A szívem a torkomban kezdett el dobogni, ahogy meghallottam, hogy egy harmadik személy is belépett az oktatóm irodájába.

- Miben segíthetek? Kérdezte halál nyugalommal a tanárom a számomra ismeretlen embertől, mintha nem is bujkálna senki az asztala alatt.

- A tanulmányi osztályról jövök megkértek, hogy adjam oda ezeket a dokumentumokat valamint, emlékeztetlek, hogy délután lesz a megbeszélés ne felejtsd el! Egy férfihoz tartozott a hang, ami mélyen csengett s mondhatni monoton volt.

- Rendben, délután ott leszek. Nyugtázta Itachi. Köszönöm, hogy elhoztad a lapokat Sasori. Léptek zaja ütötte meg a fülemet. A hosszú hajú férfi az asztalához közeledett. Viszont ki lehet ez a Sasori? Sosem hallottam még erről az emberről, tanár egyáltalán?

- Szóra sem érdemes Itachi, de akkor mennék is tíz perc múlva órát tartok. Az ajtó ismét kinyílt. Mellesleg miért tartod zárva az ajtódat? Sasori hangjából sütött a kíváncsiság.

- Nem szeretem, ha csak úgy berontanak. Az Uchiha viselkedése kissé fagyosabbá vált kollégája felé.

- Igen, igazad van én sem szeretem, ha valami fontos dolog közben megzavarnak. Hümmögött a másik fél. Majd délután találkozunk.

- Ahogy mondod. Hallatszott ismét távolabbról Itachi hangja. Az ajtó becsukódott. Megkönnyebbült sóhajok közepette kukucskáltam ki az asztal mögül csak a fekete hajú tanárom tartózkodott az irodában. Fejét a barna fa ajtónak döntötte a keze pedig a záron pihent.

- Minden rendben? Közelítettem félénken a férfi felé.

- Igen, viszont ez nem sokon múlott. Fordult meg egy mély sóhaj után az ónix szemű. Túlzásba estem ne haragudj Reira. Lépett elém Itachi majd gyengéden megsimogatta az arcomat, amin még enyhe pír égett a forróbb pillanatoktól és a veszélyes szituációtól.

- Dehogy haragszom Itachi. Ráztam meg a fejemet amitől rózsaszín tincseim az arcomba csúsztak. Csak óvatosabbaknak kell lennünk ezentúl. Pillantottam fel a magas Uchihára egy apró mosoly keretében.

- Miért van az, hogy ha rólad van szó akkor nem tudok uralkodni magamon?! Kezdett el hangosan gondolkozni s homlokát erősen ráncolta közben, a fekete szemek pedig türelmetlenül várták tőlem a választ.

- Ennyire ellenállhatatlan lennék? Vontam fel szemöldökömet s az ajkaim résnyire nyíltak a meglepődöttségtől.

- Ne játszd a hülyét Reira! Forgatta meg szemeit Itachi.

- Nem tudom miről beszélsz! Kuncogtam halkan majd az íróasztal felé indultam el.

- Mész is? Szólalt meg megint a tanárom miután látta, hogy a táskámért nyúlok.

- Igen. Jobb nem kockáztatni. Kaptam a vállamra a táskámat.

- Rendben. Vont vállat a fehér inges. Dolgozol ma?

- Igen, miért? Álltam meg  előtte.

- Akkor este haza viszlek nem akarom, hogy egyedül menj megint haza. Ölelt át Itachi a derekamnál fogva. És akár nálad is maradhatnék... persze csak, ha van hozzá kedved. A fekete szempár felcsillant egy pillanatra s csak rám fókuszált.

- Jól hangzik. Húztam széles mosolyra piros színű ajkaimat. Este várlak. Mellesleg jössz egy új harisnyával. Suttogtam a szavakat Itachi fülébe miközben lábujjhegyre álltam a magassága miatt.

- Hmm ez nem fog gondot okozni. Szorítása erősödött a derekam körül fejét pedig oldalra döntötte amitől néhány kósza tincs az arcába került majd finoman megcsókolt búcsúzás képen.

- Mázlid van, hogy van nálam egy tartalék harisnya. Szólaltam meg miután elváltak az ajkaink.

- Csak nem az ilyen vészhelyzetekre? Az Uchiha szája komisz mosolyt formált meg.

- Nem. Zártam le azonnal a témát. Majd máskor elmesélem, hogy miért.

****

- További jó munkát srácok! Szóltam be biztatóan konyhába mielőtt végleg kiléptem volna az étteremből. Hosszú egy nap volt nem vártam semmi másra minthogy befeküdjek a pihe puha ágyamba és kipihenjem a nap fáradalmait... meg ha már itt tartunk egy forró fürdő is jó lenne kezdtem el morfondírozni ahogy kiléptem a hátsó bejáraton.

- Már azt hittem, hogy nem is jössz. Zavarta meg Itachi mély hangja az esti relaxációval kapcsolatos gondolataimat.

- Lassan öltöztem át. Vontam vállat majd megöleltem a magas férfit.

- Nem szeretem, ha megváratsz. Mormogott az orra alatt azonban kezeit szorosan a derekamra helyezte.

- Hm jobb, ha hozzá szoksz. Kacsintottam rá incselkedve majd elindultam az autója irányába.

***

- Feljössz akkor? Fordultam az Uchiha felé miután megállt a kocsi a járda mellett.

- Ki nem hagynám. Állította le a motort s egy szempillantás alatt kint volt a kocsiból a lófarkas férfi, én pedig követtem a példáját.

- Éhes vagy? Kérdeztem Itachitól miután fel értünk a lakásba.

- Mid van? Lesett be mögülem a hűtőszekrénybe a fekete hajú férfi.

- Spagetti megfelel? Pillantottam hátra.

- Persze.

- Rendben. Akkor mindjárt melegítek. Mondtam miközben kivettem az ételt a hűtőből.

- Hagyd csak majd én megoldom biztos fáradt vagy és jól esne egy zuhany. Puszilt meg Itachi.

- Ó milyen aranyos vagy. Köszönöm! S már libbentem is a fürdő irányba. Megengedtem a meleg vizet majd némi fürdősót hintettem a vízbe s jó mélyen szívtam be a kellemes citrom és menta illatot, ami átjárta kicsiny fürdőszobámat. Éppen levetkőzni készültem, amikor egy pityegés ütötte meg a fülemet. Gyorsan előhalásztam a mobilomat s közben próbáltam kitalálni, hogy vajon kitől kaphattam SMS-t. Az arcom eltorzult a félelemtől ahogy végig siklottak kék szemeim azon a néhány soron: Ejnye ejnye Reira! Talán nem kellene a tanároddal kapcsolatban lenni elvégre ez szabályellenes vagy talán ennyire szereted a veszélyt? Van kedved esetleg játszani?   S ha ez nem lett volna elég a mellékletben még egy képet is csatolt az ismeretlen személy, amin Itachival kéz a kézben sétálunk a ház bejárati ajtója felé. A szemeim tányér méretűre nőttek s úgy éreztem mintha a gyomorom száz szintet liftezett volna azon nyomban elkezdtem remegni a félelemtől. Valaki...valaki tud rólunk. Hirtelen gondolattól vezérelve leállítottam a víz csobogást és kifutottam a konyhába. 

- Itachi! Valaki küldött egy üzenetet és látott minket együtt és még egy képet is küldött és rettentően ki vagyok borulva! Valaki tudja, hogy együtt vagyunk és elfogja mondani mindenkinek! Hadartam az adrenalintól fűtve s idegesen túrtam bele a hajamba miközben választ vártam a barátomtól, aki szemmel láthatóan egy szót se tudott megérteni a hablatyolásomból.