A telefont és az evő eszközt is leraktam. Furcsán éreztem magam. Nem a fiú miatt, de kavarogni kezdett a gyomrom... A fürdőbe rohantam és a WC fölé hajolva kiadtam magamból azt, amit két perce ettem. Mélyeket lélegezve próbáltam magamat nyugtatni, de ismét sírhatnékom támadt. Erőt véve magamon, több dologba meg kapaszkodva felálltam. Remegő lábakkal mentem vissza hogy befejezzem az ebédet... Ennem kell valamit mert körülbelül két nappal ezelőtt ettem utoljára... Tudom... Nem jó az amit csinálok... De a síráson és az alváson kívül nem volt energiám másra.

A pálcikát ismét kezembe véve kezdtem el kis falatokat leeröltetni a torkomon. Kínzó lassúsággal ért le minden... De végre üres volt a tál.

Szédelegve ültem vissza a kanapéra hogy ki pihenjem az evést.

Ki pillantva az ablakon láttam a szerelmes párokat andalogni a hó esésben... Hó... Tél... Utálom. Utálom... Mivel Ő akkor térdelt le és húzta az ujjamra a gyűrűt.

Telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett. Fogadtam a bejövő hívást... Sajnos úgy hogy meg sem néztem ki az.

- Igen? Ki az? - kérdeztem unottan.

- Csak én... Bangchan - szólt szomorkásabban.

- Mit szeretnél Bangchan? - tértem a lényegre.

- Sajnálom Hyejin hogy idegesítettelek... Nem akartam...

- Jó Bangchan... Nincs gond... Én reagáltam túl. - bólintottam, amit persze ő nem látott.

- Ez esetben... Nem lenne kedved elmenni sétálni egyet? Csak azért mert esik a hó... - kérdezte nyugodtan viszont hangjában hallani lehetett a vissza fojtott izgalmat.

- Hát... Nem hiszem hogy ez jó ötlet... - mondtam le a programot.

- Ohh rendben... Akkor én nem is zavar--

- Viszont... Itt hagytad a pénztárcád. Ha akarsz még ma vissza jöhetsz érte. - mondtam halkan.

- Rendben! 10 perc és ott vagyok Hyejin! - beszélt vidáman.

- Az ajtó nyitva lesz. - válaszoltam majd köszönés nélkül leraktam.

Miután kinyomtam a telefont és elraktam a melegítő zsebembe azt... Rájöttem hogy mit tettem... ÖNSZÁNTAMBÓL IDE HÍVTAM BANGCHANT?!

De... Nem is tudatosan... Csak úgy jött... Ez... Ez a fiú rossz hatással van rám!

Ne! Most mit csináljak? Jó Hyejin ne parázd túl... Csak eljön a pénztárcájáért és elmegy. Nem marad. Huhh. Nyugi Hyejin! Mély levegő... Ki... És be... Ki... És be...

A csengő hangja törte meg a magányos szobám csendjét... Fali órámra pillantva konstatáltam hogy ilyen gyorsan el telt tíz perc. Nem várattam meg Bangchant, elindultam hogy ajtót nyissak.

- Szia Bangchan! Hamar ide értél - palástoltam meglepődöttségem egy hamiskás mosollyal miközben ajtót nyitottam neki.

- Szia Hyejin! Csak azért értem ide ilyen korán mert még nincs nagy forgalom. - mosolyodott el.

- Gyere csak beljebb! - invitáltam beljebb gondolkozás nélkül - Vagyis ne--... Mármint ne vedd le a cipőd, mert nagy a piszok - szép hazugság Hyejin! Biztos elhitte! Ja nem...

- Köszönöm! - lépte át a küszöböt - De inkább le veszem a cipőm. Nem látom azt a nagy piszkot - nevetett fel ezen... Holott én nem találtam viccesnek.

- Oké, Te tudod. - mentem a nappaliba és oda vittem neki a pénztárcáját. - Tessék! - nyújtottam át.

- Köszönöm! - nézett a szemembe s miközben elvette ujjai érintették ujjaimat.

Érintésétől kellemesen megborzongtam. Tekintete megbabonázott s nem engedett el. Mintha direkt tette volna ezt velem. Érdekes... Ő máshogy néz rám. Szemeiben nem látom az elítélés egyetlen apró szikráját sem... De ez biztos azért van mert nem ismer eléggé.

- Nincs kedved maradni egy picit? - kérdeztem meggondolatlanul... Mi történik velem?... Tényleg rossz hatással van rám?

- Végülis maradhatok... Nincs semmi dolgom. - eresztett el egy apró mosolyt, de a hangjában fel véltem fedezni az izgatottságot.

- Oké.

- Tetszik a lakásod! - szólalt meg hirtelen - Tetszik hogy mindig ilyen rend van! - nézegette a könyves polcot, ami a TV felett foglalt helyet. - Nem hittem hogy olvasol romantikus könyveket - nézett rám. - Nem tűntél annak a típusnak.

- Azokat régen olvastam... Mikor még azt hittem létezik a szerelem - adtam az őszinte választ.

- Mert szerinted nem létezik a... A szerelem? - nyelt nagyot.

- A szerelem egy olyan dolog, amit az emberek találtak ki hogy megkönnyítsék maguknak az életet és erre hivatkozva egy másik embert szerezzenek maguk mellé... - mondtam rezzenéstelen arccal miközben végig a szemeibe néztem. - Az a mondás is kitalált hogy "szerelem első látásra"... Egy újabb hazugság.

- Tudod... Én nem így gondolom... És igen is létezik szerelem első látásra... Hiszen... Én is első látásra szerettem bele egy lányba, akiért még a mai napig oda vagyok - lépkedett felém lassan.

- Ez mind szép és jó... De majd egyszer rá jössz... Hogy a szerelem csak egy illúzió... Egy olyan illúzió, ami a mennyekbe tud repíteni majd' mikor a legkevésbé sem számítasz rá a pokol legmélyebb bugyraiba taszít... - suttogtam halkan könnyeimmel küszködve.

- Azért beszélsz róla így mert hasonlót éltél át? - kérdezte halkan.

- Hagyjuk ezt a témát - fordultam el időben... Így Bangchan nem látta kibuggyanó könnyeimet.

Nem akarok senki előtt sem sebezhetőnek tűnni... Nem akarom hogy még jobban tönkre tegyenek...

- Rendben - egyezett bele a fiú. - Viszont én akkor elindulok haza. Későre jár. - mondta szomorúan.

Telefonunkra értesítés érkezett.

"Figyelmeztetés!
Hatalmas hóviharra számíthat Korea! Még akár napokig is eltarthat! Ne hagyják el az otthonukat csak a szükség esetén. "

- Hopp... Ez egy jel akart lenni? Hogy... Ne menj el? - kérdeztem halkan felkuncogva... Holott semmi kedvem nem volt nevetni. Ez csak a megszokott álca.

- Lehet - mosolyodott el. - De egy kis hó nem tántoríthat el! - indult meg magabiztosan. - Köszönök szépen mindent! Szia Hyejin! Vigyázz magadra! - intett, amit viszonoztam majd elment.

* 10 perccel később *

A csengőmre mintha valaki megint rá feküdt volna. Van egy sejtésem hogy ki lehet az.

Óvatosan kinyitottam az ajtót és egy át fagyott Chan állt ott.

- Valahogy éreztem hogy te vagy az... - mondtam egy szem forgatás kíséretében.

- Tu-tudod... Lent hi-hideg van! - vacogott s a kezeit dörzsölte. - Plusz... Ni-nincs a ka-kabátomon zseb.

- Gyere be! Csinálok egy teát! - húztam be a melegre fűtött lakásba. - A fehér kanapén van a pokróc és a távirányító. Ha szeretnél indíthatsz valamit. - kiabáltam a konyhából.

A vizet felraktam forrni, a kancsót és a tea filtereket előkészítettem. Gyorsan bementem a nappaliba még két vékonyabb pokróccal... De mire oda értem már csak egy békésen szuszogó Chant láttam.

Bevallom igazán aranyos látvány volt.

          ╭──────༺♡༻──────╮

Annyeong!

Visszatértem egy pöppet rövidebb résszel... De azért remélem elnyerte a tetszéseteket 🥰

Legyen szép napotok/estétek! ❤

Sungmi 🧡