Mégis mi a fene történik itt? Visszhangzott a fejemben a kérdés miközben az ártatlan puszi egy szenvedélyes csókká változott. Sasuke erősen tapasztotta ajkait az enyémhez s közben kezével közelebb húzott a derekamnál fogva elzárva minden menekülési lehetőséget. Megelégelve a kis színjátékot csíptem bele az Uchiha combjába. Vonakodva ugyan de vette a jelzést s hagyott levegőhöz jutni. Naruto düledező szemekkel figyelt minket akárcsak a két lány.

- Ahaha úgy látom, hogy egész jól megvagytok. Tört ki hamis nevetésben a szőke hajú.

- Igen-igen. Helyeselt fogcsikorgatva a másik.

- Mit is mondhatnék. Húzta elégedett mosolyra ajkait Sasuke. Reira egy nagyszerű lány.

Ezért olyat fog kapni. Füstölögtem magamban amíg az Uchiha a nem létező kapcsolatunkkal büszkélkedett.

- Nos akkor mi nem is zavarnánk tovább. Préselte ki fehér fogai között a szavakat Sakura.
- Szép napot Sakura-chan! Vigyorgott rá Naruto a duzzogó lányra, akitől csak egy lesajnáló tekintetet kapott. Alighogy hallótávolságon kívülre ért a két lány egy újabb ismerős környékezett meg minket.
- Lám-lám mióta lettél ilyen nyálas kis öcsém?!
- Nii-san?! Sasuke megdöbbent egy másodpercre majd azon nyomban felvette szokásos semmitmondó rideg arckifejezését. 

- Látom jól szórakoztál az imént.

- Ez nem az aminek látszik! Szóltam bele a beszélgetésbe s Itachira emeltem kék íriszeimet. 

- Oi Itachi nem valami szép dolog csak úgy faképnél hagyni valakit a sorban! Újabb Uchiha tűnt fel a színen s bosszankodó tekintettel kapta el Itachi lófarkát, amit maga felé húzva kényszerítette a tanáromat, hogy hátráljon. 

- Shisui hagyd már abba! Kapott hátra a hosszú hajú. Naruto és én jó ízűen nevettünk a helyzeten. 

- Reira-chan! Találtak meg Shisui szemei. Hát akkor ezért hagyott ott csapot papot a mi kis casanovánk. Kacsintott a legidősebb. 

- Nem erről van szó! Tette karba kezét a másik. A kis öcsém nem is mondta, hogy randizgatni kezdett. 

- Na ne Reira-chan azt hittem, hogy velem fogsz. Biggyesztette le a száját Shisui. Az ajánlatom még mindig él. 

- Ahh Reira-chan hogy bírod ezt?! Fakadt ki Naruto. Furcsa is volt, hogy ilyen sokáig csendbe szürcsölgette az italát. Egyszerre hárman is ostromolnak. 

- Miről beszélsz Naruto-kun?! Csak színjáték volt, amit valaki túlzásba vitt. Sandítottam oldalra.

- Szereztem neked egy jó napot! Az az önelégült mosoly. 

- Töröld le a vigyort a képedről különben én fogom. Szorítottam ökölbe a kezemet. 

- Ah szívesen megnézném ahogy kiütik, de ahogy látom kész a kajánk. Gyere Itachi! S Shisui megindult a kezében az unokatestvére hajával. 

- Héj ezt azonnal hagyd abba! Mérgelődött s arcát eltakarva a szégyentől  menetelt hátrafelé. 

Naruto majd le esett a székről úgy nevetett. 

***timeskip***

- Ahh mozdulni se bírok. Dőlt hátra a szőke fiú miután letette az evőpálcikáit.

- Dettó. Shisui a hasát simogatva ült Naruto mellett én pedig a két Uchiha fivér között. 

- Itachi-san.

- Igen? Fordult felém az említett. Ismét közelről figyelhettem meg a férfi arcát és azokat az igézően szép fekete szemeket a pulzusom egyre csak emelkedett. 

- Mikor fogsz újra előadásokat tartani? 

- Hamarosan egy pár nap még talán. 

- Ennyire hiányzik? Kuncogott Naruto. 

- Dehogy is te, csak aki most tarja elég béna. Meleg érintést éreztem a combomon s tekintetemet azonnal oda kaptam. Itachi keze pihent a lábamon mutató ujjával apró köröket leírva a nadrágomon. Lassan oldalra néztem, a tekintetünk nem találkozott előre fele nézett Shisuival beszélgetett. Hirtelen megállt a mozgásban az ujja s felfelé kezdett el indulni a kezével, s ahogy haladt úgy változott az arc színem is, elért a belsőcombomhoz menten meggyulladok. 

- Mondd Reira-chan jól vagy? Vonta fel szemöldökét Naruto. 

- Persze minden a legnagyobb rendben. Válaszoltam fojtott hangon s a kezemet az Uchiháéra helyeztem jelezvén, hogy álljon meg.