~4 évvel a végső ütközet után~

Éppem most nyeltem le egy egeret. Az íze nem volt túl jó, sőt rendkívül undorítónak találtam, de mit tehettem volna? Hisz átok van rajtam és átváltoztam egy állattá. A szerelem átka. Egy olyan állattá alakultam, amitől sokan féltek és volt, hogy megkísérletek befogni, vagy megölni. Nem látják, hogy én máshogy viselkedem, mint ez a faj általában? Muszáj megpróbálni eltaposni, mikor csak a közelükben kúszok? Miért kellett pont nekem kígyóvá változnom? Lehet, hogy, mert Mardekáros vagyok, de akkor is. Épp ilyen érdekes dolgokon merengtem, mikor elkezdtem kúszni szerelmem házának irányába. Ő ért a kígyók nyelvén, segítséget kell tőle kérnem.

Lassan elcsúsztam  a háza ajtajához, ahonnan észrevettem egy résnyire nyitott ablakot, ahol halkan bekúsztam. 

Az éjszaka sötétjében óvatosan megkerestem a hálószobát, ajtaja tárva nyitva volt és ott aludt az életem szerelme Harry, a fiú, aki túlélte. 

Hallottam egyenletes szuszogását így úgy döntöttem nem ébresztem fel. Lassan felkúsztam mellé az ágyra és be a takaró alá. Nem tudott átváltozásomról, még nem álltam készen arra, hogy elmondjam neki, hogy ki vagyok, de már egy ideje minden este vele aludtam és ő tudott róla. Szeretett engem, ahogy az ágyban feküdtem átkarolt és finoman bújt két és fél méteres kígyótestemhez. Kellemesen melegített és én ott aludtam el mellette.

Másnap reggel felkeltem és éppen elmentem volna, mikor felkelt. Karjaival közelebb húzott magához és kedvesen beszélni kezdett hozzám, most éreztem úgy, hogy itt az idő, hogy elmondjam neki ki is vagyok és mi is van velem.

-Harry, Perselus Piton vagyok és kígyóvá változtam, idáig még nem mertem elmondani. -mondta mindezt sziszegve, amit Harry természetesen megértett.

-Piton professzor, miért nem szólt soha? -sziszegett vissza.

-Harry én... olyan vagyok, akire hatással van a szerelem, ha szerelmes leszek, ami csak egyszer történik meg egy amortius életében, mert az vagyok én, akkor egy állattá változom, és Harry beléd vagyok szerelmes. -sziszegett szinte hangtalanul a mondat végén.

-De... de hát nem volt szerelmes az anyámba?

-Nem Harry, be kell vallanom, hogy azt csak tettettem, Lily a barátom volt, a legjobb, de csak tettettem, hogy ne utálj annyira, én téged szerettelek, már a csata előtt is. -vallotta be.

-Oh Perselus én pedig beléd vagyok szerelmes. -ezután lehajolt hozzám és megpuszilta a fejemet, ezután rögtön visszaalakultam emberré, majd rögtön megcsókoltam.

~~~

-Szívem már megint a naplódat írod? -kérdezte.

-Igen Harry. -majd Perselus odahajolt hozzá és megcsókolta.

-Sokkal gyorsabban telik az idő, mint, ahogy azt írod, még csak az ismerkedésünk kezdeténél voltunk. Annyi minden történt már azóta: udvaroltál nekem, randiztunk, összeköltöztünk, megkérted a kezem, most meg már a nászutunkat töltjük, el tudod ezt képzelni?

-Hihetelen, de annyira boldog vagyok veled, szeretlek Harry.

-Én is szeretlek Perselus.