A suliban megbeszéltünk minden fontos infót Yvettel és persze meg kellett mutatnom mit csevegtem Calummal. Szegény már nagyon rég óta várja, hogy Michael bekövesse, de eddig még nem jött be.

Miután végig szenvedtük az összes órát elindultunk. Még mielőtt haza mentünk volna beugtottunk a közeli kávézóba. Leültünk egy üres asztalhoz, rendeltünk, aztán folytattuk a beszélgetést.

-És nem tudod miért követett be?

-Nem, de most már örökké csak erről fogunk beszélni?

-Igen, mivel bekövetett Calum. Érted? B-e-k-ö-v-e-t-e-t-t.

- Jó jó értem, nem kell betűzni, de ez miért olyan nagy szám?

-Mert bekövetett Klum bassza meg! Mivan, szóljak neki, hogy kövessen ki? Vagy mit akarsz?

-Jó, értem, jobban örülsz, mint én.

-Nem hiszem. Amikor megláttad sikítoztál, meg ugráltál az ágyon és énekeltél igaz?

-Igen- szégyenemben lehajtottam a fejem.

-Jó akkor beszéljünk másról. Mondjuk...ugye ma írsz?

-Mi? Ja persze!

-És hova?

-Hát most a Calumoshoz van ötletem.

-Agh annyira irigyellek!

-Most mé'?

-Mert te tudsz írni, és még Calum is bekövetett.

-Először is nem tudok írni, csak firkálgatok Wattpaden. Másodszor pedig lehet, hogy téged is mindjárt bekövet.

-Ah nem tudom. Lehet. De te mikor fogsz dugni Klummal?

-H..hogy mi?

-Hát bekövetett, szóval szerintem simán dugna is veled.

-Te beteg vagy!

-Volt kitől tanulni.-kacsintott rám.

-Tőlem aztán biztos nem!- tettem fel védekezőleg a kezem, aztán mind ketten nevetni kezdtünk.

Kihozták a rendelésünket. Még beszélgettünk egy picit, aztán füzettünk és haza indultunk. Tanultam egy kicsit, majd leültem a laptopom elé és elkezdtem begépelni agyam beteg szüleményét. Szokásosan tele volt perverz utalásokkal. Mondjuk tőlem nem is lehet mást várni.