***1,5 hónappal később***

Reira's pov.:

Lejjebb húztam a kötött fejpántomat a fejemen, hogy jobban védje kipirosodott füleimet a hidegtől. Kint repkedtek a mínuszok én pedig rendíthetetlenül álltam a parkolóban és vártam. Már éppen vettem elő a második szál cigarettámat, amikor is begurult a fekete terepjáró a parkolóba.

- Mit csinálsz te idekint a hidegben? Engedte le az ablakot Itachi, amin keresztül kiáramlott a meleg levegő.

- Téged vártalak. Azt hittem már sosem jössz. Vissza süllyesztettem a cigaretta dobozát a kabátomba s pillanatokon belül az anyós ülésen csücsültem.

- Mondtam, hogy maradj bent a váróban. Rázta meg fejét csalódottan amiért sosem hallgatok rá.

- De ott meg el lehet ájulni a hőségtől. Vettél valamit ? Fordultam hátra a kíváncsiságtól vezérelve, szemeim megakadtak egy fehér zacskón.

- Hamburgert abból az új étteremből. Hozzád vagy hozzám?

- Hozzám, ha nem szeretnél három fős randit vagy négyet. Tettem a mutatóujjamat az államra. Az Uchiha fivérek nem igazán ismerték a magánszférát, vagy csak inkább így akarták bosszantani Itachit.

- Rendben. A fekete hajú férfi indulás előtt csókot nyomott jéghideg ajkaimra majd egybe rakta az autót s megindultunk haza felé.

- És milyen volt a mai beszélgetés? Nézett rám kíváncsian ónix szemeivel amíg a piros lámpánál várakoztunk.

- Egész jól haladunk azt hiszem. Kezdtem el tördelni az ujjaimat. Kurenai nagyon jó szakember. Néhány hete kezdtem el pszichológushoz járni, a történtek után mindenképpen szükségem volt professzionális segítségre. Egyedüli próbálkozással felemésztett volna a bűntudat, még így sem leszek képes teljesen elfelejteni a borzalmakat. Kurenai javaslatára felmondtam a gyorsétteremben és az egyetemen is elhalasztottam az utolsó félévemet. Most a legfontosabb az, hogy valahogyan feldolgozzam a traumát, amit az Akatsuki okozott. Mindenki támogat benne a barátaim, a családom. Itachival szinte minden szabad percünket együtt töltjük. Jó néhány nehéz éjszakán segített át. Számtalanszor ébredtem fel sikoltva könnyek között s ő mindig azonnal a karjaiba zárt megnyugtatva, hogy csak egy rémálom volt az egész, nem érhet baj amíg mellettem van. Miután a szüleim visszamentek Amegakureba, Eisuke pedig elkezdte a turnéját a bandával hamar szokásommá vált a napközbeni ivás, amikor egyedül maradtam a lakásban. Féltem egyedül bárhova is menni, bezárkóztam a lakásba s magányomban megrohamoztak azok az őrjítően gonosz gondolatok, emlékképek...Így hát azt tettem mint minden más ember tenne ilyen helyzetben, addig ittam ameddig már gondolkodni se voltam képes. Nagyon rossz fordulatot vett az életem, csúsztam lefelé a leejtőn, de nem tudtam, hogy mit tehetnék ellene. Nem akartam a gödör fenekén kikötni, ahová nem ér a fény. Nincs más ott csak sötétség, hideg, kétségbeesés, magány és azok a kibaszottul nyomasztó rémképek, gondolat foszlányok. Szerencsémre Itachinak egyből feltűnt, hogy valami nincs rendben velem. Hogyisne tűnt volna neki, amikor arra jött át, hogy részegen ülök az ágy szélén és csak bambán bámulom a falat. Nem adta fel velem kapcsolatban, annak ellenére sem, hogy az önpusztítás mezsgyéjére léptem, kitartott mellettem még akkor is amikor ordibálva küldtem melegebb éghajlatra, amiért kiöntötte az összes alkoholt a mosogatóba. Rettentően csúnya dolgokat vágtam a fejéhez alkalmanként, amit rá pár órával később meg is bántam s sírva könyörögtem a bocsánatáért. Kész érzelmi hullámvasúttá vált az életem minden egyes perce, Itachinak mégis esze ágában sem volt leszállni róla.

- Ennek örülök. Fogott rá kezével a combomra majd lassú mozdulatokkal kezdett el simogatni. Egészen addig tartott a gyengéd cirógatás amíg hátulról rá nem dudáltak ugyanis a lámpa már régesrég zölden világított.

- Inkább az útra koncentrálj. Kuncogtam fel a barátom bosszankodó arckifejezésén.

***

- Igazad volt ez a hamburger tényleg isteni! Hallattam egy jóleső sóhajt s sajnáltam, hogy mindjárt elfogy.

- Mondtam. Húzta kaján mosolyra ajkait a velem szemben ülő.

- Legközelebb is innen kell kaját vennünk. Hunytam le szemeimet miközben kiélveztem az ízek szimfóniáját. Tényleg isteni finom hamburgert vett.

- Hé a végén még féltékeny leszek. Jobban szereted, mint engem. Szűkültek össze az ónix szemek.

- Hmm ne hozz nehéz helyzetbe. Remélem, hogy nem állítasz választás elé, te vagy a kaja? Nehéz döntés lenne.

- Te most komolyan elgondolkoznál rajta. Maradt tátva a szája, nem tudta eldönteni, hogy viccelek vagy sem.

- Én csak azt mondom, hogy a kaja egy meghatározó pont az életemben. Vontam vállat majd nagyot haraptam a kezemben levő ételből.

- Hihetetlen vagy. Csóválta fejét Itachi.

- Ah ne légy ilyen szomorú. Nevettem fel. Mivel tudlak kiengesztelni? Rebegtettem meg hosszú szempilláimat felé.

- Mondjuk..ma este én döntök, hogy milyen sorozatot nézünk. Kezével át nyúlt az asztal felett s ujjával enyhén megdörzsölte az arcom bal oldali részét. Nem tanítottak meg szépen enni, édes? Fülig pirultam a kis megjegyzésétől s inkább a mellettem levő szalvéta után kaptam.

- Reira? Bökte meg a fekete hajú az oldalamat.

- Hm?

- Arrébb tudnál menni? Nem látok semmit. Panaszkodott Itachi miközben ismét fészkelődni kezdett az ágyban.

- De így kényelmes.

- Az lehet, de semmit se látok a sorozatból. Sóhajtott fel az este folyamán vagy ötödszörre Itachi.

- Nagy kár pedig olyan izgalmas. Dobtam hátra a rózsaszín tincseimet az arcába.

- Reira!

- Jól van na...Adtam be a derekamat, de aztán bevillant egy ötlet. Így megfelel? Kérdeztem mialatt a hátára döntöttem s rámásztam a mellettem fekvőre.

- Viccesnek gondolod magadat? Vonta fel szemöldökét. Játszani akarsz?

- Mutasd mit tudsz! Nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Te akartad. Itachi egy pillanat alatt le lökött magáról s fél kézzel a matracra nyomott. Azután az alhasamra ült s mindkét kezemet lefogva kezdett el csikizni, ahol csak ért.

- Naa hé hagyd abba. Kiabáltam miközben dőlt belőlem a röhögés egyre magasabb és magasabb hangot megütve.

- De hát annyira élvezed hiszen nevetsz. Vigyorodott el az Uchiha.

- Ita..Itachi..hagyd abba kérlek! Már a könnyeim is folytak s vadul próbáltam kapálózni a lábaimmal, tekeregtem mint egy kígyó, de semmi haszna nem volt a barátommal szemben, túl erős volt. Még jó, hogy a laptop nem volt az ágyban különben tuti le vertem volna. Bár éppen, amiatt robbant ki ez a kis csetepaté, az éjjeli szekrényen jobb helye volt...legalábbis szerintem.

- Jó kislány leszel végre? Folytatta kíméletlen kínzását a lófarkas.

- Igen, ígérem..csak hagyd abba. Találtam meg vele a szemkontaktust s kérlelő szemekkel próbáltam hatni rá.

- De nehéz veled. Engedte el karjaimat Itachi.

- Bagoly mondja verébnek. Fújtam ki magamat.

- Szeretlek. Hajolt közel hozzám s vigasztalóan egy csókot hintett ajkaimra.

- Én is szeretlek. Simogattam meg a bársonyos arcot majd ajkaimat résnyire nyitottam jelezve Itachinak, hogy többre vágyom egyetlen csóknál így hát újabb és újabb csókot lehelt a számra én pedig kezeimmel átöleltem a felső testét s közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. A fekete hajú férfi időközben lábaim közé csúszott s eltávolodva tőlem vetültek ónix szemei a pizsama felsőmre.

- Azt hiszem ez itt útban van. Szólalt meg s kezeivel hamar lehámozta rólam a felsőmet. Automatikusan kerültek a karjaim a melleimre eltakarva őket a felettem tornyosuló alaktól. Még jég kék íriszeimet is lesütöttem s éreztem, ahogy enyhe pír önti el az arcomat, amiért félmeztelenül feküdtem Itachi előtt. Annyira szeretem, amikor ilyen kis félénké válsz. Suttogta szavait a fülembe.

- Nem is vagyok az. Fújtam fel az arcomat s felbátorodva húztam le a pólóját.

- Biztos vagy benne? Később nem leszek képes megálljt parancsolni magamnak. Nézett rám vágytól ködösödő ónix szemeivel.

- Biztos. Simítottam végig ujjaimmal a kidolgozott hasfalon.

Itachi fejét a kulcscsontom és nyakam közé fúrta s lefelé indult meg szájával lila foltokat hagyva a mellkasomon. Kezei nadrágom széleihez csúszott s kicsit megemeltem a csípőmet, hogy könnyen lehúzhassa rólam az anyagot. Szét feszítve a lábaimat húzódott közel hozzám miután ő is megszabadult az alsójától. Belső combomon éreztem meg kemény férfiasságát. Laza mozdulattal nyúltam a tarkójához s kihúztam sötét hajából a vörös hajgumit.

- Így még jobb. Mosolyodtam el s bele túrtam a hosszú selymes hajzuhatagba. Itachi ajkai szintén mosolyt formáltak majd mutatóujjával a térdemtől kezdett el felfelé haladni, végig simított a belső combomon, amitől egyből libabőrös lettem majd elérte a nőiességemet. Halk sóhaj szaladt ki a számon, amint megérintett. Ónix szemeit végig magamon éreztem, látni akarta a reakciómat minden egyes mozdulatára.

- Ita...Csendült fel gyönge hangom a félhomályban úszó szobában miután magamban éreztem az ujjait. A hosszú hajú férfi másik kezét a mellemre vezette s gyengéden masszírozni kezdte. Karjaimmal a széles vállakba kapaszkodtam s behunyt szemekkel, résnyire nyílt nedves ajkakkal élveztem minden egyes pillanatát annak, amit a barátom csinált. Kéjsóvár sóhajaim töltötték meg a piciny hálószobát miközben Itachi a fülemhez hajolt s suttogva mondta el mennyire gyönyörűnek tart, mennyire szeret és hogy sosem akar elengedni. Még erősebben kapaszkodtam izmos karjaiba miután gyorsabb tempóra váltott s finoman harapdálni kezdte a fülcimpámat. Hangos nyögés szaladt ki ajkaim közül s körmeimet bele mélyesztettem a fölöttem lévő férfi széles hátába. Nghff! Ita.. A hosszú hajú nevét felkiáltva mentem el, a csípőmet megemelve a matracról a bódítóan jó érzéstől, ami az alhasamból sugárzott szét a testem többi részébe. 

Az Uchiha elhúzódott tőlem s a lábaim közé helyezkedett. 

- Mehet? Pillantott rám s látszott a szemein, hogy alig tudja vissza fogni magát. Kemény hímtagját a szeméremtestemnek dörgölte s ónix szemei jobban égtek a vágytól, mint valaha. 

- Mehet. Válaszoltam fojtott hangon s szinte még ki sem hevertem az első orgazmusomat. Fájdalmasan felszisszentem miközben belém hatolt s karjaimat a nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz. Teljesen bennem volt, megvárta amíg hozzá szokom a méretéhez majd őrjítően lassú mozgásba kezdett mialatt nedves csókokkal árasztotta az arcomat és a mellkasomat. Vékony ujjaim a nyakáról egészen a fenekéig csúsztak le majd megint vissza. Hangos nyögés tört fel belőlem, amiért a hosszú hajú csípője még jobban össze ért az enyémmel s gyorsabb tempóra váltott. 

- Reira. Eresztett el egy mély sóhajt Itachi. Jég kék íriszeim találkoztak a sötét szempárral, amitől képtelen voltam elszakadni, lábaimat a férfi dereka köré kulcsoltam, hogy még jobban magamban tudjam érezni. Lökései egyre gyorsabbak és egyenletlenek lettek, ahogy közeledett a csúcshoz. Néhány jóleső morgást hallatott s kezeit melleimre vezette. 

- Itachi...Nyögdécselve kiáltottam fel a nevét, ujjaimmal belemarkoltam a vastag holló fekete tincsek közé s éreztem, hogy pillanatokon belül megint a csúcsra fog juttatni. Nghff..Ita.

- Csak rajta. Lihegte kitalálva, hogy mit is szándékoztam volna mondani neki s mélyre hatolva gyors lökésekkel késztetett arra, hogy felsikoltsak. Az hátam elemelkedett a matracról. Kék   szemeimet behunyva, fejemet hátra döntve a párnán mentem el megint vággyal teli sikollyal. Még a lábfejeim is megfeszültek az intenzív érzést követően. 

- Reira! Itachi felmorranva folytatta tovább, azonban nem túl sokáig a falaim jobban körbe ölelték, mint eddig s néhány erőteljes lökés után húzta ki hímtagját belőlem. Negédes sóhaj szaladt ki a vastag ajkak közül mialatt beterítette az alhasamat a fehér anyagával.

- Szeretlek! Simítottam végig a barátom arcán. 

- Én is téged! Hajolt le egy csókért cserébe. 

- Legközelebb jobban kell készülnünk. Szólaltam meg néhány perc elteltével. Az ónix szemek az alhasamra vándoroltak s nem tudtam eldönteni, hogy a megjegyzésem miatt pirult el vagy csak az előbbi miatt. 

- Ah..nem terveztem be. Kezdett el szabadkozni. 

- Csak ugratlak. Kuncogtam a zavartságán. Nem zavar egyáltalán. Tudod... Ültem fel az ágyon. Máshova is kerülhetett volna. Hajoltam olyan közel hozzá, hogy homlokunk össze ért.

- Reira, úgy látom valaki nem éppen az a jó kislány, akinek eddig mutatta magát. Vigyorodott el Itachi. 

- Valójában minden jó kislány rossz kislány, csak mi ügyesen tudjuk elrejteni. Kacsintottam rá. Mit szólsz egy közös tusoláshoz ? S kitornázva magamat a takarók közül indultam meg a fürdő irányába habár az első pár lépés kissé bizonytalan volt. Na? Fordultam meg félig az ajtóból felvont szemöldökkel. 

- Persze, hogy jövök. Állt fel a barátom. Csak gyönyörködtem a kilátásban. Ért be rögtön, s kezeivel a fenekemet markolta meg. 

- Hízelgéssel nem érsz el semmit. Játszottam az elérhetetlent majd tova libbentem. 

- Azt majd meglátjuk. Vágott vissza az Uchiha.