Third persons pov.:

Esett. Nem is esett inkább szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Hangosan kopogtak az esőcseppek az ablakon, nem egészen fél méterre tőle állt az ágy, ahol Reira békésen aludt mellette pedig a tanára. Egyáltalán nem zavarta őket az eső hangos moraja viszont az inkább amikor hirtelen ki csapódott a szoba ajtaja. 

- Nakano Reira! Hangzott egy roppant dühös hang felverve a két álomszuszékot. 

- Eisuke? Reira kábultan ült fel az ágyon dörzsölgetve kék szemeit. 

- Van fogalmad róla, hogy...álljunk csak meg. Akadtak meg az idősebb testvér szemei a szobában lévő másik férfin. Te meg ki a franc vagy? Intézte a kérdést Itachi felé, aki szemmel láthatóan azt se tudta,hogy melyik bolygón is van éppen. 

- Ajánlom, hogy az este folyamán nem csináltál vele semmit különben itt helyben megöllek! Váltott agresszív hangnemre a rocker. 

- Eisuke! Reira szúros tekintettel illette.

- Ne aggódj, nem történt semmi. Nyitotta válaszra a száját, az eddig csendben burkolózó  Uchiha. Kényelmesen felült az ágyon először tanítványára siklottak fekete szemei majd annak bátyjára. 

- Ő a tanárom. Tette hozzá a világos hajú nő. 

- Mi van? Eisuke álla szinte a földet verdeste meglepődöttségében. 

- Nem történt semmi olyan, amire gondolsz! Védekezett a rózsaszín hajú. Ezután síri csönd következett,  a két ágyban ülő lassan egymásra emelte tekintetét. Reira azonban a másodperc tört része alatt lesütötte jég kék szemeit, ami csordultig volt megbánással. Mit gondolhat most róla tanára lerészegedik arra kéri, hogy vele aludjon. Ezzel nem csak magát hanem őt is bajba sodorhatja akár a munkahelyét is elvesztheti. A fiatal nő arcán egyre jobban rajzolódtak ki a stressz jelei ellenben Itachi arcán egy szikrányi érzelem sem mutatkozott, mereven nézte a kétségbeesésében fulladozó diákját. 

- Ajánlom is! Mutatott dühösen az idősebbik Nakano testvér Itachira.

- Én kértem, hogy maradjon! Ezt később megbeszéljük most légyszíves menj ki Eisuke! Habozott ugyan a férfi, de végül eleget tett húga kérésének s elhagyta a kis szobát. 

- Ne hibáztasd magadat az én döntésem volt. Szólalt meg hosszú idő után az Uchiha. A takaró alatt a keze elérte Reira kezét s gyengéden megszorította azt.  Habár jobb lenne, ha az egyetemen kívül nem találkoznánk elég félre érthető volt a klubban is a helyzet. A meleg érintés megszűnt a nő kézfején ahogy az Uchiha befejezte a mondandóját. 

- Ez a te érdekedet is szolgálja majd. Tette hozzá az Uchiha miközben kiszállt az ágyból. 

Reira lassan bólintott egyet fejével s nézte a készülődő férfit. Itachi az ingét gombolta eltakarva izmos hasfalát. Laza mozdulatokkal lófarokba fogta háta közepéig érő haját. 

Eljött a búcsú ideje. Itachi még egyszer a rózsaszín hajú nőre emelte fekete szemeit. 

- Ha valami baj érne hívj bármikor, a számomat el mentettem a telefonodba még az este folyamán. Reira rögvest felkapta a fejét, s az Uchiha tekintetét kereste. Hiába már csak azt láthatta ahogy a férfi kilép a szobából. 

Fájdalommal a szívében dőlt el az ágyon, hisz igen is volt köztük valami. Még, ha csak egy apró csók is. 

Flashback:

Miután Itachi is be feküdt az ágyba, Reira felé fordult. 

- Megnyugodtál már? Kérdezte a férfi. 

- Mondhatni. Cincogta a hosszú hajú. 

- Miért ütötted meg? Ráncolta a homlokát Itachi. Úgy értem ilyenkor a legtöbb nő nem mer semmit csinálni annyira megijednek. 

- Én nem olyan vagyok, mint a legtöbb. Reira pontosan tudta, hogy ez hazugság. Gyengének és félősnek látta magát, viszont, hogy az a férfi tudott arról a videóról mindennél jobban felbosszantotta egyszerűen nem tudta megállni, hogy  ne üsse meg.

- Az biztos. Válaszolt az Uchiha.

- Még meg sem köszöntem. Pirult el Reira habár ez a félig megvilágított szobában aligha látszódott. S apró puszit nyomott Itachi arcára. Miközben fordult volna meg a férfi vissza húzta pólójánál fogva s végül a férfin kötött ki. Meglepődni se volt ideje Itachi puha ajkait az övére tapasztotta. A jég kék íriszek kitágultak Reira teste teljes egészében meg feszült. A tiltakozása azonban hamar abba maradt utat engedve az Uchihának. Mindennél jobban vágyott erre most már fölöslegesen tagadni, elnyomni magában a vágyat. Itachi gyengéden játszott Reira rózsaszín fürtjeivel s közben egyre jobban elmélyült a csókban.  

Flashback ends