Újra együtt. -jött a gondolat. -Szétszakíthatlanul. -Arcán örömteli mosoly jelent meg, ahogy elképzelte, amint újra átöleli őt és a fiát. 

Meghaltak, itt hagyták. Listájáról egy pont kivételével mindent lehúzott. 

-Mi maradt? 

-Meghalni.

-Meghalni? 

 -Igen. 

-Miért? 

-Hogy újra velük lehessünk. -mondta ki az egyértelmű választ. 

-Hogyan? 

-Akárhogy. -válaszolta a hang. 

-Zuhanva. - hozta meg a döntést. 

-Zuhanva? Honnan? -kérdezett az ismeretlen.

 -Túl sokat kérdezel. Bárhonnan. -zárta le.

-Mondj egy helyet! -parancsolta a hang.

-A Csillagvizsgáló torony. -adta meg a választ.

-Mikor?

-Holnap, beszökünk.

-Beengednének. -válaszolt unottan.

-Nem akarom.

-Tudom. Alszunk?

-Igen.

...

-Eszünk? -kérdezte a hang.

-Minek?

-Menjünk! -mondta inkább. -Várnak ránk.

-Rendben. -válaszolt a hang beleegyezőleg.

Mikor felértek a Csillagvizsgáló tetejére felálltak annak korlátjának a szélére.

-Mire vársz? -kérdezte az ismeretlen.

-Rád.

-Rám?

-Beleegyezel?

-Légy boldog! -válaszolt az.

Lábaival elrugaszkodva zuhant, miközben szerelme és fia emléke ott lebegett előtte. A föld egyre közelebb kerül hozzá, miközben arcára boldog mosoly ült. Végre nem lesz egyedül.

Teste hangos csattanással ért földet, de ő ezt már nem érezte. Ő már egy másik világ része volt.

-Harry! -futott hozzá oda kisfiuk, Prince kezét fogva Perselus. 

Harry gondolkodás nélkül adta át magát az ölelésnek és arcáról a mosoly innentől levakarhatatlan volt. Azokkal lehetett, akiket szeretett. Belső hangja végleg elhallgatott és így állt családja ölelésében együtt, boldogan a pokolban.

------------------------------

Ez egy buszmegállóban narrált történetem rettentő rekonstruálása lett, mert azt sajna elfelejtettem, de az utolsó 3 szó ugyanaz. Mit gondoltok róla? Kérdéseket szívesen fogadok.