A lehető legnagyobb nyugalomban álltam az egyetemi épület előtt egy cigaretta kíséretében s hűségesen vártam a barátnőmet, akinek nemsokára vége lesz az órájának. A közeli park csodaszépen festett a hótakaróban. A fákat beborította a fehér por kiemelve minden egyes apró ágat s amerre a szem ellátott a fehér szín dominált lassan a köd is kezdett bekúszni a városba az este közeledtével. A lehető legszebb időjárás még ha egy kicsit szokatlan is novemberben.

- Reira itt vagyok! Yuki sietett felém a kapuból.

- Hmm egész gyorsan befejeztétek ma. Pillantottam a telefonomra.

- Igen hál istennek a tanárnak valami dolga van és előbb be kellett fejeznie. Miért nem bent vártál? Szólt a számon kérős hangján.

- Mert dohányozni volt kedvem. Vontam vállat s közben újabb slukkot szívtam a cigarettából.

- Reira most nem biztonságos egyedül kint tartózkodnod. A smaragd zöld szemek résnyire szűkültek, ami egyértelműen azt jelentette, hogy a szőke hajú barátnőm halálosan komolyan gondolja, amit mondd.

- Mikor cseréltünk szerepet? Sandítottam oldalra.

- Reira! Ez egyáltalán nem vicces! Fakadt ki Yuki.

- Amíg betartom a játékszabályokat nem lesz bajom. Mormogtam az orrom alatt.

- Milyen szabályokat? Torpant meg a fehér kabátos.

- Nos... amíg nem találkozok egy bizonyos személlyel addig az üzenet küldéseken kívül nem fog semmit sem tenni. Sóhajtottam nehézkesen.

- Kivel nem találkozhatsz? Miért nem mondtad el ezt eddig Reira? Yuki hangjában érződött a sértődöttség ugyanakkor az aggodalom is elvégre tudta jól, hogy ha valamit nem mondok el rögtön annak bizony nyomós oka van.

- A vacsora alatt elmondok mindent, de addig váltsunk inkább témát. Mivel még messze voltunk a kedvenc éttermünktől nyugodt szívvel gyújtottam rá egy újabb szál cigarettára s éreztem a megvető pillantást bal oldalamról. Mintha te nem dohányoztál volna. Forgattam kék szemeimet.

- Én legalább leszoktam róla.

- Csak mert anyádék rájöttek. Vágtam vissza.

******

Miután helyet foglaltunk az étterembe Yuki egyből letámadott és minden egyes részletet hallani akart a zaklatómmal kapcsolatban így hát mindent elmeséltem a legelejétől kezdve egészen a múltkori találkozásomig Itachival.

- Yuki minden rendben? Csettintettem a barátnőm arca előtt, ami olyan volt mintha kővé dermedt volna. Csak bambán nézett ki a fejéből esküszöm már attól féltem, hogy levegőt is elfelejt venni.

- Te együtt voltál egy tanárral? Szólalt meg végül s látszott rajta, hogy maga se akarja elhinni, amit épp az imént ejtett ki a száján.

- Igazából tanársegéd. Javítottam ki.

- Nakano Reira a mindig jó kislány egy tanárral.

- Tanársegéd. Ismételtem magamat.

- Hát ez óriási! Csapta össze kezeit hosszú szőke hajú barátnőm. Végre találtál valakit.

- Elment az eszed? Épp most foglaltam össze, hogy miért nem fog működni ez köztünk soha. Csaptam homlokon magamat.

- Ugyan már. Csak el kell végezned a sulit és probléma megoldva. Akkor még az az elmebeteg sem tud keresztbe tenni. Kortyolt bele az italába Yuki vidáman mintha valami lehetetlen matematikai feladványt oldott volna meg.

- Ez nem ilyen egyszerű. Sóhajtottam fel. Honann tudjam, hogy várni fog addig?

- Hidd el a csávó odáig meg vissza van érted. Basszus ezzel elég nagy kockázatot vállalt.

- És meg is lett az eredménye. Tártam szét a karjaimat.

- Ez csak egy kis akadály.

- Csak egy kis akadály? Yuki valaki az életemre akar törni! Nyúltam idegesen a poharam után. Próbálok erős maradni, de ki tudja, hogy ki lehet az az ember és hogy éppen mikor figyel meg. Lehet, hogy itt ül valamelyik asztalnál vagy az utca másik oldalán és azt várja, hogy mikor indulok tovább. Lassan kezdem úgy érezni, hogy becsavarodok.

- Semmi baj nem érhet Reira. A fiúk megvédenek téged számíthatsz rájuk és természetesen rám is. Yuki gyengéden megszorította a kezemet. Mindig itt leszek neked! Mosolygott bátorítóan.

- Köszönöm! Apró mosoly futott át rózsaszín számon a biztató szavaktól.

- Ez egy legjobb barátnő dolga. Nevetett fel Yuki.

- Ó, nézd végre hozzák a kajákat. Csillantak fel zafírkék szemeim a pincér kezében lévő tálak láttán.

- Már épp ideje volt. Forgolódott szőke hajú barátnőm.

******

- Aludj ma nálam még ha taxit hívsz akkor se engedlek haza. Szólt hátra Yuki miközben kinyitotta a bejárati ajtaját.

- Rendben. Tettem fel megadóan a kezeimet, az igazság, hogy nem is nagyon akartam egyedül lenni ma este hiányzott egy kis társaság. Valaki, aki eltereli a gondolataimat az utóbbi hetekről.

- Helyes. Mondta Yuki majd a fogasra dobta fehér kabátját a sapkájával és sáljával egyetemben. Keresek akkor neked ágyneműt meg pizsit.

- Okés. Rövidesen én is megszabadultam a meleg öltözékemtől és bakancsomtól majd otthonosan mozogva a konyhába mentem szükségem volt valami italra. Kérsz valamit inni Yuki? Kiabáltam a konyhából.

- Narancsot. Jött a válasz. Miután végeztem az üdítő kitöltésével a nappaliban telepedtem le. Nem sokkal később göndör hajú barátnőm is megérkezett, aki immár copfban hordta a haját.

- És te meg Deidara jól megvagytok? Kérdeztem kíváncsian. Kicsit rosszul éreztem magamat hiszen az egész vacsora alatt szinte csak rólam volt szó.

- Nagyszerűen. Vidult fel Yuki arca a férfi neve hallatán.

- Ennek örülök. Mosolyodtam el. Akkor Eisuket végleg elfelejtetted igaz? Néhány pillanatig csend honolt a másik félnél.

- Azt azért nem mondanám, de tény és való, hogy mi már nem leszünk többet egy pár. Ült le mellém a zöld szemű nő.

- Tudod, hogy még szeret és ez fordítva is így van.

- Az nem számít ő inkább az zenészi karriert választotta. Fonta össze karjait Yuki még most sem volt képes megbocsátani a testvéremnek.

- Hiszen amióta az eszét tudta zenész akart lenni. Talán akkor még nem tudtátok megoldani a problémát, de azóta mind a ketten felnőttetek. Érveltem az újrakezdés mellett.

- Talán egyszer majd újra összehoz minket a sors. Sütötte le szemeit Yuki s tudtam, hogy ennyi bőven elég ebből a témából.

Csengőszó zavarta meg a nyugalmunkat. Mindketten zavartan néztünk egymásra.

- Talán vársz valakit? Kérdeztem halkan a barátnőmet.

- Én aztán nem. Talán anyuék azok, de nekik van kulcsuk a házhoz. Állt fel a copfos hajú nő, hogy ajtót nyisson.

- Biztos jó ötlet? Álltam fel én is.

- Lehet csak a szomszéd. Nyugtatott Yuki. Kinézek a kukucskálón. S azzal előre is ment. Éreztem, ahogy egy csomó formálódik a hasamban s nyomban előhalásztam a telefonomat majd megkerestem Itachi számát biztos, ami biztos.

- Csak Deidara az! Kiabált néhány másodperc után Yuki, amitől lenyugodtam. Semmi gond csak vaklárma volt részemről gondoltam majd vissza ültem a kanapéra.

- Szia Reira! Köszönt a szőke hajú férfi vidáman.

- Szia Deidara, hogy hogy ilyen későn itt? Kérdeztem egy apró mosollyal a szám szélén.

- Gondoltam meglepem a világ legszebb nőjét hnh. Fordult Yukihoz majd gyengéden megcsókolta.

- Milyen kis figyelmes valaki. Jegyeztem meg közben láttam, hogy a barátnőm fülig pirul szerelme karjaiban.

- Valóban az. Nevetett fel Yuki.

- Kérsz valamit inni nyuszi? Hangzott copfos barátnőm mézes hangja.

- Egy kávé jól esne most nyuszi hnh. Válaszolt Deidara.

- Mindjárt hozom. Azzal a melegítős nő eltűnt a nappaliból. Deidara közelebb jött, de nem ült le mellém.

- Mondd csak Reira szereted a veszélyt hnh? Egészen komoly arcot vágott a kék szemű.

Ezt meg, hogy érted? Néztem rá zavarodottan s egyúttal az izmaim is megfeszültek tőle.

- Nem olyan rég elkaptam egy érdekes beszélgetést az utcán hnh. Érdekes, hogy néha miket hall az ember nem, de bár hnh? Vigyorodott el a szőkeség.

Semmi kétségem nem volt afelől, hogy mire céloz vagy inkább kire. Igyekeztem megőrizni a nyugalmamat legalábbis kifelé azt mutatni míg belül teljes volt a pánik. Kiáltani akartam Yuki után, de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon teljesen kiszáradtnak éreztem. Pedig muszáj lesz elmenekülnöm előle.

- Na mi az elvitte a cica a nyelvedet Reira-chan hnh? Nem lesznek mindig a közeledben az Uchihák, hogy megvédjenek.

Mi a francot tegyek most? Legszívesebben felvisítottam volna, de féltem. Megdermedtem Deidarától, ő pedig egyre közelebb férkőzött hozzám, mint egy ragadozó, aki bármelyik másodpercben becserkészi a prédáját. Hirtelen adrenalin lökettől vezérelve felpattantam a kanapéról és a konyhát akartam megcélozni, mint menekülési útvonalat.

- Hová ilyen sietősen Reira hnh? Ragadta meg a karomat Deidara. Még nem is válaszoltál a kérdésemre.

- YUKI! SEGÍTS! Torkom szakadtából kiáltottam fel, minden erőm visszatért s vadul kezdtem el hadonászni hátha ki tudok szabadulni Deidara szorításából.

- Reira! Yuki futott be a nappaliba s nem akart hinni a szemének, amikor meglátta ahogy  barátja a hajamnál fogva próbál vonszolni.

- Deidara azonnal engedd el! Mi a fasz ütött beléd? Sietett a segítségemre a copfos hajú lány.

- Tűnj az útból! Nem érek rá veled szórakozni! Förmedt rá a hosszú szőke hajú férfi Yukira.

- Engedd el Reirát most rögtön! Parancsolta Yuki s megpróbált kiszabadítani a férfi vasmarkából. Mindeközben tovább csapkodtam a Deidarat ahol csak értem.

- Hogy milyen kurva idegesítő mind a kettőtök hnh! Húzz az útból te hülye picsa hnh! Elvesztette a türelmét s még erősebben kezdett el rángatni, de Yuki továbbra is feltartotta.

- Mi a franc ütött beléd?! Engedd el azonnal különben... Yuki hirtelen elhallgatott majd velőtrázóan felsikoltott.

- Mondtam, hogy áll félre az útból nyuszi!

- Yuki?! Deidara elengedett így feltudtam egyenesedni. Yuki! Könnyek gyűltek a szemeimben, ahogy megláttam a barátnőmet a hasában a késsel. A nappaliban rogyott össze s egy vékony vércsík jelent meg a szája szélén.

- Yuki! Nem foglalkozva Deidaraval térdeltem le a barátnőmhöz. Nem lesz baj ezt még meg lehet menteni gondoltam s idegesen túrtam a hajamba semmit nem láttam szinte a könnyeimtől. Semmiképpen sem szabad kihúzni. Yuki elviszlek a kórházba. Nem lesz semmi baj. Ismételgettem magamnak félhangosan. Csak ne ájulj el kérlek maradj velem hallasz?

- Nagyon... fáj Re...reira. Yuki arca falfehér lett a smaragdzöld szemek kétségbeesetten cikáztak a szobában s a légzése is egyre csak gyorsult.

- Nem hagyom, hogy meghalj! Semmiképpen sem szabad lehunynod a szemeidet. A bal karja után nyúltam, hogy a  pulzusát ellenőrizzem. Csak maradj velem Yuki! Csuklott el a hangom. Hirtelen egy durva lökést éreztem oldalról, amitől elterültem a padlón. S újabb sikolyt hallottam ez még az előzőnél, is félelmetesebb volt. Felocsúdva kúsztam vissza Yukihoz majd Deidarara pillantottam, aki a kést tartotta a kezében, ami friss vértől csöpögött. Megrémülve néztem vissza a földön fekvő barátnőmre a pólóján egyre nagyobb vérfolt éktelenkedett és a szúrt sebből egyre gyorsabb ütemben ürült vér.

- Egy hasi artériát találhattam el. Nincs esélye, hogy túl élje. Perceken belül elvérzik. Szólalt meg Deidara.

- Fogd be! Rivalltam rá. Lekaptam magamról a pulcsimat és elkezdtem elszorítani vele a sebet, amit az a pszichopata okozott. Két erős kéz szorítását éreztem a derekamnál majd egy határozott mozdulattal Deidara hátra rántott.

- Engedj el te elmebeteg! El kell szorítani a sebet különben meghal! Üvöltöttem hisztérikusan. Azonnal engedj el! Nem hallod te rohadék! Így meg fog halni! Engedj el!

- Így is úgyis meg fog halni! Nem fogom megvárni a zsarukat, úgyhogy kapd össze magadat hnh!

- Nem hagyom itt! Yuki! Hallasz engem? Minden erőmmel azon voltam, hogy vissza csússzak hozzá.

- Reira ne hagyj egyedül! Félek! Yuki hangja földöntúlivá változott a halál kapujából szólt. Deidara megelégelve az ellenállásomat felkapott és átdobott a hátán.

- Tegyél le most azonnal bazmeg! Süket vagy?! Üvöltöttem továbbra is vele. Yuki meg fog halni így!

- Kuss legyen már hnh! Kurvára nem érdekel! A kibaszott cirkuszotok miatt mindjárt itt lesznek a zsaruk beleértve a drágalátos barátodat is hnh! 

- Yuki! Hiába püfföltem Deidara hátát semmi nem használt ellene. Kivitt a házból majd bedobott a kocsijába.