Második óra után voltam, a teremből battyogtam kifelé. A büféhez igyekeztem szükségem volt egy teára, hogy túléljem ezt a borzalmat. Miután megvettem a gőzölgő italt ülőhely után nézelődtem végül megláttam a tökéletes helyet. Táskámat hangosan az asztalra vágtam, amitől a rajta fekvő alak nyomban megugrott.

- Ki kérem magamnak csak a szemeimet pihentettem ! Motyogott félálomban, szőke hullámos tincsei kisebb csomókban álltak, puffadt szemeit elfolyt szemfesték ékesített, rózsaszín rúzsa teljesen elkenődött.

- Látom jó volt az éjszakád ! Nevettem, ahogy végig néztem rajta.

- Csak te vagy az...azt hittem valaki fontos. Mormogott aztán visszadőlt a körasztalra.

- Ezt most elengedem, de csak azért mert másnapos vagy. Ültem le vele szembe.

- A halálomon vagyok. Nyöszörgött.

- Úgy is nézel ki ! Jegyeztem meg. Kellett neked bulizni menned ! Dorgáltam.

- Bocs anyuci legközelebb otthon fogok ülni. Csengett szarkasztikus hangja.

- Miután megittam a teámat rendbe szedlek ! Majd a számhoz emeltem a papírpoharat.

- Utállak. Emelte fel megint a fejét.

- Miért ? Hisz olyan segítőkész vagyok. Rebegtettem meg hosszú pilláimat.

- Ha már itt tartunk.. ilyen gyorsan elmúlt a véraláfutásod ? Eresztett el egy komisz mosolyt.

- Inkább aludj vissza ! Utasítottam s ismét belekortyoltam a kellemesen forró teába.

Egy jó tíz perc múlva sikerült Yukit magammal rángatnom a mosdóba, hogy valamennyire elfogadható formába tudjam hozni.

- Tetszik az alapozód, új ? Bökte meg az orromat.

- Szállj le rólam ! Löktem arrébb ujjait az arcomból.

- Nem is ülök rajtad ! Vihogott saját viccén.

- Látom fel élénkültél. Húztam fel kissé az orromat.

- Ugyan már csak élvezem, hogy húzhatom az agyadat ez az egyik kedvenc elfoglaltságom meg nem mintha visszavágnál, nem a te asztalod. Döntötte meg enyhén a fejét.Megjegyzésére csak húztam a számat való igaz a csípős beszólások sosem mentek, mindig rá hagytam egy váll rántással vagy szemforgatással. Most sem terveztem másképpen.

- Milyen órád lesz ? Váltott témát.
- Webdesign. Feleltem röviden.
- Az nem az Uchiával van ? Vonta fel szemöldökét Yuki.
- De. S egy vizes zsebkendővel töröltem át az arcát.
- Tutad, hogy mielőtt ide jött a rendőrségen dolgozott.
- Nem meglepő hiszen az apja a rendőrfőnök ! Forgattam szemeimet.
- De valami különleges részlegen volt azt mondják, hogy a pasi egy zseni mindössze 17 évesen megoldott egy gyilkossági ügyet. Tárta szét karjait. Most meg tanár ezen a nyomorult helyen.
- Héj az én órámról van szó ! Kaptam fel a vizet.
- Ja igaz. Kerekedtek el zöld szemei.
- Na jó most már boldogulni fogsz ! Miután az utolsó simításokkal is meg voltam a kijárat felé indultam.
- Menjünk majd el együtt ebédelni! Kiáltott utánam.
- Ma nem jó talán holnap. Szóltam vissza az ajtóból.

**timeskip**

Még óra előtt be akartam iktatni egy gyors cigi szünetet szóval az épület hátsó kertje volt az úti célom. Jólesően fújtam ki a füstöt s lassan elvesztem a mentolos mámorban, ahogy tovább szívtam a cigarettát.
- Nem kéne dohányoznia ! Lépett mellém a férfi.
- Miért is nem ? Fordultam a lófarkas felé.
- Nem igazán tesz jót az egészségének... Halkult el a végére nevem hiánya miatt.
- Reira. Nakano Reira.Segítettem ki.
- Reira. Milyen szép név ! Jegyezte meg magának, ahogy kimondta a nevemet apró pillangók kezdtek repdesni a gyomromban s éreztem, ahogy arcom új színben pompázik. Megdöbbenésemre az Uchiha is rágyújtott.
- Már elnézést, de nem egészen fél perccel ezelőtt mondta, hogy a dohányzás káros Sensei? Néztem rá számon kérően.
- Én más vagyok. Fújta ki lassan a füstöt.
- Hát persze.. Grimaszoltam. Nem reagált semmit telefonját böngészve állt velem szemben s néha elszívott egy-egy slukkot. Kihasználva az alkalmat figyelmesebben mértem végig. Sötét szemei szinte teljesen a készülék képernyőjére ragadtak, amik alatt sötét karikák díszelegtek jelezvén az alváshiányt. Néhány kósza tincs a látószögébe lógott habár látszólag nem zavarta. Szemeim a nyakában logó ékszeren akadtak meg.
- Tudja, nem szép dolog így bámulni a másikat. Nézett rám.
- Én...nem...nem...is bámultam. Kaptam el villám gyorsan kék íriszeimet.

- Fölösleges tagadnia láttam. Lépett közelebb. Jut szembe, rendbe jött már? Pillantott kíváncsian a kényes területre.

- Öhm... fogjuk rá. Fordítottam oldalra a fejemet zavaromban.
- Oi Itachi Onii-san! A hang irányába fordítottam fejemet, ami egy napsugár szőke fiúhoz tartozott talán egy-két évvel lehetett fiatalabb nálam.
- Naruto-kun. Biccentett a mellettem álló lófarkas.
- Hogy vagy mostanság rég beszéltünk! Lépett mellénk a szőke srác.
- Megvagyok, elég sokat dolgozom. Válaszolt monoton hangján. Na és te?
- Hát elég nehéz ez az egyetem dolog... Ráncolta a homlokát a fiú.
- Naruto, ez még csak a második nap. Nézett fejcsóválóan a fiúra.
- Tudom tudom, de ez az épület hatalmas és annyi terem van benne kétszer is eltévedtem.. Magyarázkodott a szőke s heves gesztikulálása közben majdnem megütött.
- Oi Naruto figyelj kicsit jobban ! Bökött fejével felém Itachi.
- Ohh...Gomen. Vakarta kínosan szőke tincseit a fiú.
- Semmi gond. Mosolyogtam rá halványan.
- Egyébként Uzumaki Naruto vagyok másodéves a jogtudományon. Mutatkozott be egy széles vigyor keretében.
- Nakano Reira. Mondtam halkan a nevemet.
- Na és mire jársz ? Neked, hogy tetszik az egyetem ? Hanyad éves vagy ? Tette fel villám kérdéseit.
- Naruto-Kun ! Szakította félbe a tanárom. Biztos vagyok benne, hogy Nakano-san szívesen válaszolna azonban éppen órája lesz és a tanára nem díjazná, ha elkésne. Nézett rám az Uchiha.
- Főleg, ha itt kint ácsorog. Mormogtam az orrom alatt. Válaszul egy nem sok jót sugalló pillantást kaptam a lófarkastól.
- Akkor majd később srácok. Intett s tova szállt.
Pár pillanatig Itachi követte szemeivel a buzgó fiút majd felém fordulva sóhajtott egy nagyot.
- Menjünk be ! Utasított.
- Hai. Rögtön a nyomába szegődtem.

**timeskip**
Itachi's pov.

Ezer ember közül is megismerném ezt a nőt pedig nem egészen két napja ismerem. A tömött sorok közül a leghátsóban foglalt helyet az asztalra görnyedve aludt, hosszú pasztell rózsaszín haja eltakarta arcát. Az óra után a hallgatók sietve hagyták el a termet kivéve őt még mindig aludt. Bedobáltam a cuccaimat a táskámba majd elindultam, hogy felébresszem. Gyengéden félre söpörtem rózsaszín haját az arcából azt követően pedig meg pöcköltem a homlokát. Semmi reakció.
Megismételtem a mozdulatot mégegyszer, azonban most sem sikerült.
- Nakano-san ? Ezúttal a vállánál próbálkoztam valamivel erősebben. Arc izmait össze húzva fordította el a fejét.
- Még 5 percet. Nyöszörgött.
- Nincs több idő így is az egész órát végig aludta. Megelégelve a lustálkodását az egyik könyvét felvettem majd neki vágtam a padnak, amitől mindjárt kipattantak zafírkék szemei.

Rerira's pov.

 Hangos puffanásra eszméltem fel majd a zaj forrását kezdtem el kutatni. Szemeim a tanáron akadtak meg néhány másodpercig bambán bámultam rá s egyszerre megvilágosodtam. A hosszú hajú férfi is látta felfedezésem nyomait arcomon, karba tett kézzel és felvont szemöldökkel várt.

- Nos.. Kezdtem bele fülig vörös fejjel. Csak egy kicsit szundikáltam a vége fele. Pillantottam rá, de nem úgy tűnt mintha meggyőztem volna.
- Az a kis szundikálás egész óra alatt tartott. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni, hangja is a szokásos monoton volt mégis éreztem, hogy valami készül.
- Majide? Néztem rá meglepődötten, azt hittem, hogy tényleg csak 5-10 percről van szó.
- Plusz házi. Jelentette ki hidegen.
- Mi? Ezt most komoly ? Vontam fel szemöldökeimet.
- Holnapra, tervezzen egy weblapot.
- Most ugye csak viccel ? Ez nem valami középiskola, hogy büntetést kapjak. Pattantam fel a helyemről.
- És legyen mellé egy két oldalas esszé is. Folytatja még ? Fonta össze karjait. Nem vagyok az az agresszív típus, de legszívesebben hozzá vágtam volna egy széket... vagy kettőt.
- Nem. Préseltem ki magamból a rövid választ.

- Helyes. Ne aludjon többet az óráimon. Hideg tekintetétől az egész testemet átjárta a borzongás. Gondolatban egészen hazáig szidtam, hogy lehet valaki ennyire szemét. Dühösen levágtam a táskámat az előszobában s egyenest az erkélyre mentem, hogy megnyugvást találjak.