Sophie fejezete

Mikor Fox bevágta az ajtót Sophie - aki eddig a tévét nézte- ijedten kapta fel a fejét. De amikor a házba beviharzó Fox fejét meglátta kis híján szívrohamot kapott. Mondjuk nem is csoda, hiszen az illető- enyhén pszichopata feje- elől bárki menekülni kívánt volna.Az csak tetézte a rémületét, hogy a rókát egy fehér hajú démoni kisugárzású nő követte aki konkrétan a szoba közepén volt szíves emberi alakot ölteni. Sophie kábé eddig bírta, és leájult a kanapéról. Fox-ék csak arra a puffanásra kapták fel a fejüket amit az "esemény" okozott.

- Bakker a gyerek!- kapta fel a fejét Fox.- Te ez elájult- vált kétségbe esettebbé a hangja- nagyon sápadt- fektette vissza Sophie-t a kanapéra - mit kell csinálni az emberekkel, ha elájulnak?- túrt idegesen a hajába.

-Nyugi, szerintem szimplán sokkot kapott -kezdte higgadtan Léna, és egy rongyért nyúlt amit aztán bevizezett. - Borogasd a fejét!- nyújtotta oda a rongyot a fiúnak. -Van itt valami édes? Ha felébred szüksége lesz cukorra. - intézkedett.

- A konyhában lévő könyvespolc felső polcán van szőlőcukor - adott útbaigazítást a kérdezett.

Léna lekapta a cukrot a polcról és odadobta Fox-nak. Aki elkapta.

Sophie elkezdett magához térni. Mikor kinyitotta a szemét az első amit meglátott az egy elmosódott vörös folt volt. Hirtelen felült, aminek az lett az eredménye, hogy lefejelte Fox-ot, és visszaszédült vízszintesbe.

- Jól vagy?- hallotta a fiú aggódó hangját.

- Aha...-volt a bő válasz.

- Kérsz szőlőcukrot?- kérdezte.

- Cukor!!!- élénkült meg.

Fox odanyújtotta neki a zacskót:

- Tessék, vegyél.

- Köszi. De, amúgy hol van a néni aki átváltozott?

- A konyhában...- válaszolt Fox- A fene, hogy fogom ezt megmagyarázni neki? - Ő Sophie, állj meg egy picit!

-Igen?

- Furcsa, hogy ilyen nyugodt vagy, hiszen az előbb még elájultál mikor megláttad. -vonta fel a szemöldökét Fox.

- Hát... tudod nem ez az első alkalom, hogy furcsa dolgot látok.

- He?

- Sokszor láttam hasonló, fehér hajú embert de átváltozni egyet sem. Például múltkor azt a lányt aki lelőtt egy furcsa farkast, vagy azt a lila hajú fiút aki karddal mászkált.

Ekkor valaki rácsapott Fox asztalára.

-Gyere már, vége az órának.

Az emlékkép megszakadt...

Az illető, aki az elmélkedést megszakította, Dora volt az egyik osztálytársuk.

-Oh, mivan?- nézett egyet Fox.

- Vége az órának!- ismételte meg Dora a mondatot "kissé" idegesen.

-És?

-És mivel ez egy fakt-os terem, ezért nem ártana elindulni kifele, hogy a következő osztály bejöhessen.

- Ó, okééé- húzta a száját Fox.- Vajon az a Sophie és ez a Sophie egy személy?- gondolkozott magában.

TIME SKIP:

Na, de térjünk át Sophie-ékra.

- Végre! Kéééééész vaaaaaan!- Húzta el a szavait Bell miközben kinyújtóztatta elgémberedett tagjait.- Te hogy haladsz a matekkal?-fordult Sophie felé.

- Mindjárt kész- válaszolt.- Nem értem a tanárokat. Miért kell már a harmadik héten egy rakat házit adniuk?

- Nem tudom, lehet, hogy ez egyfajta mánia náluk.- vonogatta a vállát Bell.

- Oh, megvan! Szóval ha az x-ből kivonom az y-t akkor...-folytatta motyogva- Kész is. Na megyek aludni. Tessék itt van másold le! -nyújtotta oda Bellnek a kész házit.

-Kösz. Életmentő vagy. Nem mintha nem tudnám megoldani, csak most gondolkodni is lusta vagyok.

-Aha...- mormogta Sophie és elhúzta a függönyt, amit még ők szereltek fel, hogy tudjanak aludni egymástól.

 A lány pillanatok alatt elaludt és álmodni kezdett, egy elfeledett emlékről.

Az első amit meglátott egy vörös folt volt. Hirtelen felült aminek köszönhetően le is fejelte a vörös foltot, és visszaszédült a kanapéra. Mikor elkezdtek kitisztulni a dolgok egy aggódó arcot látott.

-Jól vagy?-kérdezte az arc gazdája.

-Aha...-valójában nem volt jól kavargott a gyomra és fájt a feje.

- Kérsz szőlőcukrot?- kérdezte Fox.

- Cukor!-élénkült meg. Nos igen, a cukor egyfajta varázsszó volt Sophie számára, ha olyan szövegkörnyezetben jelent meg, hogy az azt jelentette, hogy van is.

-Tessék. Vegyél!- nyújtotta oda Fox a zacskót Sophie-nak amit ő nagyon díjazott. 

- Köszi! Amúgy, hol van a néni aki átváltozott.

- A konyhában.- erre Sophie már ugrott is volna fel, hogy megnézze, de Fox mintha csak megérezte volna ezen szándékát rászólt.

- Ő Sophie, állj meg egy picit.

-Igen?- döntööe oldalra a fejét.

-Furcsa, hogy ilyen nyugodt vagy, hiszen az előbb még elájultál mikor megláttad.- Fox várakozva nézett a kislányra.

-Hát tudod nem ez az első alkalom, hogy furcsa dolgot látok.- mosolyodott el.

-He?- kérdezett vissza Fox nagyon "értelmesen"

- Sokszor látam hasonló fehér hajú emberzt de átváltozni egyet sem. Pédául múltkor azt a lányt aki lelőtt egy furcsa farkast, vagy a lila hajú fiút aki karddal mászkált.-magyarázta heves gesztusok közepette a lány.

-Értem- bólintott.- Léna gyere ide légyszíves, és mutatkozz be Sophie-nak.

- Biztos, hogy ez jó ötlet?- hallatszott Léna kétkedő hangja a konyhából.

- Nyugi, úgy tűnik ő átlát az illúziókon.- kiabált vissza Fox.

-Komolyan?- rohant be a szobába Léna.- Ilyen sem történik gyakran, hogy egy egy évnél idősebb gyerek igazán lásson minket.

-Hát igen...-morgott Fox.- Na mutatkozzatok be egymásnak.

- Oké! Én kezdem!- ugrott fel a kanapén Sophie.- Sophia Blue vagyok 7 éves, de szólíts csak Sophie-nak.

 Szia Sophie én Léna vagyok- mosolygott a nő.- Igazán meglepett, hogy láttál a démoni formámban is.

Ekkor megcsörrent az ébresztő, jelezve, hogy itt az új nap. Ideje suliba menni.