A mosogatással hamar kész voltam. Végülis csak két tálat és két villát kellett el mosnom. Utam a nappaliba vezetett, ahol Chan volt. Az ablak előtt állt és telefonált. Arcát megvilágította a függönyön keresztül beszűrődő fény. Mikor észre vett engem el mosolyodott és lerakta a telefont. Közelebb lépkedett... Csak pár lépésnyire állt tőlem.

- Kezd el állni a havazás - küldött egy hamis mosolyt - szerintem én haza megyek.

- De... Még nem állt el a havazás. Maradhatsz még ha akarsz. - néztem ki az ablakon.

- Ez kedves... De... Már egy napja nem fürödtem, nem mostam fogat, nincs tiszta ruhám és még sorolhatnám... - rázta meg fejét.

- Én nem fogok könyörögni hogy maradj. - mondtam ki, amit gondoltam - De nem akarom hogy bajod essen. Fogkefét és ruhát tudok adni. A tusolóm meg jó. Ez a Te döntésed - tártam szét karjaimat.

- Akkor maradnék ha lehet... - bólintott egyet szégyenlősen - De... De nem akarod hogy bajom essen? - húzta fél oldalas mosolyra ajkait.

- Ezt úgy értsd hogy nem akarom hogy a halálod a lelkemen száradjon. - forgattam meg szemeimet.

- Áh értem... - préselte egy vonalba ajkait.

Kínos csend. Nem tudtam most mit tegyek... Vagy hogy miért marasztaltam őt... Mióta itt van egyszer sem sírtam rendesen. Ami furcsa mert számomra már megszokott hogy naponta többször is ki fakadok. Aztán bevillant hogy mivel oldhatnám a feszült légkört.

- Inkább döntsük el hogy mit ebédeljünk. - szólaltam meg.

- Nem bántásból... De nincs túl sok alapanyagod itthon... - szívta be élesen a levegőt.

- Rendeljünk? - kérdeztem.

- Nekem jó. - eresztett el egy halvány mosolyt.

Megbeszéltük hogy mit és honnan rendelünk. Hamar kell rendelni. Hétvége van és rossz az időjárás... Egy élet lesz mire kihozzák az ebédünket. Miután befejeztem a rendelést Chan zavarba jőve jött oda hozzám.

- Hyejin... - szólított meg - Akkor elmennék fürdeni... - motyogta.

- Tudod hol a fürdő - mutattam a fürdő felé.

- Igen... De--

- Ja igen! - vágtam közbe majd elindultam a kisebb raktár szerűség felé.

A kulcsot levettem a falon lévő kulcstartóról és behelyeztem a zárba. Kinyitottam az ajtót és bementem. De legszívesebben azonnal kimentem volna onnan. Roham szerűen öntöttek el az emlékképek a közös fotók láttán.

Az édes kis hazugságok... Az érintések... A szerelemnek hazuttolt képzelgések... Az átverés... A magány... A sajnálat...

Az oxigén vészesen fogyott a sötét szobából... A lábaim, kezeim remegtem... S a könnyek patakokban folytak le az arcomon...

- Hyejin? - szakított ki az emlékek fogságából Bangchan. - Hyejin mi történt? - kérdezte kétségbe esetten.

Nem tudtam megszólalni... Csak sírtam. Ennél többre nem futotta. Finoman átölelt... De én el akartam lökni magamtól hiszen ez mind miatta történt... De nem ment. Egyszerűen nem tudtam megtenni. Így hagytam hogy ölbe vegyen és ki vigyen a kanapémra. Hozott nekem egy pohár vizet. Felpattant és kinyitotta az ablakot. Óvatosan leült mellém és nem csinált semmit... Csak fogta a kezem és finoman cirógatta azt.

Lényegében csak ott volt és gondoskodott rólam.

Lassan csillapodni kezdett ez a kis sírós roham. Megemberelve magam végre megszólaltam.

- Ezt... - kezdtem bele halkan miközben a pulcsim aljával szórakoztam - Ezt felejtsd el...

- Gyakran vannak ilyen hatalmas pánik rohamaid? - kérdezte komoran.

- Kérlek - suttogtam.

- Rendben... - mondta beletörődően.

- Csináljunk úgy mint hogyha ez nem történt volna meg... Folytatódjon ugyan úgy ez a nap... Kérlek. - néztem szigorúan csak a kezeit.

- Ahogy szeretnéd - mondta fa arccal majd elment.

Bangchan pov.:

A méreg és a szomorúság egyvelegével indultam vissza a szobába. Itt a lehetőség hogy kiderítsem mi van vele. Belépve a sötét kis helységbe rossz érzés fogott el. Kinyitottam az egyik kis dobozt. Kiemeltem egy becsomagolt ajándék szerű apró dobozt. Egy sárga levél volt rajta. Kinyitottam a kis levelet... De vissza is csuktam.

Bangchan nem teheted ezt...

Ez az Ő élete... Ha el akarja mondani... Úgy is elmondja

Csalódottan tettem vissza mindent a helyére. Majd az egyik dobozból elővettem egy fekete pólót és egy szürke melegítőt meg persze a többi dolgot, ami kellett.

A fürdőbe érve be csuktam az ajtót és levettem a ruháimat. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Zavart hogy nem mondja el miért ilyen. Fáj hogy így kell látnom azt a lányt, akiért már évek óta oda vagyok... És akibe beleszerettem első látásra.

Gyorsan kiszálltam és a derekamra csavartam egy törölközőt. Fogat és arcot mostam majd megtörölköztem és felöltöztem. Frissen és tisztán léptem ki a fürdőből és egyenesen a nappali felé vettem az irányt. Hyejin az ablak melletti kisebb kanapén ült... És csak bámult maga elé. Ki fogom deríteni mi van veled Hyejin!

- Oh Chan! - kapta rám tekintetét - mikor lettél kész? - kérdezte.

- Pont most jöttem ki a fürdőből - mondtam mosolyogva.

Egy halvány mosolyt küldött felém majd eldőlt és fejjel lefelé lógott a kanapén.

- Mit csináljunk addig amíg meg jön a kaja? - nyafizott.

- Még áll a filmes ajánlatom. - mentem oda és felültettem.

Ajkaink hirtelen közel kerültek egymáshoz. Szívem eszeveszett tempóban kezdett pumpálni miközben szemeim tekintete és ajkai között cikáztak. Gyorsan fel pattant és a TV előtti nagyobb kanapéra ült le és elindította azt.

Nem értettem reakcióját... Most zavarában ment el?... Vagy... Ahj engedd el Chan! Most nem tudod mi járhat a fejében. De annyira tudni akarom... Jobban meg kellett volna néznem azokat a dobozokat.

- Nem jössz? - kérdezte Hyejin.

- Dehogy nem! - mondtam mosolyogva.

Oda telepedtem Hyejin mellé. Nem túl távol, de nem is közel. Baráti távolság.

- Mit indítsak? - kérdezte.

- Nem tudom... Gondolom a romantikus filmek ki vannak lőve - mondtam nevetve.

- Igen - felelte faarcal.

Nem volt jó "vicc" Chan... Nem baj, nem baj! Próbálkozz tovább.

- Akkor esetleg a Dicsőség? - kérdeztem.

- Hát jó... Még úgy sem láttam - kereste ki Netflixen az adott sorozatot.

Elindította az első részt, de nem tudtuk sokáig nézni ugyanis csengettek. Csodálkozva fordult felém a lány... Én sem néztem rá másképp.

- Ez a kaja? - kérdeztem.

- Az nem lehet! - ráncolta szemöldökét - Vagy de?

Felpattantunk a kanapéról és egyből az ajtóhoz rohantunk. Gyorsan kinyitottuk azt és tényleg a kaja futár állt az ajtóba... Várjunk csak....

- Felix? - kérdeztem.

- Chan!! - pacsizott le velem.

- Ti... Ismeritek egymást? - kérdezte Hyejin.

- Sőt mi több barátok vagyunk! - mosolygott a szeplős fiú.

- Wow - csodálkozott a lány.

- Nem is tudtam hogy futárkodsz - néztem rá.

- Nemrég kezdtem... Másodállásban - mondta.

- Király! - bólintottam elismerően - Majd valamikor megint össze jöhetnénk a csapattal!

- Persze! - vigyorgott, mint a teljbe tök - Hozhatnád Hyejint is! - nézett rá a lányra.

- Várj Ti is ismeritek egymást? - néztem furcsán.

- Mivel a legtöbbször Ő hozza ki nekem a kaját ezért ja - bólintott Hyejin.

- Áh értem - feleltem lankadt jó kedvvel - Na nem tartunk fel!

- Majd beszélünk! - intett Felix majd már ment is.

Kellemetlen érzés fogott el... Nem tetszett hogy Hyejin más fiúval is beszél... Hiába a barátom Felix... Nem tetszik ez az egész.

Sziasztok!
Nagyon szégyellem magam a hatalmas kihagyás miatt! 🥲 Sajnálom!!! 🙏🏻

Ki engesztelés képpen itt van pár kép Chanieról 😌