Egy fiú fájdalmas érzései..

Szia Gaara-senpai!

Tudod, ezt sosem tudtam neked el mondani. Magamban tartani pedig nem szerettem volna,  így le írtam... Sok időmbe telt, de meg érte.

Mikor meg láttalak a kórházban....Valami furát éreztem. Mérges voltam mégis, valami azt súgta nekem menjek oda s öleljelek magamhoz. Amilyen szorosan csak tudlak.  Nem tettem. Aztán meg szólaltál...Remegtem! Nem tudtam meg szólalni. Akkor jöttem rá hogy te és én...Ugyan olyanok vagyunk. Benned és bennem is egy szörny él...Segíteni akartam! El akartam mondani neked. Bármi áron ki akartalak taszítani a magányból. Mond, sikerült? Remélem Igen. :)

2 évig nem láttalak. Te hiányoztál a legjobban. S a tudat hogy nem láthatlak, belülről fel emésztett. Aztán meg tudtam hogy el raboltak...Nem voltam ott, nem tudtalak meg védeni. Ezt nem tudtam meg bocsátani magamnak, részben ezért amint meg tudtam a lehető leggyorsabban futottam Homok rejtekbe. Mélyen belül, reménykedtem hogy az egész csak egy vicc vagy éppen egy rossz álom. Tévedtem...Nagyon aggódtam érted. 2 és fél év kellett arra hogy rá jöjjek téged Szeretlek és nem mást! Ha tudnád mennyire meg akarlak ölelni...Majd azokba a gyönyörű karikás szemeidbe nézni. 

Ahogy az idő telt...Én egyre jobban beléd szerettem. El mondani sosem mertem.  S mikor el akartam mondani...

Mindketten tudjuk mi történt.

Szeretlek Gaara! ♡

Uzumaki Naruto
--------------------------------------------------------

Mikor a vörös hajú fiú el olvasta a sorokat, szeme könnybe lábadt. A mellette álló Kankuro furán nézet rá. Majd tekintette aggódó lett. 

-Hé! Gaara jól vagy?-Ment rögtön a vörös hajú fiúhoz, más néven Gaarahoz. Homok rejtek Kazekageához, egyben egyetlen öcséhez.

Gaara nem válaszolt, csak némán sírt a papírt nézve. Melyre csak úgy hulltak könnyei...

Nem sokszor lehetett érzéseket fel fedezni az ifjú Kazekage arcán. 

Így természetes hogy aggódni kezdett érte idősebb testvére.

 -N-Naruto- Nehezen ejtette ki a szavakat Gaara. 

-Gaara...Fáj ezt ki mondani de, tudod jól hogy ő már nem él...-Szólt csendesen Kankuro, kezét Gaara vállára téve.

  -Tudom...Ezt Ő írta. - A levelet óvatosan adta át bátyjának majd a földre hullva zokogott. 

Szia Naruto!

Tudom ezt a levelet sosem fogod el olvasni...Hiszen nem tudod. Hogy is tudnád?! Hiszen meg haltál...Itt hagytál. S még azt sem tudtam el mondani....Mind végig viszonosak voltak az érzéseid. Én is szerettelek! Sőt még most is szeretlek....Miért kellett meg halnod?  Miért hagytál itt?

Tudod mióta itt hagytál, minden napom üres. Kankuuro és Tenmari sokszor próbálnak fel vídítani. Bár tudnád Mit is jelentettél nekem mind végig...Sok dolgot meg tanítottál. Sikeresen ki rántottál a magányból. Ezt Köszönöm...Utánad akarok menni. Veled akarok lenni.

Szeretlek! ♡ :(

Sivatagi Gaara
_____________

Gaara, homok rejtek ífjú kagekazea egy levelet helyezett. Fekete sír rajta egy név s egy új levél melyre könny hullott. Őszinte érzések voltak... A síron a név nem más volt mint _Uzumaki Naruto_.