Hyejin pov.:

Amint beértem a liftbe könnyeim útnak eredtek és nem tudtam megfékezni azokat. Az épületből már csak, mint látogató léptem ki... Hiszen ma beszéltem a főnökkel... Felmondtam. Hogy Bangchan miatt? Meglehet... De hogy őszinte legyek már nem is tudom mi értelme van itt maradnom. Szinte semmi. Senki sem köt már ide... Mivel a buszt lekéstem gyalogolnom kellett haza felé. De nem is bántam mert így legalább a friss levegőn kiürítettem a fejem. Most végre helyre hozhattam volna a kapcsolatom Channal... De mivel a félelem uralma alá hajtott... Csak elküldeni tudtam. Meglehet hogy megbántam... Meglehet hogy hülyeséget tettem... De vissza csinálni már nem tudom...

Vagyis... Azt hittem.

Haza érve a konyhában egyből alkohol után nyúltam... Se állás, se kapcsolatok, se semmi... Akkor minek józannak maradni? A pia elmossa minden bánatom, minden gondom... Az alkohol a legjobb megoldás.

Pohárral nem szarakodva ittam üvegből a bort. Leültem a kanapé elé és ott lefolyt sminkben, félig kigombolt ingben ittam és sírtam.

Azon töprengtem hogy hogyan tudtam így elrontani az életem... Amint egy apró reménysugár áttört a negatív burkomon, amiben éltem egy cseppet habozva ugyan, de mindig elutasítottam... Hogy miért? Pusztán csak félelemből. Féltem a boldogságtól? Vagy attól hogy esetleg újra örömteli és teljes életet élhetek?

Ülhettem ott bármeddig, ihattam ott órákig a válasz csak nem akart fejembe szállni. Ha vissza mehetnék az időben... Sokkal másképp bánnék Chrissel.

Mintha meghallották volna kérésemet odafent, a csengő hangosan csengett és kopogtak az ajtón, mint az őrült.

Olyan megérzésem volt mint hogyha Chan lenne az. Boldogan rohantam oda és szinte feltéptem a kilincset.

- Szia! - köszönt halkan exem, Young-nam.

Szívem hevesen vert. A félelem le blokkolta agyamat és nem tudtam mit tegyek.

- Gondolkodtam és beszélni szeretnék veled! - mondta s mintha őszintének tűnt volna.

- Én pedig nem - kaptam észbe és rá csuktam volna az ajtót, de oda rakta lábát.

- Csak hallgass meg kérlek - hangja könyörgő volt... Megesett rajta a szívem.

- Gyere be! - mondtam halkan.

Bevezettem a lakásba és leültettem a kanapéra. Mindkettőnknek vittem be egy-egy pohár vizet és én is helyet foglaltam, Tőle tisztes távolságban.

- Hallgatlak - mondtam tartva a póker arcot.

- Az amikor múltkor itt voltam azzal a lánnyal... Hazudtam. Nem volt a feleségem. Ugyan úgy szingliként élek, mint Te - mondta és bele ivott a teába.

- Kösz hogy erre emlékeztetsz - jeleztem neki hogy ha sértegetni akar elmehet.

- De csak egyetlen egy dolog miatt... - hajtotta le a fejét - Nem tudtam magam túl tenni rajtad - nézett mélyen szemeimbe.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem könnyezve - Akkor miért tetted velem azt az esküvőn?

- Szörnyen nagyot hibáztam tudom... És nincs rá mentség. El fogadom ha soha nem is bocsátasz meg nekem... De fiatal voltam... És féltem elkötelezni magam... Plusz a mamám sem támogatta a kapcsolatot... - mondta a vizét nézegetve - Viszont, mint már említettem még mindig szeretlek!

- Miért higgyek neked? - kérdeztem elgondolkozva.

Hiába fájt akkor... Már elmúlt... Ha viszont szeret... Akkor újra élhetem a régi életem! A régi munkámmal, régi barátokkal és régi szerelmemmel! Nagyon szerettem volna magam mögött hagyni ezt, ami épp most zajlik körülöttem.

- Mert komolyan szeretlek - rakta le vizét az asztalra és megfogta kezeimet - És ha kell be is bizonyítom Neked... Itt és most. - mondta mélyen a szemembe nézve.

- Hogyan? - kérdeztem halkan.

- Hát, így - felelte s finoman ajkaimra hajolt.

Egy csók volt. Nem tudtam mit mondani. Furcsa volt mert nem éreztem a pillangókat és azt a megmagyarázhatatlan boldogságot... De biztos csak hozzá kell szoknom. Elvált tőlem és boci szemeivel rám nézett.

- Mi lenne ha próbaképpen ma este itt maradnál? - kérdeztem szemeibe bambulva.

- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ölelt meg - Soha többet nem fogok fájdalmat okozni neked! Soha - fogott finoman államra és egy gyors puszit adott ajkaimra.

- Hozok Neked váltó ruhát - mondtam egy félénk mosolyt megejtve.

Elindultam a kis raktár szerű szobába és elkezdtem ruhákat keresni YoungNamnak. A nagy kutakodás közben levertem egy dobozt, amiből kiesett egy kamera és elindult egy felvétel.

Gyorsan meg fogtam és akkor láttam meg hogy a legjobb barátnőm volt a felvételen... Sajnos ő már nem él... Még az esküvő után hunyt el három nappal... Nagyon fáj nélküle... A videót visszatekertem az elejére és török ülésben elkezdtem nézni a felvételt.

- Sziuss Hyejin! - intett mosolyogva mire nekem könnyek szöktek szemembe - Ez a videó a " Bölcsességek Hyejinnek " sorozatom 8. része... Tudom hogy most nagyon haragszol. De komolyan mondtam azt hogy nem jó ötlet ez az egész esküvő YoungNammal... Tudom hogy nem tetszik... De Te meg tudod milyen őszinte vagyok. Szóval a mai bölcsesség a szerelemmel kapcsolatos. - vett elő egy kis borítékot, amit kinyitott és elkezdte olvasni a benne lévő rózsaszín papírt - Soha nem lehet egy emberbe kétszer beleszeretni... És hogy miért ? - nézett egy pillanatra a kamerába majd vissza a papírra - Azért mert másodjára nem az emberbe szeretsz bele... Hanem az érzésbe. Az érzésbe hogy egyszer szeretted. - tette vissza a papírt a borítékba - Jegyezd meg! És ne kövess el ilyen hibát... Fontos vagy nekem! Nagyon és csak jót akarok Neked! - jött közelebb a kamerához - " Bölcsességek Hyejinnek 8. Rész " Vége - imitált csapót kezeivel mosolyogva.

Sírtam... Egyrészt mert rettentően hiányzott... Fájt hogy haragban kellett elválnunk örökre. Másrészt pedig... Amiatt amit mondott... Teljesen igaza volt... Én nem szeretem YoungNamot. Csak az érzést... Vissza kell csinálnom... Ez nem maradhat ennyiben. A kamerát kezemben tartva mentem ki a szobából egyenesen a kanapén terpeszkedő, chatelő fiúhoz.

- El kell menned - mondtam ki kerek-perec.

- Tessék? - nézett rám értetlen fejjel - Nem értem Kedvesem. - mosolygott zavartan.

- El. Kell. Tűnnöd. A lakásomról. - tagoltam a mondatot hátha így megérti.

- De mi van a második eséllyel - állt fel a kanapéról.

- Meggondoltam magam! - rántottam vállat - Úgy, mint mondjuk te az esküvőn.

- Azt hittem ezt már elfelejtettük... Az már a múlté - jött volna közelebb, de inkább elkezdtem az ajtó felé löködni.

- Igen a múlté - nevettem fel hangosan - Úgy, mint Te! - nyitottam ki a bejárati ajtót és kitoltam rajta - És most - vettem mosolyogva egy mély levegőt - Hagyj! Had legyek boldog! Engem most vár egy szerelmi vallomás! - mondtam széles vigyorral arcomon.

- Mivan?! - kérdezte értetlen fejjel - Ezt ugye Te sem gondolod komolyan?!

- Dehogynem! Szia! - csuktam be az ajtót.

Normálisan felöltözve helyre hoztam a sminkem és a hajam... Beszélnem kell Channal. Tudom hogy Őt szeretem! Torna cipőmet fel húzva, mivel ittam ezért gyalog elindultam a stúdió felé... Még biztos dolgozik.

Bangchan pov.:

A munka után egyből Hyejinhez indultam. Meg fogom vele beszélni! Ha törik ha szakad! Magabiztos léptekkel mentem és már fejben vagy ezerszer végig gondoltam mit fogok mondani Neki... Már csak egy utcányira voltam a házától mikor megláttam őt a túl oldalon. Így már csak egy zebra választott el Tőle. Szöul egy halkabb részén voltunk.

Mikor meglátott hatalmas mosoly terült el arcán. Mondani akart valamit. Oldalra nézett és látta hogy jön egy kamion... Ha akkor mondja nem fogom hallani. Arcáról le olvastam hogy ez neki is leesett így gyorsan cselekedett.

- Bangchan! - kiabált át nekem - Szeretlek!! Rájöttem!! Én szeretlek! - mondta és örömébe sírni kezdett.

A szívem, ami eddig darabokban hevert ezzel a pár szóval teljesen helyre jött... Sőt sokkal jobban voltam.

- Én is nagyon szeretlek! - kiabáltam vissza.

Pár pillanatig csak mosolyogva néztünk egymás szemébe... Végre viszonzásra leltek érzelmeim és ennél jobban nem is érezhettem volna magam.

Az egyik buszmegállóból egy férfi futott ki, ordibálva egyenesen Hyejin felé. A lány ijedten fordult oda... A következő pillanatban pedig már a kamion előtt hevert a betonon.

Nem hittem el, amit láttam... A csodálatos álom egy pillanat alatt átváltott rémálomba.

Sziasztok!
Most egész hamar hoztam az új részt! 😂❤
Remélem a cselekmények ellenére tetszett! Terveim szerint már csak egy rész, az epilógus fog felkerülni, eldől, hogy mi lesz-e szerelem sorsa.

Vigyázzatok magatokra és pihenjetek sokaaat! ❤

SungMi