Kesernyés, ugyanakkor mégis gyógyírt hozó.

Ő jobbá tette az életét, gyógyírt hozott s melegséget az átfagyott lelkének, de mindez nem lehetett édes, könnyed...

Keserű volt a bűntudat íze.

Újabb nap és a szőke fiú ismét eljött.

Eljött, viszont valami nem stimmelt vele és ezt Jeongguk is tökéletesen látta...

Jimin bizony megfázott és a férfi tisztában volt vele, hogy mi miatt...

– Park Jimin, hát nem megmondtam neked, hogy meg fogsz fázni? – szidta meg a fiút. – Komolyan olyan vagy, mint egy óvodás. Hiába mondtam neked, hogy ne marad kint órákat a hidegben és ne játszadozz a hóban, te sosem hallgatsz rám – mérgelődött miközben teát főzött a kis betegnek.

– Én csak szeretek a hóban játszani – motyogta s hangján tisztán lehetett hallani, hogy rendesen megfázott szegény pára.

Jeongguk csak a fejét rázta és közben a teafőzéssel foglalatoskodott.

– Ezt idd meg! – tette a már elkészült forró italt a szőke elé, aki egy halovány mosollyal bólintott, viszont miután belekortyolt a teába elfintorodott.

– Ez keserű – nyafogott.

– Tudom. Ennek ilyennek kell lennie. Ez gyömbértea. Remek megfázásra – közölte vele az idősebb és tekintetével próbálta nógatni a fiút, hogy igya meg a maradékot is.

– Akkor is rossz – húzta el a száját Jimin, de aztán szót fogadott a feketehajúnak.

– Ügyes! – dicsérte meg Jeongguk a kisebbet miután az elfogyasztotta a teáját.

Viszont Jimin sápadt arca és kissé üveges tekintete nem tetszett neki.

– Hogy vagy most? – kérdezte a férfi.

– Fázom és fáj a fejem meg a torkom – mondta és elhúzta a száját.

– Adok fájdalomcsillapítót – sóhajtott Jeongguk és egy fiókot kihúzva meg is találta a keresett gyógyszert.

Miután Jimin bevette a pirulát a nappaliba mentek ahol végül a szőke sikeresen bealudt, Jeongguk pedig elfektette a kanapén és hagyta, hadd pihenjen.

Gyengéden a homlokára tette a kezét és bizony sejtése beigazolódott, miszerint Jiminnek láza van.

Fejét ingatva hozott hideg borogatást a betegnek, hogy csillapítsa a lázát.

Óvatosan törölte át a szőke kecses nyakát, csuklóit és az arcát is, amit a másik nyöszörögve szenvedett el.

– Nagyon fázok – motyogta dideregve s összehúzta magát.

– Jimin, lázas vagy. Ezt vedd be! – emelte meg a kisebbik fejét és elé tartott egy újabb pirulát, ami a lázcsillapító volt, majd segített is a szőkének, hogy bevenni azt.

Őszintén aggódott érte.
Őt féltette...
Mindent kész volt megtenni érte, csak hogy jól legyen. Rossz volt szenvedni látnia azt, aki az egyetlen boldogsága.

Ölbe kapta, a hálójába vitte, ahol puha párnák közé fektette és éberen őrizte álmát.

Gondolta, szólnia kéne a fiú szüleinek, de tudta, azok úgysem érnek rá...
Elutaztak, így aligha tudnának bármit is tenni.
Jobbnak látta, ha maga gondoskodik róla.
Sőt, ezt akarta...
Csak így lehetett nyugodt.

Már este hét is elmúlt amikor Jimin ismét kinyitotta szemeit.

A fiú egy fokkal jobban nézett ki, de még mindig nem volt a helyzet magaslatán.
Arról is csak halovány emléke volt, hogy a fekete hajú fektette be a pihe-puha ágyba.

– Jimin, jobban vagy? – kérdezte Jeongguk és a szőke tincsei közé simított.

– Uhum, de még mindig fáj a fejem és a torkom – panaszkodott.

– Hozok gyógyszert és gyömbér teát – kelt fel mellőle a férfi, hogy a konyhába siessen.

Miután visszatért és a fiatalabb bevette a gyógyszert a kezébe nyomta a meleg teát is, amit az el is fogadott egy halovány mosollyal.

– Köszönöm, hogy így gondoskodsz rólam – tette egyik kezét a férfiéra és hálás tekintettel pillantott szemeibe.

Jeongguk szíve hangosan dörömbölt bordáin.

– Ha meg akarod köszönni, akkor idd a teát – biccentett a csésze felé, mire a kisebb elmosolyodott és bár nem szívlelte, de belekortyolt az italba.

Jeongguk halovány ajakgörbülettel nézte végig a jelenetet és igazat adott Jiminnek.

Kesernyés volt a gyömbér.

És kesernyés volt a tiltott érzelem...

Kesernyés, ugyanakkor mégis gyógyírt hozó.

Ő jobbá tette az életét, gyógyírt hozott s melegséget az átfagyott lelkének, de mindez nem lehetett édes, könnyed...

Keserű volt a bűntudat íze.

______

Sajnos sokkal kevesebb időm volt a sok készülődés közepette, így emiatt sokat csúsztam a sztorival.

Valószínűleg holnapra nem leszek meg az összes résszel, de a karácsony alatt igyekszem befejezni, pótolva a lemaradást.

Előre is Boldog Karácsonyt nektek! <33