- Részeg vagy?

- Mérsékelten funkcionális. Válaszoltam komoly tekintettel.

- Ezt egy igennek veszem.

- Nem vagyok részeg. Csaptam le a poharat az asztalra. Csak te vagy egy kicsit homályos. Jegyeztem meg miközben próbáltam a férfira összpontosítani.

- És ez a végszó. Menj haza Reira. Sóhajtott Itachi.

- Még egy és megyek. Vigyorodtam el s azonnal felpattantam, hogy minél előbb a pulthoz érhessek.

- Még egy vodka szóda lesz. Adtam le a rendelésemet a pultosnak.

- Írja a számlámhoz! Ismeretlen férfi hang ütötte meg a fülemet. A pultos bólintással jelezte, hogy értette majd neki állt az ital elkészítésének. A fejemet az idegen felé fordítottam.

- Ismerjük egymást?

- Még nem. Megtudhatnám a nevedet? Foglalt helyet a mellettem levő bárszéken.

- Reira.

- Örülök a találkozásnak Reira, Takashi vagyok.

- Egészségetekre! Tette le a pultos srác a poharakat.

- Tudod nagyon szép hangod van. Hajolt közelebb a fiatal férfi.

- Köszönöm. Feleltem röviden, s kezdtem egy kicsit kényelmetlenül érezni magamat. Nem kellett volna meghívnod.

- Ugyan már csak egy ital. Tolta elém s egyidejűleg a kezét is a combomra.

- Ki kell mennem levegőzni! Meg se várva a válaszát rohantam ki az emeleti teraszra, egyenesen a vesztembe, részegen nem az erősségem a gondolkodás bár kinek az?

- Hova rohansz cica? A pasas végig a sarkamban loholt. Ijedtemben a korlátba kapaszkodtam mintha az megvédett volna tőle.

- Ne félj nem bántalak, csak szórakozni szeretnék egy kicsit. Vigyorodott el perverzen s olyan közel simult hozzám amennyire csak tudott.

- Hagyj békén! Remegő ajkakkal formáltam az elutasító szavakat.

- Na hisz csak szórakozunk egy kicsit...tudod láttam azt a videót. Súgta a fülembe a szavakat, amitől elgurult a gyógyszerem s minden erőmet összeszedve vágtam pofon.

- Hah ezt nem kellett volna! Nézett vissza rám vérben forgó szemekkel. Ütésre emelte a kezét amikor elkapta azt valaki.

- Szerintem a hölgy nem efféle szórakozásra vágyik! Hangja kimért volt vonásai a szokottak mégis olyan fenyegetőnek tűnt.

- Kopj le lófarkas! Tépte ki a kezét az ingerült férfi Itachi szorításából.

- Engedd el a derekát és akkor még épp bőrrel elsétálhatsz!

- Jó vicc! Talán a barátnőd? Vigyorodott el ismét a barna hajú.

- Én szóltam! Sóhajtott az Uchiha kezét villámgyorsan a férfi vállára helyezte s egy bizonyos ponton erősen megszorította azt annyira, hogy a férfi fájdalmasan felüvöltve rogyott össze előttem, mint valami zsák.

- Körübelül egy fél órán át így maradsz! Magyarázta Itachi könnyedén mintha a világ legtermésztesebb dolgáról lett volna szó. Örülj, hogy ennyivel megúsztad. De azért a biztonságiaknak szólók, nehogy mégegyszer előforduljon ehhez hasonló. Búcsúzásként oldalba rúgta mire a férfi felüvöltött. Itachi immár figyelmen kivül hagyva nyújtotta felém a kezét, amit elfogadva léptem felé.

- Ideje lesz haza menned! Karolt át.

*******

A taxiban csend honolt, az ablaknak dőlve néztem a tájat, amit a gyér lámpafény világított meg.

Szipogva és botladozva mentem fel a lépcsőházban. A kulcscsomómmal vesződtem amikor Itachi finoman kivette a kezemből s kinyitotta a fehér bejárati ajtót. Egészen az ágyamig kísért látta, hogy nem lesz bajom távozni készült.

- Jó éjt Reira! Mondta halkan.

- Maradj! Háttal állt nekem mégis pontosan tudtam, hogy milyen arcot vághat.

- Mi okból? Az a cinkius hangnem... még ilyenkor sem tudja megállni.

- Nem akarok egyedül lenni. Kérlek maradj! Éreztem ahogy végig gördülnek az arcomon a könnyek. Nem szólt semmit, csendben álltunk egymásnak háttal hosszú percekig.

- Rendben, maradok. Ölelt át hátulról.