Nem hiszem el!Miért kell mindennek ilyen nehéznek és érthetetlennek lennie körülöttem?-kiabálok,sőt már sikítok magamban.Felakarok törni a vakságból ami nem mutatja meg mi történik velem.De nem megy.Gyenge vagyok.Ki akarok szabadulni.Miért nem megy?Mi gátol?-sikítok még mindig magamban miközben az orvos így szól:
-Kisasszony egyedül nem mehet haza!Mivel a fiú megadta a telefonszámát felhívom és megkérem hogy vigye haza önt!-ezzel el is ment.
Pár perc múlva amikor az orvos befejezte a telefonálást:
-Nos asszonyom a fiú mindjárt megérkezik de mivel nekem dolgom van így nem tudok itt maradni önnel!-azzal el is húzta a csíkot.
-Szia!-megfordultam a hang irányába.És Jungkook állt ott.
-Szia!-köszöntem vissza.Látta a meglepődöt arcom és azért elmosolyodott.
-Mondtam én hogy mindjárt találkozunk!-mondta még mindig mosolyogva.De a tette meglepett.HISZ FELKAPOTT MENYASSZONY PÓZBA!EZ HÜLYE!!!
-Öm...légyszives le tennél?
-Nem!-vágja rá és betesz a kocsiába.Hihetetlen...Most találkozunk mit tudom én mennyi idő után először de ő meg csak mosolyog és jó pofizik!Hihetetlen ez a gyerek,komolyan mondom...