Reira's pov.: 

- Szállj ki a kocsiból! Förmedt rám Hidan a nyitott kocsi ajtó mellett majd rángatni kezdett a karomnál fogva, ami így is a hátam mögött volt szorosan össze kötve a másikkal. Hideg levegő csapott meg miután elhagytam a fekete autót. Nem értettem az ég világon semmit. Deidara és Hidan egyszer csak bejöttek a "cellámba" megkötöztek majd szó nélkül betuszkoltak egy autóba és elhajtottak velem a régen bezárt gyárból. Mégis mi járhat Pein fejében és mit keresünk ennél a hídnál? Zavarodottan néztem körbe miközben a szürkés hajú férfi végig vonszolt a hídhoz vezető úton s Deidara csendben baktatott utánunk. 

- Miért jöttünk ide? Tettem fel a kérdést a két bűnözőnek. 

- Tudtad, hogy ezen a hídon szokott történni a legtöbb öngyilkosság?! Válaszolt szórakozott hangnemben Hidan fejét félig hátra fordítva felém. 

- Pein azt mondta, hogy nem fogtok megölni! Torpantam meg s minden erőmet bevetettem, hogy ne kerüljek közelebb a korláthoz. 

- Oi oi ha tovább csinálod ezt esküszöm, hogy a hajadnál fogva rángatlak tovább! A férfi kézfején kidudorodtak az erek az erőlködéstől. 

Third person's pov.: 

- Ha nem döntesz Itachi, mindenkit megöletek! Szólt a narancssárga hajú férfi s egy mobiltelefont húzott ki a nadrágzsebéből. Az említett ökölbe szorított kezekkel figyelte a másik mozdulatát majd sötét szemei ismét fivére és unokatestvére felé siklottak. Mit kellene tennie? Hogyan tudna mindenkit megmenteni? Gyorsan elő kell állina valamivel, különben mindenki az életét veszti. Itachi lelki szemei előtt a pasztell rózsaszín hajú nő jelent meg, cserfes mosoly ült rózsaszín ajkain s jég kék szemeivel kihívóan nézett vissza a holló fekete hajúra. Bárcsak máshogy alakultak volna az események rázta meg enyhén a fejét a lófarkas s ismét az akatsuki vezére felé fordult. 

- Oi te meg mit képzelsz mit csinálsz?! Kiáltott rá a kék hajú ember Shisuira, aki a lába alól egy pisztolyt húzott elő. A fogva tartó azonban nem blokkolt le a látványtól, meghúzta a ravaszt kibiztosított fegyverén s eltalálta a legidősebb Uchihát. 

- Shisui! Sasuke és Itachi egyszerre üvöltött fel, unokatestvérük nem mozdult többé. A hosszú hajú férfi nem akart hinni szemeinek. 

- Hmh úgy tűnik, most már csak két ember között kell választanod! Vigyorodott el a piercinges. 

- Remélem, hogy a lány mellett dönt és végezhetek ezzel! Szólalt meg a maszkos férfi mély hangján, aki a legfiatalabb Uchiha felett állt. 

Itachi gyilkos pillantást küldött felé, Kakuzu és Kisame mindig is a brutalitásukról voltak híres gyilkosok akárcsak Hidan, élvezték megölni az embereket, különösen az ártatlanokat. A copfos rendőr leszegett fejjel fogcsikorgatva mérlegelte tovább az esélyeit. Nem akarta elfogadni, hogy rokonát ilyen könnyen megölték. 

- Ölj meg engem! Mondta ki a szavakat a fekete szövet kabátos, hangja mindvégig hűvös maradt. 

- Itachi, nem hagyhatod neki! Kezdett el mocorogni a madárfészek hajú azonban Kakuzu könnyedén orvosolta azzal a problémát, hogy bal lábával rálépett a fiatal fiú hátára. 

- Ha nem fogod be, utána küldelek! Tette hozzá a maszkos majd még inkább nyomást gyakorolt az alatta fekvőre. 

- Ne hidd, hogy ilyen könnyen megszabadítalak a döntés hozatal alól! Horkant fel Pein. Mondj egy nevet különben mindkettő meghal! Reira csak egy gombnyomásnyira van a haláltól. Mégis hogyan dönthetne az öccse és szerelme között? Kit kellene megmentenie? Az ónix szemek újra Sasuke irányába terelődtek s megenyhült az eddig ürességet tükröző szempár. Akárhogy is pörgette a lehetőségeket a fejében a különleges rendőr, nem talált olyan megoldást, amiben senkinek nem esett volna baja. Még ha rá támadna a vezetőre, Kakuzu lelövi az öccsét, Kisame pedig őt mielőtt még elvehetné a telefont Peintől. Ha nem dönt mindenki meghal, de mégis kivel szemben legyen szívtelen? Kit lökjön a halál karjaiba?  Reirát, aki az ég világon sosem ártott senkinek, aki csak úgy véletlen belefolyt ebbe az egész borzalomba. Képes lenne-e a halálba küldeni azt, aki nem nyújtott felé mást csak szeretetet? Képes lenne-e önző módon véget vetni a lány életének ugyanakkor, ha őt választja az öccse hal meg miatta, aki előtt szintén ott áll a nagybetűs élet s az ég világon nem tehet úgyszintén semmiről. Miért nekik kell megfizetni más bűnei miatt?   

- Mi a garancia, hogy el fogod engedni Sasukét? Szólalt meg hosszú percek után Itachi s tekintete még mindig a földre vetült. 

- Itachi..ne mondd, hogy...Az említett felnézett a tőle nem messze magasló fivérére s hangja elcsuklott a mondata végére. 

- Hmh végig nézheted, ahogyan kisétál az ajtón. Válaszolt a zselézett hajú s közelebb lépett az Uchihához. Hívd fel Hidant és az öcséd távozhat! Hadd hallja Reira is, hogy ki miatt kell meg halnia. Pein a hosszú kabátos férfi felé nyújtotta mobilját. 

Itachi még mindig mereven bámulta a kőpadlót s igyekezte elrejteni lecsorduló könnyeit miközben a telefonért nyúlt. Tudta, hogy Pein rögvest megöli miután Sasuke kiteszi a lábát a helyiségből, de így legalább együtt lehet örökké a szerelmével s csak remélni tudja, hogy meg fog bocsátani neki ezért a kegyetlen és önző tettérért. 

Pisztoly lövés rázta fel a síri csöndbe burkolózó termet s minden szem a dörrenés irányába szegeződött. Kisame hangosan vágódott el a kőpadlón a térdén tátongó seb miatt. 

- Legközelebb ne végezz fél munkát! Shisui érdes hangja csendült fel majd egy újabb lövést adott le a sebesült férfira, egyenesen a fejét találta el. Kihasználva Kakuzu döbbentségét, őt is fatális helyen lőtte meg, méghozzá a tüdejét találta el. 

- Mire vársz tökfej? Rivallt rá a göndör hajú unokaöccsére. Mentsd meg Reirát, mi majd gondoskodunk róla! Utalt Peinre a rendőr, aki időközben menekülésre fogta a dolgot. 

Sasuke már talpon is volt, s üldözőbe vette az akatsuki vezetőjét. Itachi további tétovázás nélkül kezdett el szaladni a másik irányba miközben a kis színjátékuk járt a fejében, a golyóálló mellénnyel sosem lehet mellé nyúlni. 

Reira's pov.: 

- Hidan mi a fenét művelsz hnh? Háborodott fel Deidara. Amíg nem kapunk parancsot nem tehetünk vele semmit! A szürke hajú férfit cseppet sem érdekelte társa érve mindenképpen le akart dobni a hídról, hiába tiltakoztam ahogy csak tudtam. 

- Nem fogom kinyírni, csak kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja kibírni! Az ő baja lesz, ha leesik. Magyarázta tervét az izmos férfi miközben én a vállán átdobva kapálóztam. A korláthoz érve, annak a másik oldalára rakott le, éppen, hogy elfért a lábam egy része a keskeny peremen, amit a korlát választott le a híd többi részétől. Minden erőmmel kapaszkodtam a jéghideg fém korlátba. Farkas ordítóan hideg szél süvöltött végig az építményen s alattam pedig sebesen száguldott a dermesztően hideg víz. Örökké nem fogok tudni kitartani, hiszen még mindig nem gyógyultam fel teljesen. Éppen, hogy képes voltam a saját lábamon sétálni, nemhogy visszamászni a másik oldalra.  Hidan ezt nagyon jól tudta és a kezembe adta a sorsomat.