Reggel egy magához szorító kézre ébredtem. Biztos valamit álmodik a Noel akkor szokott magához húzni ilyen szorosan. De nem baj. Szeretem, ha magához ölel vagy valami ilyesmi.
Felé fordultam és figyeltem nyugodt arcát ahogy veszi a levegőt és nyugodtan alszik. Örülök, ha ilyen és nem aggódója magát túl miattam. Múlthét óta folyton aggódik.

-Jó reggelt! - nyitotta ki szemét.

-Neked is - csókoltam meg. Egyből visszacsókolt.

-Éreztem, hogy néztél - vált el ajkaimtól.

-Ilyen helyes srácot mindenki megcsodál - bújtam mégjobban hozzá.

-De csak téged vennélek észre még a nagy tömegben is hogy nézel.

-Olyan aranyos vagy - adtam szájára puszit. Nem sűrűn mond nekem ilyeneket.

-De nálad nem jobban -hajolt le hozzám egy csók kérésére.

Reggeli rutinunk elvégzése után indultunk az iskolába. Ohh várjunk, csak én, mert a Noelnak nincs első órája.

Becsengetés után vagyunk 20 perccel, nincs óránk az az lyukasunk van.
Csináltam egy képet és elküldtem a barátomnak.

Noel❤ : Miaz? Nincs tanár?

Liz❤: Nincs. Egy teremben vagyunk óra végéig, de kicsengő előtt felmegyünk a terembe.

Noel❤: Kicsengő előtt 10 perccel a terem előtt?

Liz❤: Ott leszek.

El is indultam fel, mert lassan annyi az idő, hogy felmenjek.

-Sziasztok - köszöntem a többieknek.

-Szia - köszöntek vissza.

-Nem volt órád? - kérdezte a Bianka.

-Nincs ma és holnap a tanár és most helyettesítés sem volt  - adtam ésszerű választ kérdésére.

-De jó neked - mondta valamelyik fiú.

-De nektek sem volt órátok szóval csönd - szóltam vissza a Dominiknak, mert mint kiderül ő mondta.

-Bianka, Kitti? - néztem barátnőmre.

-Pasijával van.

-Mi?

-Ja tegnap mondta, hogy van pasija.

Nem hittem a fülemnek, van pasija. Bár nekem is van és imádom és nagyon helyes, aranyos, cuki és még sorolhatnám a tulajdonságait, de akkor holnap sem végeznék vele.

Noel❤: Nézz hátra.

Megfordultam és ott állt. Késett két percet, de nem szólok érte, így szeretem.

-Összejöttek? - néztem fel rá.

-Igen - gondolta kire gondolok.

-Akkor jól gondoltam. Most mondta a Bianka.

-Ja már tegnap délelőtt. Akkor mondta nekem a Márk mikor lyukasunk volt. Vagyis mikor nem volt társadalmunk.

-És nekem nem szóltál? - kérdeztem.

-Nem kérdezted.

-Jólvan -boxoltam vállba 

- Ez fájt - simogatta bicepszét.

-Kislány, kislány - mondtam.

-Ki a kislány? - nézett rám és inkább elkezdtem a folyosón futni előle. Érett felnőttek.

Az a baj, hogy eléggé hamar utolért. Hátulról átölelt, majd maga felé fordítva megcsókolt.

-Na jó, nagyfiú. Nem vagy kislány - mondtam.

-Okés, nagylány - kaptam még egy puszit.

Kijött a teremből a bent lévő osztály és végre bemehettünk a termünkbe.
Természeten majdnem elaludtam, mert megint felelés volt, egész órán felelt négy ember és majdnem mindegyik egyest kapott.