Mint egy jégvirág létezett, de az első napsugárral örökké semmivé kellett volna válnia.

Gyönyörű volt, törékeny szirmokkal, de bűnként határoztatott meg ezen gyöngéd érzelem.

Jégvirág volt; halhatatlan az ő örök telében.

Küzdött ellene, nem akart rá gondolni...

De ezt nem tudta megtenni.

A fiatal fiú belopta magát a szívébe, s miközben megszerette, meggyógyította a sebzett szívét.

A maga nemében gyönyörű, megindító érzelem volt, de nem feledhette el, hogy mennyire bűnös...

El kellett engednie, de ha elképzelte, milyen lenne nem szeretni őt; összetört.

Az ő szíve csak most tanult szeretni, általa, s ha megfosztaná az egyetlen dologtól, amit szeret, milliónyi darabra hullana...

De nem volt választása.

Kegyetlen volt a valóság; lehetetlen után sóvárgott.

Ő nem akart aljas és megvetendő ember lenni, nem akarta bemocskolni a legtisztább lelket.

Úgy a helyes, ha megmenti önmagától a fiút.

Kinézett az ablakon; szürke volt a pirkadat s jégvirág ült az üveg sarkában.

A szerelme nem volt más; mint jégvirág.

Az volt...

S most meg kellett halnia...

Mert csak így lehetett.

Mint egy jégvirág létezett, de az első napsugárral örökké semmivé kellett volna válnia.

Gyönyörű volt, törékeny szirmokkal, de bűnként határoztatott meg ezen gyöngéd érzelem.

Jégvirág volt; halhatatlan az ő örök telében.

_____

Már nem sok van hátra...

Ma még talán hozok egy rész<3