Janmi pov.:

Elmélkedésemből egy idős bácsi töri meg aki gondolom az orvos.
-Á,csak hogy felébredt!Hogy érzi magát kisasszony?-kérdezte nagyon kedvesen.
-Jó napot doktorúr!Köszönöm szépen,jól!De hogy kerültem ide és miért?-kérdeztem már én is mosolyogva.
-Akkor rendben.És kérem szépen úgy került ide hogy egy kb.magával egy idős srác hívta ki a mentőket és hogy miért?Mert a fiú észre vette hogy vérzik amit most sem értek hogy hogy vehette észre amikor ön a házban tartózkodott és ráadásul eszméletet vesztve.
-A fiú itt van még?
-Itt volt két órán keresztül de aztán elment.Talán van tippelése ki lehetett?
-Értem,igen van tippelésem ki lehetett az.
-Akkor jó de amúgy haza mehet mert csak pár dl vért vesztett.
Ó rendben,köszönöm szépen!Viszlát!-mondtam miközben az orvos kijött.Gyors felöltöztem és drámaiasan kirohantam a kórház bejáratán.De nem értem...Jungkook hogy láthatott meg?Ebben a pillanatban jötr egy sms-em is:
Ne veszíts el több vért!Kérlek!
               Ui.:Lassan meglátogatlak!
                                Jungkook
Mi a szösz?Képszakadás.Otthon vagyok,de mégis hogy?A fehér folyosó végén ott van Jungkook.Így értette volna a találkozást?Elkezd felém sétálni...Én is elkezdek felé sétálni.Sír...én is...A kezében egy fekete toll jelenik meg.Hogy került az oda?Aztán ott az a kezében amit tegnap vagy mikor rajzoltam...Mégis mi folyik itt?Félek,remeg a kezem,homályisodik a látásom.Ezt ő is észre veszi és hozzám rohan.Mielött testem találkozna a hívogató,hideg,fehér padlóra ő utánam nyúl és elkap.Meleg ölelésébe zár én meg beszívom finom,férfias illatát.Ügye ez a valóság?Szorosan tart,vigyáz rám.Ezt súgja a fülembe:
Soha többé nem engedlek el Janmi!Soha többé!
Látásom elsötétül...képszakadás.Amint kinyitom a szemeimet Jungkook helyes arcát pillantom meg ami aggódva fürkészi,tanulmánnyozza az a arcomat.Talán nem álmodtam?Képszakadás.A kórház elött ébredek velem szemben az orvossal.Nem bírom.Mi történik?Válasz viszont nem jön...