Chan gyorsan húzta a lóbőrt... De én sem tétlenkedtem. Miután a teát elkészítettem magamnak, vettem egy gyors zuhanyt és én is le feküdtem aludni.

*másnap reggel*

Kómásan tértem magamhoz... De nem az ágyamban.

- Jó regg--... Öhm Hyejin? - jött be Bangchan - Nem tudom te hogy szoktál aludni... De nem hiszem hogy a padló a legjobb választás... Tudod az alvásra az ágy való - kezdett el halkan nevetni.

Mire rájöttem hogy én tényleg a padlón fekszem addigra Chris szépen kinevette magát.

- Pontosan tudom baszki... - dünnyögtem orrom alatt.

- Hmm? Hyejin mostanában sokat motyogsz. Mit mondtál? - kérdezte Chan miközben egy bögre teát pakolt le az éjjeli szekrényemre.

- Csak azt hogy majd legközelebb az ágyon alszom. - ültem vissza a matracra és bele kortyoltam a teámba. - Wow Bangchan! Ez nagyon finom! - nem tudom mit tett bele... De sokkal finomabb, mint az enyém.

- Nem tudom... - nevetett fel zavartan - Csak citromlé, méz---

- Méz! Akkor ezentúl rakok bele mézet - csettintettem majd tovább ittam a finom bögre teát.

- Jól aludtál? - kérdezte Chan.

Most mondjam el az igazat? Az igazat hogy nem tudok aludni mert folyton eszembe jut Az A Nap? És hogy eszembe jut Ő? Ő akiről még soha nem meséltem el az igazat Bangchannak?

- Hyejin? - lengette meg kezét arcom előtt. - Föld hívja Hyejint.

- Itt vagyok - ráztam meg a fejem. - Ne haragudj mit kérdeztél?

- Azt hogy jól aludtál? - ismételte meg egy férfias kuncogás kíséretében.

- Ja... Igen persze! - bólintottam.

Nem állok készen arra hogy Róla beszéljek.

- Ennek örülök! - mosolygott - Köszönöm hogy itt aludhattam. Nagyon kényelmes a kanapéd - eresztett el egy halvány mosolyt.

- Sajnálom! A vendégszobában az ágyon aludtál volna... De mikor vissza mentem már durmoltál és nem szerettelek volna felkelteni. - húztam el a szám.

- Jaj Hyejin! Semmi baj! Komolyan mondtam! Tényleg kényelmes a kanapéd! - mosolygott rám őszintén.

Olyan kedves mosolya van... Mintha azt sugallná hogy bízhatok benne.

Miket beszélsz Hyejin?! Ez csak egy mosoly semmi több! Sőt! Csak egy álarc hogy megtévesszen és majd' mikor nem figyelsz tönkre tegyen!

- Milyen az idő? - kérdeztem terelve a témát.

- Még mindig szakad a hó, ki se látni az ablakon. Minden hófehér - magyarázott halkan. - Valami reggeli? - nézett rám.

- Nem szoktam reggelizni - vágtam rá gondolkozás nélkül... Amit aztán meg is bántam.

- Tessék? - nézett rám furcsán. - Ezt hogy érted?

- Mit rendeljünk? - vettem kezembe a telefonom.

- Nem kell rendleni! Utólagos engedélyeddel körbe néztem a konyhádban és minden van pár adag palacsintához. - mosolyodott el úgy, mint egy kisgyerek.

- Te... Te komolyan főzni akarsz? - néztem rá furcsán.

- Igen! Ez miért olyan érdekes? - nevette el magát.

- Nem... Semmi... - keltem ki az ágyból majd a konyha felé vettem az irányt Christopherel a nyomomban.

Én leültem az egyik székre míg Chan a pulthoz lépett és elkezdte össze szedni a hozzá valókat. Fel álltam és a fürdő felé vettem az irányt.

- Hova? - kérdezte Chan.

- A... Mosdóba? - néztem rá furcsán mire Ő csak bólintott.

Miután végeztem a kézmosóhoz léptem. Bele néztem a tükörbe... Egyenesen undorodtam a látványomtól... Szemeim alatt szürke táskák voltak s bőröm sápadt volt. Undorítóan néztem ki. Gyűlöltem az arcom, a testem, a személyiségemet... Utáltam magamat. Gyorsan megtöröltem a szemeimet és elindultam ki a konyhába.

Christopher látványa viszont megmosolyogtatott. Az én rózsaszín, fodros köténykémben munkálkodott. Észre vette hogy bámulom.

- Mi az Hyejin? - nevetett fel zavartan.

- Semmi... Csaaak az nem egy női kötény? - nevettem fel hangosan.

- Ez unisex... Jó? - csettintett egyet miközben be pózolt.

- Jó - röhögtem már hasamat fogva - Csak... Kicsit hiányosan mutat ott a mell résznél.

- Nem is - nézett le mellkasára - Jó... De lehet hogy egy kicsit... - nevetett már Ő is hangosan.

Hosszú idő óta végre boldogan, önfeledten tudtam nevetni. Mikor már kezdtem le nyugodni... Csak akkor vettem észre hogy mosolyogva figyel engem Bangchan.

- Mi az? - tűrtem hátra egy kósza hajtincsemet.

- Csodaszép vagy mikor nevetsz. - mosolygott tovább.

Arcomról szépen lassan lefagyott a mosoly, amit a fiú is észre vett. Nem akartam ezt hallani... Főleg nem tőle. A légkör megfagyott és csak a serpenyőben sercegő olaj hangját hallottuk... Kellemetlen és kínos volt az egész szituáció.

- Kösz... - mondtam rá sem nézve majd inkább bementem a szobámba.

Gyorsan átöltöztem majd telefonomért nyúltam.

Lee Felix üzenetet küldött önnek

Meglep hogy ez a fiú ennyire... Nyomul vagy hogy mondjam. Ahj... Miért?! Szenvedésemet az ajtó nyitódása zavarta meg... Vagyis az ajtón bekkukantó barna hajkorona és hozzá társuló fejecske.

- Kész a reggeli - mondta halkan majd teljesen kinyitotta az ajtót.

- Megyek - válaszoltam komoran.

Nem tudom hogy kéne viselkednem a közelébe... Tegyek úgy, mint hogyha nem történt volna semmi? Lehet az lesz a legjobb megoldás.

Gyorsan leültem az egyik székre és néztem a mosolygós tejszínhabos, gyümölcsös, instagramos képeket megszégyenítő reggelit. Csodálkoztam. Nem hittem hogy Bangchan egy igazi konyhatündér.

- Jó étvágyat! - ült le velem szembe.

- Neked is - motyogtam el s már rá is vetettem magam a reggelire.

Hiába nem szoktam... Fent kell tartanom a látszatot... Miszerint minden rendben van. Holott... Ha tudná hogy mi zajlik le bennem vagy körülöttem... Már rég nem lenne itt.

- Nagyon gondolkozol valamin? - szólt halkan.

- Igen... Tényleg valami körül forogtak a gondolataim.

- Megosztod velem? Vagy inkább csak... Oké mindegy - tömött egy adag palacsintát a szájába.

Szája szélén ott maradt egy kis tejszínhab... Most hogy szóljak neki?

- Öhm... Bangchan... - kezdtem el a számat piszkálni.

- Hmm? - hümmögött miközben egy igen "értelmes" fejet küldött nekem.

- Tudod... Hjaj... Öhm... Kicsit - makogtam össze-vissza. - A tejszínhab... A szádon...

- Jaaa! Ohh köszi! - törölte meg egy szalvétával a száját.

Zavarba volt. Arca halvány vörös színt öltött s mosolyogva bámulta a tányért. Mintha kötelező lenne, nem emelte feljebb a fejét. Megmosolyogtam. Vicces volt.

- És... Volt valami terved a hétvégére? - nézett végül rám.

- Igen... Tudod nagyon zsúfolt hétvégém lett volna.

- Mint már említettem. - vonta össze szemöldökeit - Az egész napi fekvés és szomorkodás. Nem. Program.

- Nem is azt csinálom - forgattam meg szemeimet.

- Én nem így hallottam... - fordult el.

- A hangsúly a hallottam szón van... Nem vagy velem mindig hogy tudd mit mikor teszek - fejeztem be a reggelit.

- Igazad van. - bólintott majd Ő is a mosogatóba tette a tányérját.

Chan a mosogatóhoz állt és előkészült a mosogatáshoz miközben melegítője fűzőjével bajlódott.

- Ezt át veszem - léptem mellé mire kaptam pár értelmetlen pillantást.

- Mi? Te?... - jött zavarba - Mármint?...Ja a szivacsot... - csapta fejbe magát - Bocsi... - ment gyorsan ki a konyhából.

Furcsa fejjel néztem utána... Mire gondol--- Oh.... Azt... Azt hitte hogy meg akarom kötni a nádrágját? Hát öhm... Legközelebb egyértelműbben fogalmazok.