3 év múlva:

3 év telt el a verseny óta, amit megnyertünk. Azóta nagyon sok minden történt.

A Noelal még mindig együtt vagyunk. Szeretjük egymást és az a lényeg. Oda költözött hozzám az iskola befejeztével. Most jelen pillanatban ő dolgozik, mert én nem tudok, vagyis nem szabad már nekem ugyanis terhes vagyok. Igen, mikor megtudtuk mind a ketten nagyon őrültünk neki, hogy lesz egy közös gyerekünk. Most jelen pillanatban az ötödik hónapban vagyok, de jól bírom. Mindig is akartam és már egy évvel ezelőtt ő is mondta nekem. A házasság is szoba került már, de mindent a maga idejébe.
Munkára visszatérve, egy éttermet nyitottunk egy éve, természetesen mi vagyunk a főnökök és van eléggé sok alkalmazottunk. A hét első két napján zárva, de mindig nyitva vagyunk, bár ezt a fiunk születése után szerintem megváltozik.

A szüleimmel nem békültem ki, de a pénzt azóta is rendesen küldik. Csak azt tudják, amit én mondok a nagyszüleimnek és, ha ők elmondják a szüleimnek. Csak annyit tudnak vagy még annyit sem.
A bátyámról meg semmit nem tudok amikor jött azóta nem beszéltünk, tudom, hogy létezik, de ha nem keres akkor nem is érdekel. Nekem nem hiányzik.

Hogy mi van a barátainkkal? Hát a Márk és a Bianka természetesen összejöttek és ők is együtt vannak.

Most a nappaliban nézem a tv-t, de semmi érdekes nincs benne. Várom, hogy a Noel hazaérjen, mert este csak nyolcig vagyunk nyitva, de 11-kor nyitunk minden nap.

Noel❤: Szia baba! Öltözz fel szépen. 20 perc és ott van érted egy kocsi. Elvisz téged valahova. Én ott várlak. 😘😘

Hát oké. Akkor indulás öltözni. Gyorsan megfürödtem és indultam öltözni. Egy pántos, sötétkék egybe szoknyát vettem fel ami a combom aljáig ér. Hajamat kiengedve hagytam és egy táskába a fontos dolgokat raktam.  Cipőmet felvéve mentem ki a ház elé és ott állt a kocsi.
Hátsóülésre beszálltam és egy mező féleségre mentünk.

Rózsaszirmokkal volt ott kirakva egy út. Mentem végig és a végén ott állt a Noel. Rendesen felöltözve, mintha ünnepélyre menne.

-Szia baba! - húzott magához egy csókra - Gyönyörű vagy - suttogta a csók után.

-Köszönöm. Mivel érdemlem én ezt ki? - néztem körbe. Gyakorlatilag piknikezni jöttünk.

-Szeretnék valamit megkérdezni, ami nagyot változtathat az életünkön.
Liz hozzám jönnél feleségül? - térdelt le elém, kezemet hamar szám elé kaptam.

-Igen - nem tudtam többet mondani.

Felhúzta ujjamra a gyűrűt, felállt és hosszasan megcsókolt, de ez a csók más volt, mint eddig. Hosszabb, mélyebb és érzelemmel telibb.

-Szeretlek! - öleltem meg sírva.

-Én is titeket - tette kezét hasamra.

Leültünk, ettünk, beszélgettünk és figyeltük, hogy megy le a nap. Ja tavasz van és később megy le.

Hazaérve mind a ketten fáradtan lezuhanyoztunk, majd egyből megcéloztuk az ágyat. Én neki háttal, de szorosan mellette feküdtem, hátam a mellkasának simult teljesen. Ő engem átkarolva és kezét a hasamon tartva feküdt mögém.

Nagyon félt minket, ezért, ha dolgozik naponta többször is felhív, de van mikor haza is jön. Bár megteheti hisz ő a főnök.
Boldogan feküdtem le abban a tudatban, hogy a vőlegényem fekszik mögöttem és az ő gyerekét várom.

Sziasztok!
Hát ide is elérkeztünk. Az utolsó részhez. Az epilógus ahogy ígértem holnap hozom.

További jó olvasást!

Bogi17 😘