(ez a dal Bell témája) A dal nem a fejezethez hanem Bell karakteréhez illik. kész!

A fejezet Bell-ről szól!

Első óra szeptember 2. hétfő:

Na becsengettek. A tanár már bemutatkozott és a diákok is elkezdtek bemutatkozni névsor szerint. A tanár felszólította az első lányt:

-Olívia Arany!- a lány felállt.

- Sziasztok Olívia vagyok-kezdte-bár ezt már tudjátok. Nos én nem vagyok amerikai. Alapjában véve én Magyar vagyok. Nos ennyi lenne.- A lánynak vállig érő göndör haja és enyhén kreol bőre volt. Magassága kb 165 cm volt. Barna szemei kérdőn néztek a tanárra hogy leülhet-e.

-Jól van következő! Bell Black!

-Sziasztok, a nevemet hallottátok. Más közlendőm meg nagyon nincs-ezzel Bell leült. Az osztályra csend ült. Végül a tanár köszörülte meg a torkát ezzel megtörve a csöndet.

-Köszönjük Bell. A következő Sophia Blue.

- Sophia vagyok. Szólítsatok Sophie-nak. Oszt' ennyi.

- Köszönjük. Akkor jöjjön a következő. Brigitte Zoel.

- Kérlek szólítsatok Briginek. Én Németországból jövök.

-Következő Dora Faustus - a lány felált.

- Sziasztok-állt fel- a nevem már tudjátok Angliából jöttem.

Naomi Fischer---- Németország

Flower Gaar------ Németország

Matthew Gilbert----Amerika

Johanna Grigorenko--- Oroszország

Rieka Helder----Szlovákia

Laura Korner-----Anglia

Katy Korner---- Anglia

Rieka Nord------- Amerika

Laila Prekfort--------Anglia

Fanny Raiz------Amerika

Bartolomeo Vitali-----OLaszország

Kamille Vitali-----Olaszország

Jane Wartburg------ Ausztria

Szóval ezen személyek bemutatkoztak, és így nagyjából ennyi lenne az osztály.

Már csak 15 perc volt hátra az óra végéig amikor nyílt az ajtó és beesett rajta.....-dobpergés-....Mika és Fox!

Miss Susanne felnézett a jegyzeteiből, egyenesen a két fiúra:

-Hát ti?-vonta fel a szemöldökét- Az óra majdnem véget ért!

-Elnézést a késésért tanárnő-mondta Mika.

-Ó, én mindent elnézek-mosolyodott el. De aki kicsit közelebbről ismerte az tudta: amikor így mosolyog az semmi jót nem jelent.- Feltéve persze ha van megfelelő alibitek.

-Az igazgató nőnél voltunk. A beiratkozással volt egy kis probléma.- válaszolt gyorsan Fox.

Bell eközben megbökte a mellette ülő Sophie-t aki a bemutatkozás alatt totál bealudt.

- Hé, ébresztő!

- Mi van?-nyitotta ki álmosan a szemeit.

- Itt az a két srác tegnapról!

- Hogy mi van?- kérdezte Sophie félálomban.

- Tudod, akit tegnap erőből fejbe dobtál a bőrönddel.- magyarázott Bell. Látszott rajta, hogy nem igazán örül annak, hogy a másik félálomban van.

- He!?- pattantak ki Sophie szemei.- Viszont ez a "he", olyan hangosra sikeredett, hogy az egész osztály odafordult, a két fiúval együtt.

Fox arcára kiült a döbbenet, oldalba bökte Mikát és odasúgta neki:

- Ez az a lány aki tegnap lelökött a lépcsőn.- Mika szemöldöke felszaladt a homlokáig. Aztán válaszolt:

- A mellette ülő lány rohadtul ismerős.

- Tényleg?

- Aha, pont úgy néz ki, mint Karen, a sötétség démona!- mondta elmerengő hangon.-Fox erre úgy nézett rá mintha hülye lenne.

- Figyelj, lehet, Hogy Karen a barátnőd volt, de ha arra gondolsz, hogy ez a lány ő, akkor verd ki a fejedből. Karen 15 éve meghalt Aorival a vízdémonnal együtt.- Fox hangja az utolsó mondatnál, ha lehet még jobban elhalkult. Mika tudta, hogy Aori miatt van. Elvégre Fox és a lány jártak.

- És mi van, ha reinkarnálódtak? Volt már rá példa! -Fox már készült válaszolni amikor a tanár, aki eddig mellékesen Sophie-val beszélt, visszatért.

- Nos fiatalurak nem tudom mit szakítottam meg, de ideje lenne választaniuk egy padot ahova leülnek, mert mindjárt vége az órának!

A két jómadár pedig leült a legközelebbi üres padba ami- csak, hogy sablonosak legyünk-pont Sophie-ék padja mögött volt.

A következő óra történelem volt, amin szintén nem tanultak semmit, mivel be kellett ismét mutatkozni mindenkinek. Ám ezúttal nem egymásnak hanem az oktatónak mutatkoztak be.

Bell a bemutatkozás alatt, elgondolkozva nézett ki az ablakon. Egy régi emlékkép bontakozott ki a szeme előtt.

Nagyjából hat éves lehetett. Egyedül állt egy buszmegállóban és személy szerint ennek nagyon örült. Már akkor sem kedvelte igazán a tömeget. Az eső szakadt mintha dézsából öntenék és ahogy haladt az idő egyre sötétebb lett, és a busz még mindig nem volt hajlandó megérkezni.

- Szervusz, kislány- hallotta Bell egy férfi hangját a háta mögött. Bell megpördült a sarkán, és az esernyőt harciasan tartotta maga elé.

- Ki vagy?- kérdezte gyanakvóan.

- Ejnye, micsoda neveletlen kislány vagy te!- Bell végig nézett a férfin. Aztán megállapította, hogy nem is férfi, hanem inkább fiú. Olyan tizenhét éves lehetett. Közepesen rövid szőkés-barna haja volt. Bell visszaemelte az esernyőt a feje fölé.

- Te is a buszt várod?- kérdezte Bell.

- Igen. Mond, mióta vagy itt?

- Nagyjából három órája.

- Azta... jó sok. A korodhoz képest, egész jól ismered az órát.

- Anyukámtól tanultam.

-Értem.

Néhány percig csendben álltak egymás mellett aztán a srác észrevette, hogy Bell remeg.

-Fázol?- hajolt le hozzá.

-Ühüm- bólintott. A fiú levette a kabátját és a kislány vállára terítette.

- Jobb?- csak egy bólintás volt a válasz.

-Mondd mi a neved?- kérdezte Bell.

-Michael. És a tiéd?

- Bell...Bell Black.