Miután végeztünk a telommal haza mentem. Lerúgtam magamról a cipőimet és fáradtan ledőltem az ágyra.

Végül is ez az egy nap már lényegtelen, mert vagy három órát vártunk a műszakisnál és már késő este volt, amikor haza estem. Holnap meg remélhetőleg vissza is kapom. Remélhetőleg.

Gondolkodtam azon, hogy tanulni kéne, de helyette inkább becsuktam a szemeimet és elaludtam.

Másnap egy félig ülő, félig fekvő pózban tértem magamhoz. Felálltam és mindenem fájni kezdett a kényelmetlen alvópóztól. Lassan kiegyenesedtem és becsoszogtam a fürdőbe. Megmosakodtam, megmostam a fogam, majd gyorsan kifésültem a hajam. Vagyis lett volna gyors, ha nem kontyozott hajjal alszok. Nehezen kicsomóztam belőle a hajgumikat, aztán nagy kínszenvedés árán kifésültem belőle a gubancokat.

Magamra kaptam egy pólót és egy nadrágot, aztán a konyhába indultam. Adtam anyának egy gyors puszit, és élem tólt egy nagy adag rántottát, amit gyorsan be is faltam.
Magamra kaptam a cipőmet, meg a táskámat és elindultam a suliba.

Nagy nehezen végig szenvedtem mind a hét órát, majd a suli előtt vártam Yvettre. Már pont feladtam volna, amikor letrappolt a lépcsőn, és szinte rám esett.

-Na akkor menjünk!- mondta, majd elindult a kapu felé. Én is követtem.

Elmentünk a szervízbe, ahol nagy szerencséjükre a már kész telefonom várt.  Megköszöntünk mindent, majd kimentünk.

-Mondtam, hogy gyorsan kész lesz. -Löködte meg a vállam Yvett.

-Jó, persze, de  ha most bekapcsolom tele leszek értesítésekkel.

-Lehet az is ott lesz, hogy Calum írt.-kacsintott rám.

-Hahaha jó vicc! Na de mennem kell.

-Okés, szia!

-Szioo!-megöleltük egymást, majd elindultunk az ellenkező irányába.

Beestem a házba és egyből tanulni kezdtem. Mikor végeztem elmentem fürdeni, meg ettem valamit, aztán elmentem aludni. Vagyis befeküdtem az ágyamba és telefonozni kezdtem.   Szokásosan mindent csináltam egszerre.

Amikor megláttam a felbukkanó kis üzenet ikont, majdnem szívrohamot kaptam.