Reggel az ébresztőnk hangos csörgésére keltem. Nem is értem, hogy miért állítottuk be mind a ketten, de ahogy néztem a Noelt nem nagyon érdekelte, hisz mind a kettőt kikapcsoltam, de még mindig aludt.

-Életem kelni kéne – simítottam meg a haját.

-Nem akarok – fordult a másik oldalára.

Nem foglalkozva vele kikeltem az ágyból és lementem kávét csinálni. Szerintem a kávéfőző hangját hallva kelt csak fel, mert két kezet éreztem a derekamon amikor öntöttem ki két pohárba a forró, fekete löttyöt.

-Téged csak a kávé ébreszt fel? – fordítottam fejemet egy kicsit oldalra, hogy valamilyen szinten lássam is őt.

-Meg te – puszilt nyakamra.

-Akkor az előbb miért nem keltél fel? – utaltam arra, hogy fent a szobában esze ágában sem art felkelni.
Választ nem kaptam, helyette maga felé fordított és megcsókolt. Kezét végig derekamon tartotta, én meg hol hajába túrtam hol a tarkóját fogtam és húztam le magamhoz. Hát igen, közel 15 centivel magasabb nálam.
Felöltöztünk és indultunk az iskolába. Beérve átöltöztünk, majd mentünk előkészíteni.

Negyed óra alatt kész voltunk és mehettünk fel a konyhába. De mi a legjobb... a kulcsot megkaptam és mi állhattunk neki a főzésnek. Tudva, hogy nekünk mit kell ma csinálnunk könnyű így főzni.

Fél tízre kész lettünk a mai ételünkkel:

Ezt csináltuk. Nagyon finom volt.

A maradék óráinkon én személy szerint unatkoztam, de a Noel is ahogy láttam.

Órák után hazakísért engem, de szegényemnek dolga van így nem maradhatott velem.
Este fele már meguntam, hogy nincs velem így írni akartam egy üzenetet neki, de ő megelőzött.

Noel❤: Szia Kicsim. Tudom, hogy eltűntem délután, de okom van rá. Hatra megyek érted, de csinosan öltözz.

Liz❤: Szia Életem. Rendben, várni foglak.

Az órát megnézve láttam, hogy öt óra van. Gyorsan elmentem fürödni, hajat mosni. Hajamat beszárítottam és jött a dilemma, hogy mit vegyek fel. Végül egy tengerkék színű pántos szoknyát vettem fel ami comb középig ér. Hozzá az arany nyakláncomat és egy balerína cipőt. Ha még eddig nem tudta senki akkor most elmondom, hogy én nem szeretem a magassarkút, ezért nem is hordok olyat.
Táskámba elraktam az igazolványaimat és a telefonomat, erre pontban hatkor csengetett az én szerelmem.

-Szia baba - csókolt meg miután ajtót nyitottam.

-Szia életem. Azt hittem már eltűntél.

-Én nem. Csak volt egy kis dolgom.

Végig néztem rajta. Fekete farmer nadrág, fehér ing és egy fekete zakó, fekete lakk cipővel.

-Jól nézel ki - húzott közel magához még egy csókra.

-Te is. Mehetünk?

-Igen.

Kézenfogva sétáltunk el az autóhoz. Kivételesen nem nekem kellett vezetnem. Beült mellém és indultunk az uticélunkhoz, ami egy étterem volt.

Bementünk, megmondta a nevét és már vezettek is minket az asztalunkhoz.

Jó volt vele úgy kettesben lenni egy vacsora keretein belül, hogy biztosan nem zavar minket senki és ennek nagyon őrültem.

-Köszönöm szépen, hogy elhoztál - csókoltam meg az autóhoz érve.

-Nagyon szívesen. Neked bármikor - húzott derekamnál fogva közelebb.

Hazaérve hozzám elmentünk sorban fürödni majd lefeküdtünk aludni.

-Szeretlek - feküdtem mellkasára míg ő átölelt.

-Én is téged babám.

Így aludtunk el egy szép vacsora után. Nem elég, hogy ma egy finom kaját csináltunk gyakorlaton, de még egy finom vacsorára is elhozott.