Ebben a fejezetben Mikát ismerhetjük meg. A dal Mika témája.

Bell gondolatban a homlokára csapott: Hát persze az a Mika ugyan az a Mika akivel a buszmegállóban találkoztam. Na várjunk! Hogy a francba Lehet még mindig ilyen fiatal?

- Bell Black!- szakította meg az elmélkedését a történelem tanár, Mrs Killey.

- Igen, tanárnő?- nézett fel Bell.

- Mi az, hogy "igen, tanárnő"? Hatodszor kérdezem tőled, hogy mikor született Churchill Brit miniszterelnök!

- Ó, elnézést- mondta eléggé szarkasztikus hangnemben.- Pontosan 1874 november 30-án született.

- Köszönöm-morogta Mrs Killey.

Mika egy ideje egyáltalán nem az órára figyelt. Sokkal inkább az a probléma kötötte le, hogy vajon honnan olyan ismerős neki a lány neve.

-Bell Black, honnan olyan ismerős?- aztán Beugrott neki egy kép: egy fekete hajú lány, piros esernyővel egy buszmegállóban.

- A nevem Bell, Bell Black- emlékezett vissza. - Aztarohadt megvan! - csakhogy ezt olyan hangosan sikerült mondania, hogy Mrs Killey is hallotta.

-Mi van meg, Withe aminek annyira örülsz?- fordult oda.

- A, a,.... a radírom!- vágta ki magát Mika.

- Értem...- húzta el a száját a tanárnő, és elment.

- Na, mi jutott eszedbe?- tette fel a kérdést Fox.

- Majd szünetben...- suttogott vissza Mika.

Ezek után gondolhatjuk, hogy Fox már nagyon várta a szünetet. Amikor végre kicsengettek rögtön elkezdte Mika nyúzását.

- Na? Na? Mi az?

-Megvan, hogy honnan ismerős Bell. Nagyjából 9 éve találkoztunk egy buszmegállóban elég fura körülmények között. Akkoriban ha emberekkel beszéltem rögtön ideges lettem a hülyeségeiktől. De ő más volt. Amikor beszélgettem vele nem húztam fel magam. Nem beszélt fölöslegesen, mindig csak annyit mondott, amennyit muszáj volt. Annyira hasonlított a személyisége Karenéhez.

- És máris ott vagyunk az előző órai témánál.- válaszolt Fox.- Na és mit kerestél ott?

- Munkát.- vakarta meg a tarkóját Mika.

- Mégis milyen munkát?

- Hát...Fejvadászat.- húzta be a nyakát Mika.

- Ez is CSAK rád vall.- forgatta a szemeit Fox.- És, hogy van tovább a sztori?

- Sétáltam a városban, kerestem a kinyírandó fickót. Aztán, egy kis kutatás után, meglett. Én meg arra gondoltam, hogy oda elmehetek akár busszal is. Szóval a buszmegálló felé vettem az irányt. Ott aztán láttam egy gyereket aki, mint megtudtuk, Bell volt. Odamentem, és egy idő után elkezdtünk beszélgetni. Végül láttam hogy fázik és nekiadtam a kabátom. Utána meg bemutatkozott.

- És mi lett a melóval?- kérdezte Fox, akit időközben elkezdett érdekelni a történet másik oldala is.

- Na ez már egy hosszabb történet.- sóhajtott Mika.- Miközben beszélgettem Bell-lel szóba jött az is, hogy a busz lassan 3 órája késik és, hogy másik járat sem jött már jó ideje. Akkor kezdett gyanús lenni az ügy. Végül ellenőriztem nincs e valamilyen erőtér a környéken.

- És aztán? -érdeklődött a továbbiakról Fox.

- Kiderült, hogy tényleg egy erőtérben vagyunk, ami miatt senki sem volt képes ezt a helyet megtalálni, kivéve ha az illető démoni erővel rendelkezik. Bell körül hozták létre az erőteret, valószínűleg őt célozták. Megmondtam neki, hogy semmilyen busz nem jön, és megkérdeztem hol lakik. Miután megmondta elvittem haza és otthagytam majd elindultam gyalog a célpont házához. Mázlimra a pasas otthon tartózkodott. Nem volt nagy cucc, csak egy szúrás hátulról a szívébe, és kész. Aztán hazaindultam, és jóhiszeműen azt gondoltam, hogy nincs több dolgom. Dehát mikor volt nekem utoljára igazam? Természetesen soha. Szóval mentem hazafele, és mit látnak szemeim? Hát nem azt a dögöt amelyik az erőteret felállította? Egy alacsony rendű démon volt. Személyiség és tudat nélküli. Mint egy vadállat. -Na jól van -gondoltam.-, akkor táncoltassuk meg a dögöt. - Rálőttem különösebb célzás nélkül hátha elmegy. De nem ment el, úgyhogy úgy döntöttem, hogy lelövöm. Meg is döglött, szépen ahogy annak a rendje.

- Na, és aztán?

- Fogtam magam és hazamentem.- És ekkor kíméletlenül megszólalt a csengő és a beszélgetés meg szakadt.

Hello mindenki hát igen tudom lassan írok de hát ez van nem jött az ihlet. ( Mint már sokszor) De most kb egyszerre írtam meg a részt, az első 10 mondatot leszámítva. Szóval igyekszem.

Softykiller 2.0 :)