

Krystal: - Eonni.- sírva egymásra borulva öleltük egymást. - Mi.. hogyan, mikor, mégis kitől? -néztem a hasára.

Jessica: - 3 hónap múlva nagynéni leszel.- töröltem le a könnyeimet.

Krystal: csak néztem a hasát majd oda hajoltam hozzá. - Nagyon foglak szeretni! -simogattam a hasát. - Menjünk be eonni.

Bementünk majd leültünk.

Jessica: - Sajnálom, hogy eddig nem jöttem.Azt is nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak többször.Mindent nagyon sajnálok.

Krystal: - Ne sajnálkozz.-simogattam a kezét.- A lényeg, hogy mindketten jól vagytok.-mosolyogtam.

Jessica: - Mindhárman.-néztem rá könnyes szemekkel.

Krystal: - Mi? Akkor azért ekkora a pocakod?-nevettem.- Már is két unokahúgival, vagy öcsivel ajándékozol meg?

Jessica: - Kétpetéjűek.-mosolyogtam.

Krystal: - Akkor egy gyönyörű húgom lesz, és egy menő öcsém.-mosolyogtam.- Nagyon örülök nektek! De mesélj.. Jung-tól vannak?

Jessica: - Nem! Junggal el fogunk válni.-sóhajtottam.- És a munkát is befejeztem végleg.

Krystal: - Akkor mégis kitől? -néztem rá kíváncsian. - Örülök neki, hogy végre rájöttél a dolgokra.

Jessica: - Az első szerelmemtől.-simogattam a hasam.- Tőle kaptam a legnagyobb boldogságot egész életemben.Láthatod.-szememmel mutattam a hasamra.

Krystal: - Ő az, ugye? Akiről annyit meséltél.Akkor együtt vagytok? Ugye Koreában fogtok maradni?

Jessica: - Jaj kicsim.-simogattam haját.- Nem vagyunk együtt, nem is tud róluk és nem is fog tudni róluk. De mi természetesen itt fogunk maradni.-mosolyogtam.

Krystal: - Eonniiii.-megöleltem. - Biztosan nagyon nehéz lehetett neked.

Jessica: - Az volt, de már itt vagy nekem.-mosolyogtam.- Nagyon hiányoztál. De mesélj, mi van veled? Munka? Pasik?

Krystal: - Most rólad kell beszélnünk, nem én tűntem el.-néztem rá morcosan.

Jessica: - Nem te cipelsz két gyereket.-nevettem.- Na mesélj teee.-borzoltam össze haját.

Krystal: - Eonniiii.-igazítottam vissza a hajam. - A munka most nagyon lefárasztott.Egy hete folyamatosan ellenőrzés van, szóval mindennek helyén kell lennie.És hááát.. - ujjaimat kezdtem nézni.- Pasik? -zavarban voltam ezért elfordultam.

Jessica: - Na, naaaa.-nevettem.- Mi aaaz? -kérdeztem kíváncsian.

Krystal: - Csak mióta eltűntél, én boldog párkapcsolatban élek.-mosolyogtam.

Jessica: - Miiiiiiii? Krystal.-néztem rá szúrós szemekkel.- Miért nem mondtad ezt hamarabb? Az első géppel jöttem volna haza! -megfogtam a kezét.- Te kis.. ki az? Hogy hívják? Hogy ismerted meg? Ki aaaz? -nevetve kérdeztem.

Krystal: - Jaj már eonni.-fogtam az arcom mosolyogva.

Jessica: - Te szerelmes vagy.Krystal...Nagyon örülök.-megöleltem.- Annyira vártam már mikor leszel boldog.

Luhan: Tudtam, hogy Krystal haragszik azért nem hívott. Ezért elmentem hozzá, az ajtónál állva hallottam, hogy valakivel beszél ezért kopogtam. De nem hallotta senki, így bementem.

Mikor megláttam, hogy ki van ott, legszívesebben elbújtam volna a föld alá.Csak álltam ott mint aki lebénult és csak Jessicat tudtam nézni.Nem tudtam megszólalni, sem megmozdulni.

Krystal: - Eonni.Ő az.-mosolyogtam.- Ő az aki boldoggá tesz.